A telefonomat nyomkodva rátaláltam egy csomó közösségin, és úgy látszik egy bandában is szerepel. Híres lett. Utána néztem a banda többi tagjának is. Eközben rájöttem, hogy a legjobb barátnőm, Carol is folyton erről a bandáról beszélt. Tényleg, felhívom, hogy rendezzük a dolgokat. Amikor már úgy tűnt, harmadig csengetésre sem veszi fel a telefont, úgy döntöttem leteszem, de az utolsó másodpercben zörgést hallottam a vonal másik végéről.
- Szia. - szóltam bele kicsit sem zavartan.
- Szia. - köszönt vissza ő is unott, érzelemmentes hangon.
- Esetleg megtudhatnám, miért nem szólsz hozzám a suliban, és miért kerülsz? - kérdeztem tőle már kissé ingerülten.
- Lássuk csak - kezdte az elején még nyugodt hangon - otthagytál múlthétvégén a strandon, amikor beszéltünk egész másfele kalandoztál, nem figyeltél rám, ami rosszul esett.
- Jogos. Bocsánat. - mondtam kicsit bánkódott hangon. Carol felnevetett, majd beleszólt a telefonba.
- Rád nem lehet haragudni. - mondta még mindig fulladozva a nevetéstől. Erre már nekem is nevetnem kellett.
- Átjössz ma? Egy csomó mondanivalóm van. - vetettem fel a random kérdést.
- Persze, kíváncsivá tettél. Öt órakor nálatok? - kérdezte.
- Nekem jó, de arra gondoltam, most, hogy péntek van, tarthatnánk valami csajos hétvégét is. Anyu biztos belemenne, megkérdezed te is?
- Jó ötlet, Kat! Akkor le is teszem, megkérdezem anyut, és majd írok, mit mondott. - mondta, majd ki is nyomta a telefont. Pár perc múlva jött is az üzenet Caroltól, hogy szombat estig itt lehet. Alig vártam, hogy mindent elmondhassak neki, Jacobbal kapcsolatban.