-Megérkeztünk. -mondta a nő. - fáradjon csak beljebb.
Bementem az ajtón és mindenféle orvosi eszközt láttam.
- A székbe kérem üljön le és vegye le a dobozt a hátáról, nem fog fájni csak  megnézzük hogy minden rendben van e magával.
- Elég nagy ez a helység. -mondtam s közben leraktam a sarokba a dobozt Nezukoval eggyütt.
- Igen, itt szoktuk megvizsgálni a betegeket akik a közelben megsérültek. Mondhatjuk orvosi rendelőnek vagy korháznak. - mondta a nő miközben előkészített egy nagy robot szerűséget amit valószínű a fejemre fog helyezni.
- Nos kérem ne mozogjon amíg megvizsgálja a gép.
A gép egy kettőt pityegett és a végén magától lecuppant a fejemről.
- Tessék, készen is van. -mondta.
- Köszönöm szépen, akkor körülnéznénk.
- hmm.. Persze, csak az eredményt pontosan nem tudjuk mikor kapjuk meg. Ha esetleg ma még nem jönne eredmény akkor aludhatnak egy elkülönített szobába.
- Köszönjük, akkor viszlát.
Felvettem a dobozt és elindultam körülnézni. Eléggé nagy ez a hely, remélem vissza találok a rendelő felé. De szerencsére van ilyen kikövezett út.
- Nezuko, minden rendben? Mostanában nem vagy túl jó kedvedben.
Egyszer csak egy fiú rohant ki az eggyik rendelőből és valamit ordibált.
- Neeem, nem akarok injekciót kapni! Neem ,én még túl fiatal vagyok hogy meghaljak!
- Tanjiro segíts, ezek bántani akarnak!- rohant hozzám a fiú.
- Zenitsu? Te meg mit keresel itt?
- Segíts , látod hogy megakarnak ölni. - nyafogta.
- Gyere vissza és ne nyafogj te girnyó! - ordibálta egy nő.
- Zenitsu kérlek engedj el és fogadj szót nekik, nem hiszem hogy bántanának.
Megfogtam és megpróbáltam leszedni magamról de nem sikerült.
- Kérlek Zenitsu, engedj el!
- Csak akkor ha segítesz. - nyafogott tovább.
- De mégis hogyan? Ha odamegyek veled ,akkor jó?
- Na jól van, elég legyen, most azonnal mindenki elmegy a dolgára, van egy súlyosabb betegünk aki próbálna pihenni, ti pedig itt ordibáltok! -jött ki egy lány az egyik házból.
- Te  ott, te szőke gyerek, te velem jössz és nem érdekel, hogy nyafogsz meg siránkozol akkor is megkapod ezt az injekciót!
Mindenki csöndben meredt a lányra, aki annyira dühös volt ,hogy szerintem ott helyben megölt volna mindenkit.

~Time skip~

Zenitsu nagy nehezen ,de megkapta az injekciót, én pedig lepihentem egy kicsit egy ilyen sámli szerűségre és csak néztem ki a fejemből.
Vajon mi történhetett mikor elájultam? Ez annyira bosszant. És Nezuko miért nem ájult el? Ki talált meg minket? -ezek a kérdések cikáztak a fejemben, de sehogysem jutottam semmire.
Lassan el kéne indulnom ,ugyanis nem tudom hogy itt fogjuk e tölteni az éjszakát vagy sem.
Elindultam visszafele és szerencsétlenségemre egy totál ismeretlen szobába találtam magamat.
- Ohh.. elnézést, eltévedtem. A szobába csak egy ember feküdt.
- Semmi baj... -mondta bágyadtan a férfi.
Valahonnan nagyon ismerős nekem ez a...
- Maga Tomioka! - mondtam nagy lelkesedéssel.
- Igen én vagyok, mit szeretne? - fordult meg a betegágyban.
- Kamado Tanjiro? Örülök hogy jól vagy.
- Miért mondja ezt?
- Arra fele tartottam amerre ti is voltatok, és meghallottam ezt a hangot aztán megláttalak titeket és így történt. De nyugodtan tegezhetsz.
- Oh, hát akkor nagyon köszönöm hogy megmentetted az életünket.
- Semmiség. - mondta
Tomioka-san, hogyan köszönhetném meg neked hogy ilyen sokat segítettél nekünk? Szeretném ha ennénk valamit, láttam erre felé menet egy étterem szerűséget. - mondtam.
- Nem kell megköszönnöd, ez természetes. De elfogadom a meghívást.
- Várjunk , még nem tudom hogy itt töltjük e az éjszakát szóval most mennem kell, de hogyha most nem jönne össze, akkor is valamikor összehoznám.
-Ahjj annyira hülye vagyok, előbb kellett volna megkérdezzem, hogy akkor maradunk -e vagy sem.
- De akkor rohanok! - kiabáltam vissza.

Nos, meghoztam a harmadik részt is és remélem tetszik nektek. Hamarosan negyedik rész!🍙