A vádakra egyikünk sem válaszolt, persze azonnal jött, hogy azért mert Laurennek igaza van.
Felvetődött, hogy kirakunk egy képet egy sírfejről, hogy tudassuk az emberekkel nem igazán a mi hetünk volt, de inkább úgy döntöttünk, hogy egy műsorban kell tudassuk ezt mindenkivel.

-A mai vendégeink pedig Bradley Simpson, és párja Naomi De Luca.- mutatott be minket Ellen.
-Sziasztok.- integettünk mindketten, majd két puszival köszöntöttük őt is. Helyet foglaltunk a kétszemélyes kanapén, Brad pedig a hátam mögé helyezte a kezét.
-És még egy vendégünk van. Lauren Jauregui.- konferálta fel, pedig erről nem volt szó. Ez így teljesen olyan lesz, mint otthon a Mónika Show. Lauren is kisétált és helyet foglalt Ellen mellett lévő egyszemélyes kanapén.
-Szóval. Szeretném, ha te kezdenéd ezt az egészet Lauren. Hiszen te indítottad ezt.- fordult felé Ellen.
-Rendben. Szóval. Naomi megpróbalta Bradet tőlem teljesen elválasztani, azonban véletlenül egyszerre utaztunk Rómába, Braddel pedig egymásra találtunk út közben. Átmentem hozzájuk, hogy ezt az egészet nyugodtan megbeszélhessük, de Naomi nem igazán bírta visszafogni magát.- mutatott rám a mondat végén. Brad megszorította a kezem, hogy meg ne szólaljak.
-És el is jöttél azonnal?- kérdezte Ellen aggódva, Lauren pedig egy könnycseppet letörölve az arcáról bólintott.
-Na és lássuk a történetet a másik oldalról.- fordult felénk Ellen. Elkezdtem mesélni a történetet, még a múltheti műsor óta, mikor Lauren azt mondta tönkre fog tenni, egészen addig, hogy a csapattal Olaszországba utaztunk.
-Szóval Lauren sztorija ott megbukott, hogy nem ketten utaztunk Braddel, hanem az egész banda és a lányok is.- sóhajtottam, majd Laurenre pillantottam könnyes szemekkel és elmeséltem hogyan is került hozzánk Lauren.
-Ez így volt.- hallottam a hátam mögül egy hangot. Tris a fiúk előtt sétálva közeledett felénk, a lányok pedig mögöttük.
-Szóval Lauren. Mikor nekilöktél annak az asztalnak.- pillantottam rá visszatartva a könnyeim.- Tényleg tönkre tetted valamilyen szinten az életem. De talán nem is az enyémet.- nyeltem nagyot.- Szeretném, ha minden tudná, egy ujjal nem értem Laurenhez. Remélem egy életre elveszem a kedved a hazudozástól Lauren. Mikor neki löktél az asztalnak elveszítettem a kisbabám.
A teremben teljes csönd uralkodott, Lauren sem tudott szóhoz jutni.
-És nem így akartuk ezt lerendezni.- szólalt meg Brad.- De máshogy nem tudtuk bizonyítani, hogy Nomi nem bántott, te azonban  szörnyű dolgot tettél.

Lauren a műsor további részében nem volt jelen, egyszerűen kiszaladt az adásból, így a továbbiakban kaptunk még pár kérdést a babával kapcsolatban, majd inkább a bandára koncentráltak. A holnap kezdődő turnéra, a ma közelgő dalra és a többi tag kapcsolatára.

-I been up all night, no sleep
'Cause I feel like I'm always dreaming- énekeltem Bradnek, miközben a cuccainkat pakoltuk és közben táncoltunk. Talán még sosem voltunk ilyen felszabadultak, de nagyon jól elvoltunk és a végén bele is kellett húznunk, mivel kicsit megkéstünk a pakolással.
-Siessetek már.- parancsolt ránk Tris a taxiból, mi pedig kiszaladtunk a szakadó esőbe és beraktuk a kocsi hátuljába a bőrőnjdeinket.
-Szóval mi alszunk fent, ti meg lent.- csaptam be a taxi ajtaját, Ana pedig boldogan rám mosolygott.
-Külön a fiúk és a lányok?- fordult felénk Tris.
-Igen.- vágtuk rá mosolyogva Anával.
-Mik vagyunk mi? Óvodások?- nevetett ki minket Brad.
-Jól látod Bradley.- hajolt előre Ana, hogy a barátomra mosolyoghasson, majd én is büszkén ugyanígy tettem.
-Na most segíts.- fordultam a barátnőm felé és elővettem a telefonom.
-Na miben?- kérdezte és ő is a telefonom képernyőjét kezdte figyelni.
-Melyik szín legyen?- fordítottam felé a képernyőt.
-Ez.- mutatott rá egy Vérpiros színre.
-Mik a lehetőségek?- kérdezte Brad én pedig ezúttal felé fordítottam a telefont.
-De hát ezek ugyanazok a színek.- kapta ki a kezemből a készüléket és tanulmányozni kezdte a színeket.
-Buta vagy Bradley.- rázta a fejét Ana.
-Ez vérpiros. Ez bíborvörös.- mutogattam a színeket.- Ez tűzpiros.
-Mutasd haver. Biztos csak megint hülye vagy.- nyúlt hátra Tris az anyós ülésről.- De hát ezek ugyanazok a színek.
-Na a másik idióta.- csapott a fejére ezúttal Ana.
-Mihez kell?- kapta ki a barátja kezéből a telefont Ana és újra vizslatni kezdte a színeket.
-A körmömhöz.- mutattam fel a körmeim, amik jelenleg babarózsaszínben díszelegtek.
-Jujj de jó. Enyémet is megcsinálod majd?- kezdett ujjongani, mivel kedves hobbim a körömkészítés.
-Persze. Sima gélt szeretnél vagy építettet?- fordultam felé én is csillogó szemekkel és újra tinédzsernek éreztem magunkat.
-Mióta vannak tizenéves barátnőink?- hajolt előre Brad Trishez, de mi figyelmen kívűl hagytuk a kérdést és tovább beszélgettünk a köröm készítésről.

-Induláás.- szaladtunk egymás felé a lányokkal.
-Mennyi szép helyet bejárhatunk.- sóhajtott boldogan Kirstie, aki az egyetem miatt csak három helyszínen tud részt venni. Mivel nekem amúgy is a fiúkkal kell mennem, Ana pedig várandós és egyedül nem akartuk hagyni, így ő is velünk tart. A többiekkel pedig ugyanúgy jó kapcsolatot ápolunk, így őket is hívtuk.
-Na gyerünk.- intettem a fejemmel, mivel kicsit késésben voltunk.
-Első megálló?- kérdezte Luisa a repülőgép felé sétálva.
-Varsó.- válaszoltam a telefonomat nyomkodva, mivel közben tisztáznom kellett, hogy ott vár- e minket a busz a repülőtéren.
-És milyen lesz a busz?- jött azonnal a következő kérdés Jamestől.
-Emeletes.- vágtam rá, mire mindannyian csak bámultak rám.
-Mi van?- álltam meg és széttártam a kezem.
-Bővebben?- kérdezte Connor.
-Fent lesz két kétszemélyes ágy, valamint a konyha. Az ágyak felnyithatóak lesznek asztalnak. Lent egy fürdő, külön wc és ismét két kétszemélyes ágy, amit kanapénak lehet alakítani.- raktam zsebre a telefonom, mivel megkaptam a választ a buszra.- Na indulás.
-És akkor mi alszunk fent?- ujjongott Luisa is.
-Tessék?- nézett a barátnőjére tágra nyílt szemekkel Connor.
-Ti ezt a tudtunk nélkül beszéltétek meg?- tárta szét a kezét Brad.
-Jól látod Simpson.- vágtuk rá a lányokkal teljesen egyszerre. Egy ravasz mosolyt vetettem rá, majd hátradobtam a hajam és ismét a repülő felé indultam.
-Mint egy díva.- sóhajtott Brad.
-Ez mindig így lesz Brad. Vérbeli olasz.- nevetett Luisa, majd utánam indultak.
-Nem olvastad még, hogy az olasz nők nem mennek, hanem vonulnak?- nevetett James.
-Nem véletlenül öltözök át sokszor, vagy vásárolok. A olasz nők mindene a divat.- álltam meg és megvártam Bradet és folytattam.- a hajuk.- simítottam végig derekamig érő barna hajamon és belekaroltam a barátomba.- Na meg a fiúk.
-Fiúk?- húzott közelebb a derekamnál fogva.
-Ha egyet igazán megszeretnek, akkor örökké hűségesek.- nevettem el magam, majd ismét hátra dobtam a hajam és előrébb mentem.