-20 évesek voltunk, mikor fél éve voltunk együtt és egy részeg este után nem jött meg. Mindenki tudta nélkül mentem el az abortuszra, egyedül az orvosi kórlapomba van beleírva, nem tudom honnan szerezte meg.- kezdett Ana is sírni.
-Mikor James eljegyzett, aznap este szakítani akartam vele. Nem volt kedvem ehhez a rocksztár barátnő stílushoz, beszélgettem egy sráccal akinek nyugodtabb élete volt, azt hittem majd vele jobb lesz, de aztán jött a gyűrű és tudtam, hogy nekem lett teremtve.- törölte meg a szemét Kirstie is. Pár perc múlva mindannyian rám pillantottak az én magyarázatomat várva.
-Jajj.- sóhajtottam és elbőgtem magam.- Nella nem csak apáék miatt ment el. Amikor 17 éves voltam, a végzős évemet jártam és drogoztam. Annyi fiúval feküdtem le, néha teljesen öntudatlanul. Gyűlöltem a családomat és az életemet. Egyszer besokalltam Nellából, ezután pedig egy kis extázit raktam az italába. A szervezete nem jól reagált, így kórházba került. Ezután rájöttem mit tettem és leszoktam, befejeztem a sulit és kijöttem. Addig nem is mentem haza, amig Nella le nem lépett. Jogosnak éreztem azután amit az öcsémmel, anyámmal és velem, vagy inkább az egész családommal tett. Utána tudtam, hogy nem így van, én pedig csak egy viccnek szántam, de azt sosem bántam meg, hogy Nella lelépett.
-Ez nem a te hibád volt Naomi.- mosolygott rám bíztatóan Ana.- Nem tehetsz róla, hogy a szervezete rosszul reagált rá.
-És most mi lesz?- kezdtem terelni a témát.
-Valahogy elintézzük anélkül, hogy a fiúk megtudják.- válaszolta Kirstie, miközben megdörzsölte az arcát.
-Miért nem lehet egy nyugodt hetünk?- sóhajtottam a tenyerembe temetve az arcom.
-Mert azok nem mi lennénk.- jelent meg egy halvány mosoly Kirstie arcán.
-Szerintem mondjuk el a fiúknak.- szólaltam meg, mire mindannyian meglepetten néztek rá.
-Te mondd. Téged megfog érteni, te ellene nem tettél semmit. Mi mindannyian ellenük tettünk valami megbocsájthatatlant.- válaszolta Ana.
-Igazad van.- túrtam bele a hajamba, majd előkaptam a zsebemben rezgő telefonom.- Szia Brad.
-Naomi. Haza tudnál jönni?- kérdezte és egy kis idegességet fedeztem fel a hangjában.
-Persze. Mindjárt indulok.- pattantam fel.- Baj van?
-Nella itt van.- jelentette ki, én pedig kinyomtam a telefont és ismét a hajamba túrtam.
-Minden rendben?- nézett rám Luisa aggódva.
-Nella nálunk van. Haza kell mennem. Majd beszélünk.- rántottam fel az ajtót, majd be is csaptam magam után és az utcán parkoló kocsihoz siettem.

-Brad?- siettem be a lakásba.
-Szia Naomi.- mosolygott rám a kanapéról Nella. Eredetileg barna haja, most platina szőkén virított, Kleopátra stílusban, ezzel még jobban kiemelve a barnaságát.
-Nella.- dobtam le a kulcsom meglepetten a konyhapultra.
-Szia kicsim.- mosolygott rám a konyhából Brad, miközben egy pohár vizet tartott a kezében.
-Mit keresel itt?- fordultam vissza Nella felé.
-Jöttem meglátogatni a nővérem.- mosolygott rám kedvesen.
-Bérlünk neked egy szobát egy hotelban.- vágtam rá, mire azonnal lefagyott a mosoly az arcáról.
-Tudod, nekem itt is megfelel.- ült le a konyhapulthoz.
-Felajánlottam a vendégszobát.- válaszolta Brad rám mosolyogva.
-Nem!- dobbantottam. Nem vagyok hajlandó veled egy helyen élni.- néztem rá mérgesen.
-Naomi.- szólt rám Brad azonnal.
-Ne szólj bele.- intettem le azonnal.
-Végülis. Akár Lucy-nál is lakhatok.- mosolyogott rám gonoszan?
-Erre megy ki az egész?- sétáltam hozzá közelebb.- Az egészet ti ketten terveztétek meg?
-Miről van szó?- nézett ránk Brad felhúzott szemöldökkel.
-Na miről Naomi?- pillantott rám Nella ártatlanul.
-Menj el. Éppen elakartam mondani mikor megtudtam, hogy itt vagy.- csaptam a konyhapultra.
-Ha kitúrsz a lakásból. Az összes lány titkát kifecsegem.- mosolygott önelégülten én pedig nem bírtam megszólalni.- Én is így gondoltam.
-Ezt nem hiszem el.- támaszkodtam meg a konyhapulton, mikor Nella már elfoglalta a vendégszobát.
-Miről beszélt Nella?- állt a mosogató mellett, velem szemben Brad, karba tett kézzel.
-Meg kell ígérned, hogy nem mondod el a fiúknak.- sóhajtottam.
-Ezt nem ígérhetem Naomi.- sóhajtott a fejét rázva.
-Ez esetben.- löktem el magam a pulttól.- Nem mondhatom el.
-Naomi.- közeledett, de csak megráztam a fejem és a szobánk felé indultam.

Legalább fél órát feküdtem az ágyban, a fejemre húzva a takarót, mikor nyílt a szobaajtó és csak reménykedni tudtam, hogy Brad az és nem a húgom.
-Nomi.- süllyedt be mellettem a matrac, mire felé fordultam.- Neked is meg kell értened, a fiúkkal nőttem fel, olyanok akár a testvéreim. Ha eltitkolok előlük valamit, akkor megharagszanak.
-Én megértem Brad. De ha ezt elmondod nekik összetörnek. Mindannyian.- sóhajtottam letörölve a szemem sarkából egy könnycseppet.
-Ugyan. Mi lehet olyan rossz?- sóhajtott és egy kicsit nevetett is. Kidugtam a fejem a takaró alól és felültem.
-Megfenyegettek minket.- pillantottam rá és azonnal lefagyott a mosoly az arcáról.
-Nem mondom el nekik.- fogta meg a kezem és maga felé fordított, én pedig szépen lassan elmeséltem a mai nap eddigi részét.

-Szóval most nem tehetjük ki mi?- simogatta a vállamat, immár összebújva fekve az ágyon.
-Amíg a lányok nem mondják el a srácoknak, addig nem.- sóhajtottam nagyot.
-Örülök, hogy bízol bennem.- nyomott egy puszit az arcomra.
-Mindannyian szörnyű dolgokat tettünk.- temettem a tenyerembe az arcom.- Csak nekem semmi közöd nem volt hozzá.
-És a többi lány olyan szörnyű dolgot tett?- pillantott rám, mivel nem mondtam el neki.
-Ki hogyan gondolja. Mindannyiuknak volt oka, és meg is értem őket, de nem az én életemet változtatta, vagy változtatná meg.- próbáltam diplomatikusan válaszolni, a végén egy hatalmas sóhajjal.
-Nella addig marad amíg a lányok el nem mondják.- ült velem szembe Brad.- Nem hagyom, hogy ez összetörje a fiúkat.
-A legjobb az lenne, ha elmondanák. De nem egyszerű.- sóhajtottam ismét.
-Szóval Lucy vissza akarja szerezni Connort?- tért vissza a sztori elejére Brad.
-Pontosan.- keltem ki az ágyból.- Csinálunk valami kaját?
-Nem akarsz elmenni inkább valamerre?- húzott magához.
-Nem.- ráztam meg a fejem.- Nem akarom Nellát egyedül hagyni a lakásban.
-Igazad van.- bólintott és a konyha felé indult, én pedig követtem.

Luisa: Elmondtam Con-nak. Ma a kanapén alszik...
Naomi: Azt, hogy Lucy vissza akarja szerezni, vagy azt, hogy megfenyegetett?
Luisa: Mindkettőt.
Ana: Én nem mertem...
Kirstie: Én sem.
Naomi: Nálunk itt van Nella.. Ideköltözött, összejátszik Lucy-vel. Mindent elmondtam Bradnek, a ti titkaitokat kivéve.
Ana: Miért nem külditek el?
Kirstie: Ha összejátszik Lucy-vel gyanítom ő is tudja a titkokat, így nem hajlandó elmenni.
Naomi: Pontosan.

Ezután abbamaradt a beszélgetés, Braddel pedig csak egy mirelit pizzára futotta, hiszen mindkettőnket teljesen lesokkolt a mai nap.