*Kamado Tanjiro*
Mai napon megpihentünk Nezukoval egy pihenő helyiségben ahol kaptunk enni valót
és inni valót egyaránt.
- Ahh, még 1 nap és indulunk következő küldetésre.
Nezuko ma nagyon rossz passzban van, ezért maradunk még egy napot. Nezuko 13 éves én pedig most lettem nemrég 15. Már egyre jobban kezdem élvezni a küldetéseket ,de azért nem árt vigyázni sem.
- Tudod Nezuko , nagyon sok dolog történt velünk és muszáj lesz tovább lépni.
Nezuko nem híres arról hogy társalogjon velem ,de nagyon jó hallgató társam. Már 11 óra van ,de én még mindig a csillagokat bámulom. Egy kis terasz helyiségen ülünk a testvéremmel és csak nézünk ki a fejünkből.
-Nezuko te eltudnád képzelni azt ha egyszer szétválnának az útjaink? Én nem hiszem.
- m-m - hümmögött Nezuko.
Mi elválaszthatatlannak tűnűnk, de én félek attól a naptól,ha esetleg... Nem, én minden áron megvédem Nezukot.
- Tomiokának köszönhetjük hogy végül életben maradtál és ezt nem fogom elfelejteni. Hogyan kéne ezt meghálálnom?
- Hogyan kéne egy 19 éves embernek ezt meghálálnom? Lehet segítek neki majd, vagy csak megköszönjem?
-Hadjuk ezt a témát most, menjünk be aludni. Már későre jár.

Nahát remélem tetszik ez a kis bevezető, ez lesz az első könyvem. Nem sokára hozom a második részt.💕