Egyedül, sötétben fekve
Magányban társat keresve
A vágynak megérintett lángja
Hunyt szememnél ott áll alakja.

Karcsú, finom teremtés
Mint angyali jelenés.
Lassan közelít felém,
Súlyt'lan teste már enyém.

Arcomhoz hajol, rám lehel,
Finom ajki bizsergetnek
Szőrszálam mind' égnek mered
Nem bírom már, nekiesek.

Leteprem, fölé hajolok, két
Szép szemébe nézek: két kék
Igazgyöngy. Rajtuk megcsillan
Halvány lámpa fénye, illan.

Apró kezét kezembe kulcsolom
S finom kézfejét csókba borítom.
Érzéki bőre finoman borzong:
Mintha fázna. Agyam üresen kong,

figyel, nem is gondol másra,
Csak az alant fekvő lányra
Íves ajkai megbabonáznak
Tünetét mutatom égi láznak.

Forr a vérem, arcom vadul tüzel
Hajolok, egyre csak közel, közel
Folytatom, ahol végeztem,
Kezén végig siklik kezem.

Végig lépdel rajta ajkam,
Útján végig csókot hagytam.
A hamvas bőr csak melegszik,
Ajkáról halk sóhaj szökik.

Nyakához érek, s ott megpihenek,
S aztán pirult orcájára térek.
Nem állít meg, hát folytatom
Ajkam ajkára tapasztom.

Orra az arcomon táncol, enyém övén,
Nyelveink együtt táncolnak vágy egén,
S elszakadnak, ketten pirultan
Szemezünk, szerelmi hadban.

Ajkam továbbvándorol nyakán,
Mellkasán, két dús keble akár
Két hegy, s köztük mind vándor
Átvágok, ki meg nem retten, bátor.

Keze hátamra siklik, símogat,
Vállamra teszi, aprót sóhajtgat.
Karomba markol, úgy szorít,
Minta félne, csaknem sikít,

Én köldökig értem, s felnézek rá,
Szeme csillogva letekint rám
Lázas villanás, amit ott látok
Magával ránt újra, édes átok.

Már dombot értem, újra karomra
Téved keze, én emelkedek, álomra
Hasonlít arca, teljesen elnyel
Óceánjának sejtelmes, ősi mélye.

Derekát ölelem, csak gabalyodunk,
Már egymáshoz préselődött alakunk
Újabb sóhaj, újabb kéj, keze már
Megint hátamon, utána karomon jár.

Körmei belém vájnak, vérem serken
Piros cseppje lepedőre cseppen,
Fájdalom nyilall végig testemen,
Lehunyom szemhéjam, s felemelem.

Egyedül vagyok, csak álom volt,
Az angyali lány látomása ott
Rémlik még mellettem, parfümje
Miatt, mintha mégis, ott ülne.

2019. 03.