A buszra várva ültünk a padon, kézenfogva. Mikor megérkezett a jármű (lol szerk.) Brandon adott egy puszit a homlokomra, én pedig gyorsan megöleltem, és felszálltam a buszra. Leültem egy üres helyre, a táskámból pedig előhalásztam a telefonomat, a fülhallgatómmal együtt. Még gyorsan vetettem egy pillantást Brandonra, aki integetni kezdett, amitől elmosolyodtam, és ezt ő is észrevette, félmosolyt húzva arcára. Már 6 óra volt. Nagyon elment az idő, de megérte. Jó volt Brandonnal lenni.

Egy fél óra elteltével megérkezett a busz. Leszálltam, majd a házunk felé vettem az irányt. Belépve az ajtón anyát pillantottam meg, aki elaludt a TV előtt. Levettem a cipőmet, majd mosolyogva ráterítettem egy takarót. A szobámba szaladtam, és Carolt pillantottam meg. Elfelejtettem! Mekkora egy barom vagyok, hogy a legjobb barátnőmet hagytam várakozni. Köszönésképpen magamhoz öleltem, ő pedig csak vigyorogva ölelt engem.

- Minek örülsz ennyire? - kérdeztem mosolyogva, miközben eltoltam magamtól, hogy a szemeibe nézhessek.

- Anyát a következő héten haza engedik! - újongott, én pedig örültem, hogy végre legalább ő boldog. Mert akármennyire is kezdtem beleszeretni Brandonba, még mindig éreztem Jacob hiányát. Brandon nem Jacob, hogy kitöltse a Jacob miatt kialakult űrt! De el kell felejtenem! Nem szabályozhatja a boldogságomat. Gondolatmenetemből Carol zökkentett ki.

- Min gondolkozol ennyire? - kérdezte szúrós pillantásokat vetve felém. A francba is! Észrevette. De nem hazidhatok neki.

- Nem fontos. - erőltettem egy mosolyt az arcomra. Remélem elég hihető volt. - Van kedved filmet nézni? Esetleg..

- De fontos! Látom, hogy nem vagy jó kedvű. Kérlek, Kate.. - szakított félbe, a témát visszaterelve az előzőre. Ó, hogy az a..

- Nézd. Jacob szerepét most Brandon tölti be, és azthiszem.. azthiszem kezdek beleszeretni Brandonba. De ugyanakkor érzem Jacob hiányát is, mert Brandon nem Jacob hogy kitöltse a tőle kialakult űrt. - mondtam ki a gondolataimat, a mondat végén már könnyes szemekkel. Ő válaszul csak átölelt.

- Megértelek.. De Jacob biztos sajnálja ez..

- Nem! Nem sajnálja, nem is fogja, már elfelejthet, komolyan azt hiszi, hogy én majd mindig ott leszek neki második ként?! Hát mert ez rohadtul nem így van.. - keltem ki magamból, Carol mondatába vágva. - Ha igazán szeretne nem tenne ilyesmiket velem. Érted? - mondtam zokogva, és Carol nyakába borultam. - Itt alszol? - kérdeztem megenyhülve, ő pedig röhögni kezdett, és hevesen bólogatott.  -Rendben. - mondtam én is egy mosolyt erőltetve az arcomra. 

                     ~Másnap~
Mikor felkeltem, elmentem megmosni az arcomat, és rendbe hoztam magam. Úgy döntöttem, hogy ma nem annyira szolid sminket csinálok magamnak, így egy kicsit több időbe telt az egész. A végeredménnyel megelégedtem: egy cicás tusvonal, szempillaspirál, bronzosító és egy halványrózsaszín rúzs került az arcomra. Ruhának pedig egy galléros fehér felsőt, és egy pasztellrózsaszín szoknyát választottam. Leballagtam a lépcsőn, egyenesen a konyhába, ahol anya és Carol reggeliztek.

- Jó reggelt, álomszuszék. - mondták majdnem egyszerre. Álomszuszék?! Az órára nézve rögtön megkaptam a választ: a mutató 12-t mutatott. Hupsz, egy kicsit elaludtam.

- Mi a kaja? - kérdeztem a szokásos reggeli, rekedtes hangomon. Anya válasz képpen csak elémtolt egy tányért, amin pár vajaskenyér volt található, és a lekváros üvegek is előkerültek. Epres mellett döntöttem. Egy kanállal tettem az egyik kenyérre, majd egy késsel eloszlattam. (lol, megtanítalak titeket lekváros kenyeret készíteni XDD szerk.)

Halihó!
Az a gond, hogy mostonában nem "tudok" részt hozni nektek, és nem fogok mentegetőzni, mert semmi különösebb kifogásom sincs. Egyszerűen csak nincs kedvem, vagy éppen nincs időm. És ami a legnagyobb részben meghatározza ezt, hogy nincs ihletem. Semmi, de tényleg semmi. Sajnálom, hogy ez a rész is ilyen nokedli hosszúságú lett, de mostmár kiteszem így nektek, mert nem tudok vele többet kezdeni. 😔 Visszajelzéseket várom kommentben! 💓