Tudom ismét elmaradt a rész, de elkezdtem dolgozni, a hétvégén pedig buli volt buli hátán, így bocsánatot kérek, de itt az újabb rész és remélem tetszik!
••••••

Teljes sokban, a szám elé kaptam mind a két kezem, majd sírni kezdtem és bólogatni.
-Igen.- nyújtottam a kezem, Brad pedig a kezemre húzta a rosegold gyűrűt, aminek a közepében egy babarózsaszín gyémánt csillogott. Miután a kezemre húzta a gyűrűt felállt, majd felkapott, megcsókolt és megpörgetett.

-Ez most így nem olyan, mintha elloptuk volna a show-t?- kérdeztem, mikor már csak 8-an voltunk a bárban és beszélgettünk.
-Én otthon akartam megkérni a kezed, kettesben.- tette fel a kezét védekezően Brad.
-Én viszont azt akartam, hogy itt, mert milyen menő már, hogy nekem köszönhetően vagytok itt.- tapsikolt Ana, mint egy tini lány.
-Köszönöm.- mosolyogtam rá, még mindig könnyes szemekkel.
-Nem kell semmit- mosolygott rám.

-Hogy van az én vőlegényem.- öleltem át reggel az ágyban Bradet.
-Csodálatosan, hogy a menyasszonyom mellett ébredtem.- fordult felém és megcsókolt.
-Megyek csinálok tojásrántottát.- keltem ki az ágyból.- És ágyba hozom neked.
-Szeretlek.- ült feljebb, majd bekapcsolta a tv-t. Én pedig kimentem a konyhába. 5 hónapja voltunk együtt, mégsem éreztem korainak az egészet. Braddel mindig mindent megtudok beszélni, és biztos, hogy lesznek hullámvölgyeink, de jelenleg nem is lehetnék boldogabb.
Miután elkészítettem a reggelit, egy tálcára raktam, majd mellé egy kávét is készítettem. Magamnak csak egy kakaót csináltam, amit a kávé mellé raktam és bementem a szobába.
-Jó étvágyat.- raktam le az ölébe a tálcát.
-Köszönöm.- kezdett neki az evésnek. Mivel este elég későn értünk haza, így elmentem fürdeni, majd kivasaltam a hajam és sminkeltem.
Felhúztam egy halványkék farmert, és egy kényelmes fehér trikót, majd ráhúztam egy combig érő szürke pulcsit.

-Hova- hova?- jelent meg Brad mögöttem a gardróbban. A hangjára megijedtem és egy kicsit megugrottam.
-Találkozom Nellával.- válaszoltam a tükörben nézegetve magam, majd rá pillantottam.
-Nem szeretném.- nézett rám a tükörben.
-Nem lesz semmi baj. Itt leszek a Bárban.- sétáltam hozzá és hosszan megcsókoltam.
-Hívj ha van valami.- sóhajtott nagyot.
-Nem lesz semmi baj.- kerültem ki, majd a szobába siettem és az éjjeliszekrényről elvettem a jegy gyűrűm és elindultam kifelé.
-Felhúzhatom?- mutatott a kezemben tartott ékszerre Brad, én pedig bólintva átadtam neki.
-Igen.- nyújtottam a kezem mosolyogva.

-Szia.- köszöntött Nella megállva az asztalom mellett.
-Szia Nell.- álltam fel, majd két puszival köszöntöttem.-Minden rendben?
-Öhm.- sóhajtott nagyot miközben leült. Megviseltnek tűnt, a szemei alatt ott voltak a karikák, a haja pedig tiszta kóc volt, ami nem rá vall.
-Nella.- szóltam neki, hogy a szemembe nézzen.
-Tudod. Azt hiszem. Ahh sose gondoltam, hogy pont veled fogok a párkapcsolatomról lelkizni.- túrt a hajába.- Vagyis, nincs is párkapcsolatom.
-Nella. Megbízhatsz bennem oké?- fogtam meg az asztalon a kezét.
-Naomi. Én szerelmes vagyok Lucybe.- szorította meg a kezem.
-Oh...Akkor miért segítettél neki, hogy minket bánthassatok.- dőltem hátra a kezét elengedve.
-Azóta, hogy eljöttem otthonról, valahogy bosszút akartam állni. Miután kiosztottál, igazából én magam sem tudom miért tettem ezt mind. Úgy érzem te mindenben jobb vagy nálam.- törölte meg a szemét.
-Ez nem igaz.- ráztam meg a fejem.- Nell, nálad nagyobb művészt nem ismerek.
-Emlékszel amikor megpróbáltál lerajzolni egy rózsát?- nevetett visszaemlékezve arra az időkre, amikor jóban voltunk. Úgy 3 hónapig tartott.
-És úgy nézett ki mint egy középkori buzogány.- nevettem el magam én is.
-Hiányzik az a pár hónap, mikor minden rendben volt a családdal.- ismerte be.
-Anyáék egy hónap múlva jönnek ki ide.- kortyoltam bele az előttem lévő forró csokiba.
-Szerinted találkoznának velem?- kérdezte félénken rám pillantva.
-Noel nem emlékszik rád annyira, de anyáék tudom, hogy hiányolnak.
-Remélem legalább életem ezen része rendbe jöhet.- intett a pincérnek és kért egy sört.
-Hova mentél miután elmentél otthonról.- érdeklődtem, mivel ez azóta is rejtély.
-Lucy- hoz. Abban az évben végzett, mesélte, hogy ki fog költözni, én pedig azóta itt élek vele.- magyarázta.
-És mióta szereted?- tértem vissza az eredeti témánkhoz.
-Mindig is éreztem, hogy valami nincs rendben velem, de úgy egy éve érzem, hogy a lányokhoz vonzódom.- kortyolt bele a sörbe.
-Nella. Minden rendben veled, a másik nemhez való vonzódás a mai világban természetes, és elfogadott.- álltam ki azonnal a melegek mellett.- Lucy tudja?
-Már párszor meg is csókolt, de valahogy még mindig fél tőle.- sóhajtotta.
-Ülj le és beszéld meg vele.- válaszoltam nemes egyszerűséggel, ő pedig csak bólintott, majd a bögrét szorító kezemre pillantott.
-Ez?- fogta meg a kezem és maga elé húzta.- Eljegyzett?
-Tegnap este.- mosolyogtam rá kedvesen, hiszen még mindig hihetetlenül boldoggá tett a dolog. Sőt.
-Megnézhetem.- fogta meg.
-Nézd meg mi van belegravírozva.- húztam le az ujjamról, és azonnal észrevette a belsejébe gravírozott B+N betűket.
-Ez édes.- nyújtotta vissza az ékszert.
-Olyan akár a nagyapa által adott gyűrű, amiben az ő és a nagyi kezdőbetűje van.- húztam a gyűrűt az ujjamra büszkén.
-Honnan tudod, hogy a nagyapa adta?- döntötte oldalra a fejét.
-Megismertem.- néztem rá egy kisebb csönd után.- Briminghamben vezeti a legújabb DeLuca's üzletet.
-A nagyapám mindössze két órára lakik tőlem?- esett le az álla.
-Elmehetünk valamelyik nap ha gondolod.- ajánlottam fel és azonnal felcsillant a szeme.
-Benne vagyok.- bólintott boldogan.- Apáék vezetik még?
-Nem.- ráztam a fejem.- A nagyi nekem adta, így már egy hónapja itt van Londonban a székhelye, és éppen egy új üzletet szeretnék nyitni.
-22 éves korodra komoly lépéseket hozol Naomi.- mosolygott rám.- Mindig is tudtam, hogy sok mindent elfogsz érni.
-Tudod fura.- nevettem el magam kicsit.- De jól esik ezt pont tőled hallani.
-Ne aggódj, nekem az a fura, hogy veled érzem jól magam.- erre mind a ketten elnevettük magunkat.
-És te mivel foglalkozol?- jutott azonnal eszembe.
-Próbalom az esküvő szervezői cégemet felfuttatni.- mosolygott rám.
-Miért nem mondtad? Én éppen esküvőszervezőt keresek.- emeltem fel a kezemet.
-Nem akartam rád akaszkodni. Tudod, nem azért akartam veled találkozni, hogy kihasználjalak, hanem, hogy végre tényleg egy testvéri viszony alakuljon ki közöttünk.- komolyodott el.- De szívesen megszervezném az esküvőtöket.
-Én is örülnék. Mind a kettőnek.- mosolyogtam rá bíztatóan.
-Ideje mennem.- pillantott ki az ablakon.- Beszélek Lucyvel.
-Rendben. Majd hívj fel.- álltam fel, majd fizettünk és kimentünk a bár elé.
-Nézd eladó.- mutatott Nella a Bár ablakában kirakott "Eladó" feliratra.
-Tökéletes hely lenne a DeLuca's-nak.- néztem végig az üzleten.
-Valahogy úgy érzem testvérek vagyunk.- nevette el magát.
-Nem is értem.- pillantottam rá nevetve.
-Na de megyek, majd hívlak. Szia Nomi.- ölelt meg.
-Szia Nell.

Valahogy úgy éreztem, mindannak ellenére, hogy sok ember máig homofób, kell a sztoriba egy személy aki a másik nemhez vonzódik. Így talán méginkább elfogadható lesz a sztori és talán mindenki megérti, hogy ők sem mások. Barátnőm is a lányokhoz vonzódik, de ugyanolyan személy a szememben és nincs benne semmi különös, ezért fogadjátok el az embereket és ha ti is így érezték, ne szégyelljétek!❤️