Másnap reggel elég korán keltem, ezért gyorsan megmosakodtam és aztán kimentem megnézni hogy milyen az idő. Szerencsére nagyon fényesen süt a nap és a madarak is szépen csicseregnek. Egy kicsit még álldogáltam kint aztán észrevettem hogy egy varjú károg nekem, hogy merre lesz a következő úti célunk.
- krr -krr, Délkeletre , Délkeletre Zenitsu és Tanjirou.
Hmm.. szóval délkelet.. - gondoltam magamban.
Akkor elkezdek készülődni. Nezuko nem tudom hogy felkelt -e már, de Zenitsut is összekellene szedni valahogy. Talán meg kéne kérdezni, hogy melyik szobába rakták..  De előbb megnézném hogy felkelt -e már Nezuko.
Bementem a szobánkba és látom, hogy Nezuko már belebújt a dobozba és ott kuporog.
- Oh ,Nezuko te már bele is bújtál a dobozba? Szerencse hogy el van húzva a függöny. Gyere akkor felveszlek, lassan amúgy is indulunk.
Kiléptem az ajtón és elindultam a kikövezett úton.
Egyszer csak megláttam Zenitsut ahogy egy nagyobb kövön üldögél és aztán odarohantam hozzá.

- Zenitsu! A varjú azt mondta hogy együtt kell mennünk a következő küldetésre. -mondtam neki kicsit hangosabban.
- Héé! Ne ordibálj már! És amúgy is hallottam már hogy együtt megyünk. De köszönni is luxus?
- Oh bocsi akkor szia, csak nagyon megörültem... - motyogtam kissé meglepődve.
Ezután csak csöndben figyeltünk hogy mikor indulhatunk. Pár perccel később kijött egy nő és így szólt:

- Köszönjük hogy itt töltötték idejüket és remélem hogy a vizsgálatok is jól sikerültek. Bár halottam hogy ma indultok, ezért hát gondoltam hogy mindnyájan jól vagytok. - mosolyodott el a nő.
- Mi is köszönjük! - mondtuk kórusban.
- Akkor mi el is indulnánk, Viszontlátásra! - köszöntünk el.
Kimentünk a kapun és elindultunk délkelet irányába.

Fél óra elteltével megszólalt Zenitsu:

- Hé Tanjirou, Nezuko hogy van? Mióta találkoztunk még nem láttam. - mondta.
- Jól van, igazából őt nem nagyon viselte meg a múltkori eset. De szerintem most alszik.
- Oh értem... - válaszolta.
- Amúgy remélem hogy nem keveredünk olyan esetbe ami nagyon félelmetes. - mondta idegesen Zenitsu.
- Hát én sem nagyon örülnék neki, de tudod... valamiért mégis hajt az a vágy hogy harcoljak.
- Mióta a családomat ez a szörnyűség érte úgy érzem muszáj valamit csinálnom... - motyogtam.

Ezután csak csendben haladtunk tovább az úton.

~Zenitsu Agatsuma~

- Huhh, biztosan nagyon rossz lehet neki hogy ez történt a családjával.. - gondoltam magamban.
-Igaz ,még nem mesélte el az egész sztorit ami történt velük és tartok attól is ha megkérdezem akkor rosszban leszünk, hisz nem is olyan rég történt...
Talán most megkérdezzem?

- Umm... Tanjirou.. - motyogtam.
- Igen? -kérdezte.

- Tudod ezt már meg akartam kérdezni ,de féltem hogy ha megkérdezném akkor nem lennénk annyira jóban... - mondtam.
- Nyugodtan mond csak nem leszünk rosszban, ne aggódj.
- Szóval..., mi is történt pontosan a családoddal? -kérdeztem félve.

- Jézusom Zentisu, ezt nem merted megkérdezni? - nevette el magát.
Persze hogy elmondom.

- Egy napon lementem szenet eladni a közeli kis faluba, miután eladtam az összeset elindultam hazafele, de egy Saburo nevü ember azt mondta hogy:
- Megállj, Tanjirou! Csak nem a hegyre indulsz vissza?

- Ezt kérdezte és aztán felajánlotta hogy töltsem ott az éjszakát, ugyanis éjszaka jönnek elő az emberevő démonok. Ekkor én még nem hittem a démonokban és baromságnak hittem. Miután felkelt a nap, hajnalban útnak is indultam de mikor a házunkhoz értem erős vérszagot éreztem és azonnal futottam is, hogy megnézzem hogy mi történt. Mikor odaértem mindenki halott volt kivéve Nezukot. Felkaptam a hátamra és úgy futottam ahogy csak a lábam bírta, de Nezuko egyszer csak megmozdult, aztán ficánkolni kezdett és egy szakadékban landoltunk. Ezután pedig megjelent Tomioka- san.

- Igazából ennyi a lényeges. -mondta kissé lehangolva.
- Ez nagyon szomorú... sajnálom..- mondtam, miközben lehajtottam a fejem.
- Oh tényleg.. látom hogy mostanában eléggé jóban vagy Tomioka -sannal .
- Hmm? Honnan veszed ezt? -kérdezte.
- Tegnap este láttalak titeket beszélgetni és gondoltam ,hogy ezért talán barátok vagytok? -kérdeztem kissé tapintatosan.
- Hogy én és Tomioka -san, barátok? Tudod Zenitsu ,ez jó kérdés... Igazából én sem tudom. De az egy biztos hogy valamiért furán érzem magamat.
- Furán? -kérdeztem meglepődve.
- Hát igen... de nem tudom miért. - mondta, miközben furán nézett.

Sziasztok! Meghoztam a következő részt is ami eléggé eltolódott, ugyanis eléggé lusta vagyok és volt mikor ihletem sem volt, de elhoztam. Remélem tetszik eddig a történet.☺️ További szép napot!💕