Eleventh
•● He knows it ●•
Jisung bekopogott az előtte lévő halvány rózsaszín színű ajtón, ami ki is nyílt pár másodpercen belül.
- E... jól van? - kérdezte Jisung miközben beljebb sétált.
- Nem beszélt semmit, azóta, hogy itt van... - mondta Eden a fiúnak.
- Lix mi történt? - kérdezte tőle Jisung.
Felix megharapta ajkait, és kezei, mik ölében pihentek, ökölbe szorultak.
- Szakítottunk... vagyis szünetet tartunk... ennek már négy hónapja.. gondoltam, hogy felzaklatja a pocky játék és a csók, de nem hittem, hogy szünetet akar tartani.. - motyogta Felix. Nem lehetett annyira hallani, de mindkét személy értette mondandóját.
- Édesem, ő csak egy kis időt akar.. ez nem azt jelenteni, hogy szakítani szeretne veled.. - próbálta megnyugtatni Jisung a fiatalabbat.
- De még mindig ideges.. még mindig szünetet akar, én.... oh istenem - kezeit felvezette arcához, és szemeit ismét tenyerébe temette.
- Felix, ez csak egy játék volt, és egy véletlen csók. Már vége van.. - beszélt hozzá lágyan Eden.
Felix felsóhajtott.
Csak ennyi lenne? Egy játék és egy véletlen csók?
- Csak adj neki még időt, vissza fog térni - biztosított a fiatalabbat Jisung.
Felix csak bólintott.
- Maradhatsz itt estére, ha nem szeretnél vissza menni a dormotokba - ajánlotta fel Eden.
- Nem, vissza megyek a dormba, csak eljöttem onnan talán azért, mert Hyunjin miatt kissé ideges lettem.. - mondta Felix.
▪︎■▪︎■▪︎■▪︎
Hyunjin nem maradt otthon. A gondolatai csak úgy pörögtek a fejében, és nem tudta ezt rendbe hozni. Szóval a studióba ment, ahol tudomása szerint Chan tartózkodik.
- Szia Hyunjin, azt hittem otthon maradtsz - köszöntötte Chan.
- A gondolataim csak Felix körül keringenek. Valamivel tényleg el kell terelnem a figyelmemet róla - sóhajtott Hyunjin.
Chan bólintott.
- Mit szeretnél csinálni? - kérdezte az idősebb.
- Itt van egy zene amit coverelni szeretnék, tudsz segíteni? Nem szeretném publikálni, csak hátha segít - vetette fel tervét Hyunjin.
- Igen, természetesen - bólintott Chan.
Miután megmutatta az idősebbnek a zenét, Chan mindent elrendezett.
- " Kedvelek egy fiút, akinek barátja van. Nem úgy tűnik, hogy ki tudom őt űzni a fejemből, és tudja, hogy nekem kellene az ágyában lenni" -
~ [ Zene cím : She knows it by Maggie Lindemann ]~
Egy pár óra felvétel, és újra csinálás végeredményeként Hyunjin kész lett.
- Szóval, gondolom mennyire el tudtad terelni a gondolataidat róla nem? - nevetett fel Chan.
- Igen, ennyit arról, hogy kicsit kevesebbet gondoljak rá - motyogta Hyunjin.
Chan sóhajtott.
- Mi a helyzet? - kérdezte.
Hyunjin zavarodottan nézett az idősebbre.
- Valami zavar téged és ez nem csak az egész Jihyun és Felix dolog. Van valami amit inkább magadba tartasz, ami legbelül lassan felemészt téged - vázolta fel Chan.
Hyunjin sóhajtott.
- Hogyan tudsz ennyire könnyen átlátni rajtam? - kérdezte a fiatalabb.
- Együtt élünk évek óta. Nagyon sok mindent elárulnak rólad a tetteid - mondta Chan.
Hyunjin fogai közé vette ajkait, és sóhajtott egy nagyot.
- Nem kedvelem Jihyunt..- motyogta.
- Nos úgy érzem, ez adott, tekintve, hogy Felixel van - állapította meg az idősebb.
Hyunjin megrázta a fejét.
- Ez nem csak az... olyan dolgokat csinál amit Lix engedélye nélkül tesz. Mint mondjuk az a kép, amit Felix nem szerette volna, ha kiteszi bárhova is. De megtette, és tudta, hogy ez Felixnek kényelmetlen.. - mérgelődött Hyunjin.
- Csinál néhány dolgot körülöttünk, amivel megpróbál bebújni a bőröd alá. Nem tudja jól elrejteni a féltékenységét.
Különösen a kapcsolat miatt, ami köztetek van Felixel.
Nem, nem védem, mert olyan dolgokat csinál, ami Felixet kellemetlen helyzetbe hozza, mikor mondta, hogy ne tegye - magyarázta Chan.
Hyunjin frusztráltan kifújta a levegőjét. Ez idegesítő.
- Felix vissza tért a dormba - olvasta fel az üzenetet Chan.
Hyunjin bólintott.
- Vissza kell menned, és beszélj vele - említette az idősebb.
- Miért? -
- Mert nagyon lehangoltnak tűnt amikor elment, és ha arról a pocky játékról van szó, akkor nyilván beszélni szeretne veled - mondta Chan.
Hyunjin elgondolkozott az idősebb szavain.
- Igen.. vissza kellene mennem.. - bólintott miközben felkelt a helyéről.
- Sok szerencsét - intett neki Chan.
- Köszi - intett vissza, ezzel elköszönve a vezetőtől.
Chan sóhajtva vissza fordult a monitorhoz.
Valami azt súgja, nekem is vissza kell mennem a dormba...
2022.05.20.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro