Azt hiszem ez a helyzet mostantól örökké furcsa lesz.
Chris zavartan nézett rám, összevont szemöldökkel. Úgy tűnt nagy fejtörést okoz neki a gondolat.
-Patricia egy fesztiválon? Mégis mit csinált ő ott? Csak ült és olvasott? - nevetett fel a saját poénján és én kezdtem úgy érezni, hogy számára ez valóban elképzelhetetlen.
Nem hibáztathattam érte, hiszen nem rég talán én is ezt mondtam volna. Mert hát ismertem Patriciat. Akkor találkoztam vele először, amikor ő és Chris randizni kezdtek. Aztán három hónap után kiderült, hogy nem működik köztük a kémia és azóta nem is láttam. Egészen egy héttel ezelőttig. Amikor akaratlanul is belé botlottam a nyár legnagyobb fesztiválján. Az a lány, akivel ott találkoztam, kicsit se hasonlított arra a lányra, akit fél éve Chris bemutatott nekünk. Ez az új Patricia fülig érő mosollyal üdvözölt és azonnal átölelt, mindenféle zavar nélkül. Arca kipirult volt a sok tánctól és ebben valamennyire talán az alkohol is szerepet játszott. Nevetve beszélgetni kezdtünk és pillanatokkal később nyomát se láttam annak a lánynak, akit valaha ismerni véltem. Most pusztán annyit említettem Chrisnek, hogy láttam a fesztiválon Patriciat de már ezt is lehetetlennek tartotta. Mi lett volna, ha azt is elmesélem, hogy énekelt az a lány önfeledten, torkaszakadtából és hogy táncolt teljes erőbedobással? Valószínűleg őrültnek titulált volna.
Nekem most mégis nehezemre esett felidézni azt a bizonyos régi Patriciat, aki mindig könyvvel az orra előtt mászkált és aki annyira képben volt az összes szuperhősös filmmel és sorozattal. Holott pontosan tudtam, hogy ők ketten egy és ugyanaz a személy, mégse tudtam másra gondolni, csak arra, hogy táncolt hozzám simulva még akkor is, amikor már félig hajnalodott.
Belegondolva, hogy a haverom talán nem is ismeri a lánynak ezt az oldalát, elégedettséggel töltött el, mert volt valami Patriciaval kapcsolatban, ami csak az enyém volt és nem Chrisé.