-Jajj de jól esik majdnem rendes ágyban feküdni.- dőlt le Connor a buszban lévő első ágyra. Délután volt, este kezdődött a koncert, így nem sok ideig fetrengett ott.
-Viszont nincs sok időd.- tapsoltam kettőt. Oké srácok mindenkinek van annyi ideje elfoglalni ahol lenni szeretne, ameddig odaérünk a helyszínre.
-Nem érdekel, ha ti együtt akartatok aludni.- karolta át a barátnőjét Tris.- De babánk lesz, szóval velem alszol.
-Te pedig velem, mert miután elfáradtam szeretnék bedőlni az ágyba és a barátnőmet átkarolva elaludni.- lépett mögém Brad.
-Na Bradley. Tisztázzuk, hogy nekem semmit nem mondasz meg.- szorítottam magamhoz a kezét, mire csak kinevetett.
-Én pedig egyet értek Braddel.- nézett James Kirstire és egy puszit nyomott a homlokára, miközben átkarolta.
-Huh. Hála az égnek nem nekem kellett ezt a nyálas dumát kimondanom.- törölte le az "izzadtságot" a homlokáról.- Baba velem alszol.
-Na jó. Nekem mindegy, de úgy fél óra múlva odaérünk.- tapsoltam kettőt.

A szokásos kis csapatunk, vagyis Tris, Ana, Brad és én az emeletet választottuk, így felcipeltük oda a bőrőndöket.
Kivettem egy sárga rövidített kötött pulcsit, valamint egy fekete hosszú nadrágot és a fekete bokacsizmám és levettem a pólómat. Brad csak csodálkozva nézett rám, majd mögém pillantott. Megfordultam és Tris és Ana is meglepetten figyeltek.
-Bocsi. Titeket zavar?- álltam ugyanúgy egy melltartóban.
-Nem. Mi összeszoktunk. Azt hittük ez téged zavar.- vágta rá Brad.- Vagyis előttem még jó, hogy nem.
-Két öcsém van. Szerintem is majd pont ti fogtok zavarni.- nevettem el magam ők pedig velem nevettek.
-Azt tudod, hogy a Personal-t elfogod velem énekelni?- karolt át Brad, mikor már a nadrág is rajtam volt.
-Miért?- fordultam meg hirtelen úgy, hogy ne engedjen közbe el.
-Mert ha már itt vagy, és a videó is kint van, akkor csak mégnagyobb hírnevünk lesz. Meg mert szeretném, ha velem énekelnél.- nyomott egy puszit az orromra.
-Muszáj?- kérdeztem, mivel közönség előtt nem igazán énekeltem még.
-Igen.- vágta rá Ana. Hátrafordultam és kinevettem a barátnőmet, majd leültem a csizmát felhúzni.
-Ah tényleg olasz vagy.- nézett rajtam végig Ana.- Minden egyes alkalommal stílusos vagy.
-Jaj Ana. Mintha te nem lennél az.- utaltam arra, hogy még terhesen is a tökéletes ruhákat tudja megtalálni, amit már nem egyszer megjegyeztem neki.
-Megjöttünk.- kiabált lentről James.
-Indulás. Még próbálnotok kell.- mutattam a lépcső felé, de a fiúk előre engedtek.
-Te vagy a menedzser.- mutatott a lépcsőre Brad.
-Csak azért engeded előre mi Simpson?- nevetett Tris.
-Te nem szoktad hátulról bámulni a barátnőd?- kérdezte Brad és gyanítom felhúzta a szemöldökét.
-Ha nem jöttök le két percen belül, akkor Ana velem alszik.- parancsoltam rá a fiúkra, a szerintem nem fenyegető paranccsal, de mind a ketten elindultak lefelé, majd Tris lesegítette Anat nehogy leessen.

-Honnan van Bradnek ennyi energiája?- nézte Luisa tágra nyílt szemekkel a barátomat.
-Na erre én is kiváncsi vagyok azóta, hogy ismerem.- sóhajtottam nagyot nevetve. Brad már a koncert eleje óta folyamatosan ugrált miközben énekelt és néha gitározott is.
-Egy dolog biztos.- nézte Ana mosolyogva a fiúkat.
-Mi?- kérdeztük mindannyian felé fordulva.
-Irtó büdösek a koncert után.- nevette el magát. Mindannyian vele nevettünk a kijelentésén, de igazából nekem lövésem sem volt arról mi is az igazság, mivel ez az első koncertem velük.
-És Varsó. Remélem már hallottátok a legújabb dalunkat.- mondta Brad a mikrofonba és mindenki sikítani kezdett, Brad pedig mosolyogva megvárta, hogy kicsit elcsendesüljenek. A kezemben már ott volt a mikrofon így csak vártam.- Szóval íme a legújabb dalunk.
-Menni fog Naomi.- simította meg a vállam Kirstie. A fiúk belekezdtek a számba, majd jött az én részem.
-És emberek Naomi De Luca.- mutatott felém én pedig a szöveget elkezdve sétáltam be a barátaimhoz. Braddel jót mosolyogtunk annál a résznél, hogy elegem van, hogy csak barátok vagyunk. A végén pedig átkarolta a derekam én pedig a homlokom az övének döntöttem, így az egész aréna sikítani kezdett.
-Most pedig.- kezdett beszélni Connor a mikrofonba és a többi lány felé pillantott, majd rám és a fejével a lányok felé intett.- Somebody to you.
Értettem a célzást, így mikor elkezdtek énekelni én leszaladtam hozzájuk.
-Irány a színpad.- mosolyogtam rájuk.
-Na neem.- rázta meg a fejét Kirstie.
-Gyerünk tegyük boldoggá a srácokat.- indult meg Ana, majd mikor Demi része jött elkezdtem énekelni és Kirstinek nyújtottam a kezem. A másik két lány már felszaladt a barátja mellé, Kirsti pedig velem kézen fogva sétált ki és odaszaladt James mellé. A fiúk mosolyogva követtek minket, a rajongók pedig sikítoztak. Brad mellettem gitározott, majd ő is újra énekelni kezdett. A lányok is ugráltak és énekeltek, majd mind a nyolcan meghajoltunk, és a fiúk még elköszöntek a rajongóiktól mi pedig lementünk.
-Ez óriási volt.- jöttek le a fiúk a színpadról nevetve.
-Sosem nyomtunk még ekkora bulit.- pacsiztak le mindannyian. Megköszöntük a segítőknek, hogy segítettek, majd elindultunk a buszhoz.
-Jók voltatok?- léptem Bradhez, aki csak lihegve egy puszit nyomott az arcomra.
-Minden koncerten énekelsz velem?- tartott közel magához.
-Ana igazad volt. Tényleg büdös.- nevettem, mire mindannyian nevetni kezdtek.
-Na szép.- engedett el Brad.
-Jól van na.- nyomtam most én egy puszit az arcára.- Na induljunk.

Fél óra múlva már úton voltunk Berlinbe. Az út mindössze 5 óra lett volna, de természetesen Frankfurtnál egy óriási dugóba kerültünk egy baleset miatt.
-Szörnyű amik történnek.- sóhajtott Ana az ablakon kibámulva.
-Tudja valaki mi történt?- kérdezte Kirstie Ana mellé állva.
-Fél órája böngészem a netet, de..- kezdtem magyarázni.- megvan.
-És?- ült fel mellettem Brad. Mindannyian a lenti ágyakon fetrengtünk, hogy együtt lehessünk.
-Egy motoros ütközött egy busszal.- válaszoltam.
-Tris. A mi gyerekünk sosem fog motorozni.- simított végig Ana a hasán.
-Mi?- nézett kikerekedett szemekkel a barátnőjére.
-Na jó srácok. Szerintem ideje lenne aludni.- ült le Luisa az ágyukra.
-Ez egy remek ötlet.- ásítottam.- Jó éjszakát.
Felsétáltam az emeletre, majd segítettem Ananak, lentről pedig Tris figyelt rá. Áthúztam egy rövid gatyát és egy pólót.
-Én is vissza akarom kapni az alakom.- nézett Ana rám szomorúan.
-Jó alakod van szívem. Majd a baba után a hasad is lapos lesz.- puszilt bele Ana nyakába Tris.
-És aztán egyszer majd én leszek a hájas disznó, aki neked fog hisztizni az alakjáért.- nevettem, ők pedig velem.
-De nekem akkor is tetszeni fogsz.- húzott magához Brad az ágyban.
-Hm. Mennyivel jobb illatod van.- szívtam be a haja illatát.
-Jó éjt.- fordult el, én pedig kuncogni kezdtem és hátulról hozzábújtam, de hallottam, hogy Ana is rajtunk nevet.