- Szia! - köszönt nagy lelkesedéssel, de miután meglátta a sírástól felduzzadt szemeimet, elkomorodott. - Az a csaj.. Jacob barátnője volt. Csak hogy képbe legyél. Sajnálom, nem tudom hogy tehetett ilyet egy ilyen szép lánnyal. Félmosolyra húzta a szàját, ami elcsábított. Olyan cuki. Átöleltem, ő pedig nyomott egy puszit a homlokomra.
- Van kedved beülni valami fagyizóba? - kérdezte nagy lelkesedéssel. Gyorsan letöröltem az eddig az arcomon végigfolyt könnyeimet, majd hevesen bólogatni kezdtem. Miközben sétáltunk, Jacob egy csomószor hívott, és egy tucat üzenetet hagyott, de valahogy sikerült figyelmen kívül hagynom. Megalázott, immár másodjára.

- Epreset kérnék. Te, Kate? - hallottam a hangot magam mellől, amire feleszméltem a gondolkodásból.
- Vanília. - mondtam én is mosolyogva. Brandon fizetett, ami tényleg levett a lábamról. Olyan romantikus. (hihi) De nem. Én Jacobot szeretem. Nem tudok rá haragudni. De azért mégiscsak, hogy tud megalázni ennyire? Még mindig nem tudom felfogni. Ezután Brandonnal hazasétáltunk.
- Köszi, hogy elkísértél. - mondtam mosolyogva.
- Ugyan már. - mondta, majd puszit nyomott megint a homlokomra. Istenem, elolvadok. Az ajtóból még integettem neki, amit anya sikeresen ki is szúrt.
- Ki volt ez, kicsim? - kérdezte anyu vigyorogva. Nem mondhatom el neki, hogy Jacob cserben hagyott, ő pedig egy másik srác a bandából.
- Csak az egyik osztálytársam. - mondtam, és ennyivel úgy látszik el is intéztem, mivel nem kérdezett többet. Gyorsan felszaladtam a szobámba, majd tárcsáztam is Carolt, hogy mindent elmeséljek neki a mai nappal kapcsolatban..