A srácok ügyeit ugyanúgy csinálom, de Braddel 2 hete nem vagyok hajlandó találkozni. Folyamatosan üzenetekkel bombáz, vagy hív. Amikor tudom, hogy átjön Tristenékhez akkor pedig szándékosan lelépek.
-Szia.- köszöntöttem Ross-t két puszival az ajtóban. A kórházban küldtem egy üzenetet még neki, hogy jól vagyok és azóta többször is találkoztunk, mint barátok.
-Szia. Gyere be.- invitált be, majd szinte azonnal levágódtam a kanapéra.
-Engedd meg, hogy bemutassam a kedvesem.- mutatott a felénk közeledő szőke hajú lányra.
-Olivia igaz?- álltam fel, mivel felismertem.- Úristen imádtam a filmjeidet.
-Naomi igaz? Imádom a sütijeiteket.- nevette el magát, majd egy szoros öleléssel köszöntött.

naomideluca: Köszönöm! @rosslynch

-Várjatok. Azt senki nem tudja, hogy ti együtt vagytok?- jutott azonnal eszembe.- Le is szedem.
-Nee. Nem kell.- tiltakozott Olivia. -Nem sokan tudják igen, de éppen volt egy kis nézet eltérésünk két hete, szóval így mégannyira nem terjed a pletyka.
-Hogy titkoljátok ilyen jól?- jött azonnal a kérdés.
-Barátként nyilatkozunk.- ült le Ross mellé Olivia.
-Cseles.- nevettem el magam, majd elkapott a hányinger.- Merre van a mosdó?
-Ott szembe.- mutatott egy velem szemben lévő ajtóra Olivia, így szaladni kezdtem.- Minden rendben?

Éppen nekiálltam a hányásnak, mikor valaki megfogta a hajam.
-Nem hiszem el.- mostam meg az arcomat hideg vízzel.
-Biztos a piától volt?- nevette el magát az ajtó félfának dőlve Ross.
-Ross.- szólt rá Olivia azonnal.- Csak tudná, ha terhes. Igaz?

Nem válaszoltam, csak a csapot néztem.
-Igaz?- mondta Olivia újra, majd a tükörbe néztem ahol összetalálkozott a tekintetem Oliváéval, majd Rosséval is.
-Te terhes vagy?- bukott ki azonnal Ross-ból.
-Nem tudom.- ráztam meg a fejem, majd sírni kezdtem.
-Naomi.- simogatta a hátamat Olivia.
-Volt egy nap mikor elfelejtettem bevenni a fogamzásgátlót.- sóhajtottam.- És mellesleg aznap kellett volna megjönnie, mikor a kórházban voltam.
-Lemegyek veszek tesztet.- indult meg kifelé Olivia.
-Olivia.- szóltam utána.
-Igen?- állt meg és visszanézett rám.
-Megtennéd, hogy úgy 15 darabot veszel? A biztonság kedvéért?- kérdeztem, mire csak nevetve bólogatott.

-Oké szóval. Eltelt az összesnél a megfelelő idő.- jelentettem ki az újdonsült barátaim fürdőszobájának a padlóján ülve.
-Kezd már.- szólt rám izgatottan Ross.
-Pozitív.- fordítottam fel az elsőt.- Negatív.- jött a második, majd a harmadik.- pozitív.

-A 15-ből 2 lett negatív- jelentette ki Olivia.
-Fel kell hívnom az orvosom.- jelentettem ki.-Dr. Wilson. Tudna nekem még ma délelőtt egy ultrahangot csinálni?- kérdeztem miközben teljesen összezavarodva ültem a hideg kövön.
-1 órán belül van 10 percem.- válaszolta azonnal.
-Akkor 20 perc múlva ott vagyok.- válaszoltam, makd elköszöntem és elindultam az orvoshoz Oliviával és Rossal.
-Kiraktak egy új számot.- mutatta fel a telefonját Ross, mikor kijöttem az orvostól.
-Jajj ne most Ross.- csapta meg a vállát a barátnője.- Na mit mondott?
-Még régebb óta terhes vagyok, mint gondoltam. Két hónapja.- simítottam meg a hasam.
-Beszélned kell Braddel.- jelentette ki Ross.
-El tudtok még gyorsan dobni?- kérdeztem, mivel tudtam, hogy valami családi programjuk van.
-Persze.- bólintott Ross, majd a kezembe nyomta a a telefont.- Ezt hallgasd meg út közben.

Benyomtam a lejátszás gombot és a kocsi hátsó ülésén hallgattam a számot, amiről nekem nem szóltak, de nem is véletlen, hiszen arról énekelt, hogy csak hazudtam, hogy szeretem. Tudtam, hogy ez is rólam szólt, és szíven ütött.

A nagy hálálkodás után felmutattam a kártyám amivel bemehettem, majd pont akkor értem be mikor a fiúk felfutottak a színpadra.
-Naomi.- szaladtak hozzám a lányok azonnal. -Hát te?- jött a kérdés Anától meglepetten.
-Beszélnem kell vele.- intettem lefelé az állammal, mivel fentről néztük a koncertet.
-Minden rendben?- fürkészték az arcom.
-Majd megtudjuk.- csuktam be a szemem és nagyot sóhajtottam.
-Naomi.- simította meg a kezem Kirstie.- Hiányol téged. Én sosem láttam Bradet sírni, pedig mióta együtt vagyunk Jamessel. De nagyon rosszul van.
-Észre vettem.- bólintottam és a ritkán mosolygó fiút figyeltem, aki mintha megérezte volna, hogy figyelem felnézett és először összehúzott szemöldökkel figyelte a társaságunkat, mintha nem lenne benne biztos, hogy jól lát, majd mikor megbizonyosodott róla, hogy én állok ott hatalmas vigyor terült el az arcán. Visszamosolyogtam és onnantól kezdve a szám végéig nekem énekelt.
-Baby Can We Dance?- emelte fel a kezét felém én pedig a könnyeimet visszanyelve elnevettem magam, hozzá hasonlóan.

Onnantól kezdve Brad végigmosolyogta a koncertet és rengetegszer énekelt nekem, de már csak kisebb részleteket, hogy ne legyen olyan feltűnő.
-Szeretném, ha a koncert után mindannyian átjönnétek hozzánk.- fordultam a lányokhoz.
-Mármint hozzánk vagy hozzátok?- kérdezte Ana egy mosolyt elengedve.
-Bradhez és hozzám.- nevettem el magam.
-Megijesztesz.- nézett rám ijedten Luisa.
-Nem ijesztő ne aggódj.- mosolyogtam rá.
-Nekem el kell szaladnom Eleanoráért, mert csak éjféli ér rá.- válaszolta gyorsan Ana.
-Szaladjunk el érte, akkor elhozom a cuccomat is.- vágtam rá, mire bólintott.
-Akkor egy fél óra múlva mindannyin nálunk.- mosolyogtam a csajokra, elköszöntünk és mégegyszer visszanéztem Bradre.

-Mesélj.- pattantunk be a kocsiba.
-Szeretem.- lettem teljesen boldog és feldobott.
-Naomi. Ismerlek már. Valami van.- indította be az autót.
-Ha ismersz azt is tudod, hogy nem tudsz belőlem kihúzni semmit.- mosolyogtam rá cselesen.
-Utállak.- válaszolta és végre elindultunk.

Ahogy kattan a zárban a kulcs hirtelen elkezdtem izgulni. Mi van, ha Brad nem is örül ennek a gyereknek.
-Naomi? Azt hittem megint leléptél.- pattant fel azonnal a kanapéról Brad és hozzám sietett. Az arcáról lesült az aggodalom, így csak magamhoz húztam a pulcsija gallérjánál fogva és megcsókoltam.
-Ülj le.- parancsoltam rá.- Tényleg azt hiszed, hogy nem szeretlek?
-Tessék?- pillantott rám értetlenül.
-A dal.- segített ki Connor.- Az All The Lies.
-Oh. Dühös voltam.- sóhajtottam.
-Mindegy.- ráztam meg a fejem.
-De írtam egy másik számot is.- fogta meg a kezem és lerántott maga mellé.- De azt csak akkor vagyok hajlandó bemutatni, ha megbocsájtasz.
-Oké. Én nagyon szeretlek titeket, várom, hogy kibéküljetek, de Naomi valamit titkol.- mutatott rám Ana, mivel rettentően izgatott volt.
Elnevettem magam a barátnőm viselkedésém, majd kikaptam a táskámból egy zacskót.
-Ez mi?- kérdezte James azonnal.
-Nézzétek meg.- borítottam ki a nappali közepén álló kisasztalra.- Vagyis Brad. Te.

Felállt és leült a kisasztal mellé, majd az első felemelése után rájött, hogy mi az és meglepetten felém kapta a tekintetét. Azonnal elkezdte egymás mellé állítani az összes többit is.
-De hát ebből csak kettő negatív.- jelentette ki, majd felpattant a fiúkkal együtt és azonnal együtt kezdtek örülni, mint a kisgyerekek.
-Ezt nem mondtad el?- borult ki Ana teljesen, de csak mosolyogni tudtam.
-Kérlek mondd, hogy ez nem valami vicc.- ült vissza mellém Brad.
-Tudod. Mikor megláttalak Laurennel úgy gondoltam megérdemelnéd, hogy visszakapd azt a fájdalmat.- sóhajtottam és elmosolyodtam .- Aztán, mikor megtudtam, nem akartam, hogy nélküled kelljen nekem, vagy a kicsinek élnie.
-Naomi.- nézett rám könnyekkel a szemében.
-Várj.- fordultam el a táskámban kutatva, majd mikor megtaláltam visszafordultam felé és átnyújtottam a képet.- Az egyes számú Simpson.
-Apa leszek.- kapta ki a kezemből a képet amit egy hatalmas mosollyal az arcán kezdett tanulmányozni.