- Jól vagy? - a francba is! Nem voltam elég meggyőző. Nem hazudok neki. Rázni kezdtem a fejem. Nem titkolhatok el előle mindent, ha szeretem. Hozzábújtam, ő pesig simogatni kezdte a hajam. Olyan megnyugtató érzés volt. Pár pillanat múlva az állam alá nyúlt, és felemelte azt, ezzel elérve hogy a szemébe nézzek. Arcomat két tenyere közé fogta, és megcsókolt. Pár pillanatra elfelejtettem mindent. Az összes problémámat, és a szomorúságot is. Szorosan magához húzott, én pedig legszívesebben egész életemben így maradtam volna.

- Mi a gond? - kérdezte egy kis idő után, én pedig nyeltem egy nagyot. - Persze nem muszáj elmondanod, ha nem szeretnéd! - tiltakozott rögtön. Miután beszédképesnek éreztem magamat, elmeséltem neki mindent. Ezután haza indultunk, mivel azt beszéltük meg hogy nálunk alszik. Legalább kicsit jobb hangulat is lesz a házban, eddig anya és köztem vágni lehetett volna a feszültséget. Apa temetése egy hónap múlva lesz. A hazafelé vezető utunk közepén Jacob megállt mellettem, mire én furcsán néztem rá. Szembe fordított magával, és megsimította az arcomat.

- Kate én.. Nagyon, nagyon sajnálom, amiket eddig tettem veled! Nem szabadott volna, hiszen a világon nekem te vagy a legfontosabb. Többet nem fog előfordulni, ezt garantálom! - kapott fel az ölébe, én pedig a dereka köré kulcsoktam a lábamat. Így vitt tovább, egészen a házunkig, ami előtt letett, és kézenfogva nyitottunk be az ajtón. Anyu a TV előtt aludt. Gyorsan fogtam egy takarót, és ráterítettem, mire ő morgott egyet. Kikapcsoltam a TV-t, és felmentem az emeletre, Jacob után, aki eközben elindult felfelé a lépcsőn. Miután ránéztem az órára, ami már 17:27-et mutatott, átöltöztem, Jacobnak pedig odaadtam az egyik pólómat, ami még óriási volt rám, mivel örököltem, de Jacobra látszólag passzolt. Miután átöltöztünk, bekuckóztunk az ágyba, a laptopomon pedig elindítottunk egy filmet. Jacob vállára hajtottam a fejem, ő pedig átkarolt. Nem sokkal később pedig elnyomott az álom.

Jacob szemszöge:
Ránéztem a vállamon békésen alvó Kate-re, és lehajtottam a laptopot. Óvatosan az éjjeliszekrényre helyeztem, és aludni próbáltam. Azon gondolkoztam, hogy mennyire szerencsém van, hogy egy ilyen lány a barátnőm. Aki szeret, és akit semmi pénzért nem hagynék cserben. Ilyen godolatokkal aludtam el..

Másnap:
Reggel Kate még aludt mellettem. Kezembe vettem a telefonomat, és gyorsan átfutottam a közösségiken. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, majd Kate pólóját az ágyra rakva vettem fel a tegnapi ruháimat. A fürdőszobába lépve gyorsan fogat mostam, és egy hajszárító segítségével (amire Kate fiókjában bukkantam) megcsináltam a hajamat. Észre sem vettem, hogy Kate az ajtófélfának támaszkodva mosolyogva néz engem. A tükörben én is rámosolyogtam, majd két lépést hátralépve felkaptam Kate-et, ő pedig a lábait a derekam köré kulcsolta. Átvittem a szobába, és leültem vele az ágyra. Hosszasan csókoltam, és bár csukva volt a szemem, éreztem ahogy közben mosolyog.

- Szép jó reggelt! - mondta nevetve, miután elváltunk egymástól.

- Viszont. - válaszoltam én is, egy utolsó puszit nyomva a homlokára.

- Kimennél? - kérdezte. - Öltöznék.. - mondta kiskutya szemekkel, én pedig vigyorogva megráztam a fejemet.

- Jó helyen vagyok én itt. - nevettem fel.

- De.. - kezdett volna bele, de én nem akartam vitatkozni vele, ezért közbeszakítottam.

- Jó, jó, megyek már! - azzal elhagytam a szobát.

- Jó reggelt, Mrs. Matthew! - köszöntem Kate anyukájának a konyhába érve.

- Jó reggelt.. Jacob?! Kisfiam, te hogy a bánatba kerülsz ide?! - kérdezte tettetett dühösséggel. Kuncogtam egyet, majd ismét megszólaltam.

- Tegnap érkeztem, és itt aludtam. Remélem nem gond! - mondtam ajkamba harapva.

- Nem, dehogy is. Örülök, hogy kibékültetek Kate-el. Még alszik? - kérdezte kedvesen. Megráztam a fejem.
- Már öltözik. - mondtam Dorothyra nézve.

- Mit kész reggelire? Van itt sonka, kenyér, vaj, lekvár, nutella.. - kezdte sorolni miből választhatok, de mivel én nem vagyok válogatós, közbevágtam.

- A lekvároskenyér jó lesz. - mosolyogtam Dorothyra, aki bólintott egyet, majd a hűtőből elém csúsztatta az eperlekvárt és a kenyért.

Miután megreggeliztem, úgy döntöttem, megnézem Kate-et.

- Kész vagy már? - nyitottam be a szobába, ahol Kate az ágyon ülve telefonozott.

Hey guyz!
Remélem tetszett ez a rész, és mivel még most is rengeteget szenvedek ötlethiányban, ezért nem tudtam hozni nektek hamarabb ezt a részt. Bár ez is nagyon nokedli lett, sajnálom. Ezzel pedig közeledünk a végéhez is.. A következő rész szerintem az utolsó lesz, aztán hozok nektek egy epilógust, és egy írói utószót.