-Nagyon szépen köszönjük srácok.- hálálkodott Haley és Ed miután felhoztuk a kicsi Mateora.
-Jól van menjetek már.- nevettem őket az ajtó felé terelve.- Jó pihenést.
-Sziasztok.- léptek ki végül.
-Azt tudod, hogy ezen kívűl már csak a jövőhetünk lesz szabad és utána kezdődik a turné?- vágódtam le a kanapéra.
-Pontosan. Addig pedig játszunk egy kicsit szülőset.- mosolygott az ágyban fekvő babára. Mellé sétáltam, mire csak mosolyogva átkarolta a derekam és maga elé húzott, így együtt figyelhettük az alvó babát.
-Olyan megnyugtató ahogy alszik.- szorítottam meg Brad kezét.
-Egy nap majd a miénket fogjuk így nézni.- nyomott egy puszit a nyakamra Brad, én pedig gondolkodóba estem. Ezen még egyáltalán nem gondolkodtam, hiszen még csak két hónapja vagyunk együtt, mégis rohan az idő.
-Így van.- válaszoltam egy kis szünet után és leültünk a kanapéra filmet nézni.

-Te mikor tudtad, hogy össze akarsz velem jönni?- fordultam hirtelen felé, mire csak kitört belőle a nevetés.
-2 font.- hagyta abba a nevetést én pedig csak értetlenül néztem.
-Tessék?- nevettem el magam ezúttal én.
-Egy feketét légyszi. 2 font.- ismételte meg, én pedig abbahagytam a nevetést.
-Biztos nem az első találkozásunkkor döntöttél úgy.- ráztam meg a fejem.
-Szerinted miért mentem vissza másnap? Látni akartalak.- simított egy tincset a fülem mögé.- Amikor pedig megmutattad az eljegyzési gyűrűd, utáltam, hogy te vagy a banda menedzsere.
-Mert mással voltam?- ültem hozzá közelebb.
-Mindenki milliárdos akar lenni, de minden alkalommal amikor rád nézek ez az egész nem érdekel.- idézte a saját dalát arra utalva, hogy őt akkor semmi nem érdekelte rajtam kívül.
-Hát ezt nem gondoltam volna.- válaszoltam és hozzá bújtam.
-És te mikor?- tolt el magától.
-Így visszagondolva talán mikor részegen beállítottál hozzám. Nagyon aggódtam érted.- válaszoltam, pedig akkor még ez egy eléggé elfolytott gondolat volt. A romantikus visszaemlékezésünket Mateo sírása zavarta meg, így Brad felpattant és felkapta a kicsit. Boldogsággal töltött el nézni őket.
-Csodás apa leszel.- szóltam oda, mikor a babának énekelt, aki abbahagyta a sírást és csak Bradet figyelte. Brad csak rám nézett a kócos haja mögül, rám mosolygott és tovább énekelt a kicsinek.
-Megfogod?- jött oda hozzám, majd bólintottam, így a kezembe adta a babát.
-Utoljára 8 évesen fogtam ilyen kicsi babát.- simítottam meg Mateo arcát, aki csak a nagy zöld szemeivel bámult rám.
-Noelt?- kérdezte mosolyogva mire bólintottam.
-Te is érzed ezt a büdöset?- kezdtem a levegőben szaglászni.
-Lehet pelust kéne cserélni.- mutatott a babára.
-Ezt rád bízom.- nyújtottam felé Spencert.
-Azt hiszem gyakorolnom kéne a dalokat a turnéra.- indult meg befelé.
-Brad.- álltam fel én is és utána mentem.- Bradley.
Ügyet sem vetve rám lépett be a szobába és fogta meg a gitárját. Megráztam a fejem és az ágy közepére helyeztem a kicsit, majd a fürdőbe siettem egy törölközőért. Leterítettem az ágyra, majd ráfektettem a babát.
-Segítek.- lépett mellém Brad, majd a koszos pelenkát segített leszedni a piciről, majd kidobta.
-Nagyon büdös.- vágtam undorodó fejet, mire Brad csak kiröhögött. Éppen ketten szenvedtünk, hogy rendesen megtörölgessük, mikor csöngettek.
-Nyisd ki.- mosolygott rám Brad, mire csak nyomtam egy puszit az arcára és gyors kezet mostam. Az ajtót kinyitva azonban egy nem várt meglepetés várt.
-Mit keresel itt?- próbáltam becsukni az ajtót, de a lábát odarakta, így megakadályozva engem.
-Beszélni szeretnék veled.- válaszolta Patrick
-Jó. Itt az ajtóban beszélhetünk.- álltam karba tett kézzel.
-Sajnálom, hogy múltkor úgy rád támadtam.- sóhajtotta.- Csak tudod hiányzol. Nem tudnánk ezt egy vacsora keretein belül megbeszélni?
-Patrick.- kezdtem volna sorolni az okokat, hogy miért nem.
-Nomi ki az?- lépkedett Brad a folyosóról a babával a kezében. Amint meglátta az ajtóban álldogáló Patricket, lefagyott a mosoly az arcáról.
-Brad, ő itt Patrick az exem.- léptem hátrébb egyet, majd Patrickre pillantottam.- Patrick. Ő itt a párom Brad.
Brad dühösen, Patrick pedig meglepetten nézett a másikra.
-És a baba?- mutatott Mateora. Tudtam, hogy lépnem kell valamit, hogy Brad ne rúgja ki a házból.
-Egy barátunk babája.- mosolyogtam rá.- Vigyázunk rá, így felkészülve a közös jövőnkre.- pillantottam ezúttal Bradre.
-Szóval ez komoly köztetek?- húzta fel a szemöldökét ránk mutatva.
-Hát már együtt élünk az eleje óta.- mosolyogtam ismét Patrickre.- De köszönöm a bocsánatkérésed.
-Hát akkor sok boldogságot.- mosolygott ránk és megfordult, így az ajtó felé indultam, Patrick pedig visszafordult.- Életem legnagyobb hibája volt, hogy bántottalak.
-Felejtsük el. Szia Patrick.- kezdtem becsukni az ajtót, ő pedig mostmár tényleg elsétált.

-Utálom az exeid.- fordult sarkon Brad én pedig nevetni kezdtem. Lerakta a babát és ő is csak nevetett.- De én nem leszek az.
-Nem?- léptem mellé, miközben átkaroltam a nyakàt.
-Nem. Én sosem foglak bántani.- húzott magához egy csókra.
-Mi lesz azzal a számmal, amit közösen írtunk?- jutott hirtelen eszembe.
-Én szeretném felvenni, de csak ha te is énekelsz.- simított egy tincset a fülem mögé és kihívóan rám mosolygott.
-Jajj Bradley. Én azt nem szeretném.- túrtam bele a hajába.
-Kérlek. Ketten írtuk azt a számot és az egész rólunk szól.- ölelt magához szorosan.
-Menjünk aludni.- kezdtem magammal húzni a babaágyat, hogy Mateo a szobánkba aludjon.
-Benne vagyok.- ásított Brad és lekapcsolta a lámpákat.

Hajnalban sírásra ébredtem, így a fejemre szorítottam a párnát.
-Utállak Bradley.- morogtam, ő pedig csak nevetni kezdett mellettem.
-Miért? Szerintem aranyos.- pattant fel, én pedig felültem és őket figyeltem.- Szia Mateo.
-Nem is tudtam, hogy ennyire szereted a gyerekeket.- fordítottam oldalra a fejem.
-Sok mindent kell még megtudnunk a másikról.- mosolygott rám, majd felemelte Mateot és odaült mellénk.- Mit szólnál, ha ma kimennénk sétálni a St.James's Parkba?
-Ez egy remek ötlet. Szeretem azt a parkot.- csillant fel a szemem azonnal, majd a telefonomért nyúltam az éjjeli szekrényre. -Ahhoz képest, hogy most felsírt, igazából egész éjjel aludt.
-Miért mennyi az idő?- adta át a kezembe Mateot.
-Negyed 8.- vettem át a picit.- gyere kicsim. Reggelizzünk.
-Az előbb még ideges voltál.- nevetett Bradley, miközben az ágyban fekve engem figyelt.
-Maradj csöndben Bradley.- mosolyogtam rá úgy, hogy a kicsi azt gondolja kedvesen szólok Bradhez. Már amennyire a babàk gondolkodnak.
Kivittem Mateot és csináltam neki egy kis tápszert, majd megetettem. Brad pedig már teljes harci díszben jött ki.
-Na öltözz. Addig én kicserélem a pelusát.- lépett elő egy napszemüveggel a fején.
-Ilyen jó idő van?- mutattam a fején lévő napszemüvegre.
-Na te ne szólj semmit, mikor még a legesősebb időben is napszemüvegben vagy.- na igen, a szemem hiába sötét, egyáltalán nem szeretem a fényt és a szemem sem igazán bírja.Sokkal jobban szeretem az éjszakát és a sötétet, valamint napszemüveg függő vagyok. Nem véletlen van egy rakat napszemüvegem.