~Carol szemszöge~
- Gyere már be! - kiabáltam neki, talán túl hangosan, mivel gyorsan be is pattant az ajtón. - Kate bezárta magát a fürdőbe, kiabáltam neki, de nem válaszolt. Megpróbálod? - kérleltem. Gyorsan felszaladtunk a lépcsőn, majd először megint én kezdtem kiabálni.
- Kate, gyere ki! - mondtam az ajtó túloldalán lévő lánynak. Nincs válasz. Most Jacob jön.
- Kate.. - mondta nyugodt hangon Jacob. Láttam, ahogy a könnyei végigfolynak az arcán. - Kérlek! - dörömbölt az ajtón. Még mindig nincs válasz. Pár perc múlva fordult a kulcs a zárban, és Kate kinyitotta az ajtót.
- Mit. Keresel. Itt. - mondta akadozva a zokogástól. Szemei duzzadtak, pirosak voltak a sok sírástól. Én pedig csak a nyakába borultam. Jacobra pillantottam. A szemében megbánás tükröződött. Vajon megbánta, hogy elutasította Katet? Jacob lesétált a lépcsőn, és mi már csak az ajtócsukódást hallottuk. Sírva borultam Kate nyakába.
- Ezt miért csináltad? Megijesztettél. - mondtam még mindig a könnyeimmel küszködve. Ő nem küszködött velük. Zokogott. És csak a rászkódó vállát láttam.
- Miért hívta ide? - kérdezte kissé dühös, de még mindig könnyes arccal.