Nem akartam rohanni, de sokkal gyorsabban vettem a lépteimet, és a szívem is eszeveszettül kalapált. Mikor már teljesen kifulladtunk, kerestünk egy padot a közelben, és már az sem érdekelt, hogy Jacob még mindig loholt utánunk, levetettem magamat a padra. Mikor beért minket, intettem egyet Carolnak, finoman jelezve azt, hogy most örülnék neki, ha egy kicsit arrébb menne, ő pedig rögtön vette az adást arréb sétált pár métert, ügyelve arra, hogy Jacob barátnője (aki útközben utánunk eredt) közelébe ne kerüljön.

- Mit szeretnél? - kérdeztem kicsit túl flegmán, és indulatosan, amitől egy kicsit hátrahőkölt, aztán belekezdett mondandójába, amire egyébként egyáltalán nem voltam kíváncsi.

- Megbeszélni a dolgokat. Mindent. - mondta nyugalmasan, amitől meglepődtem, hiszen nem tudom hogy lehet ilyen helyzetben ennyire nyugodt.

- Ohh, igen?! Azt, hogy engem ölelgetsz, üzengetsz, és hívogatsz, "hitegetsz", miközben van valaki izéd, akit a barátnődnek nevezel? - biccentettem a rondaliba felé, aki még mindig tudatlan arccal állt pár méterrel előttünk, és annyira hülye fejjel nézett ránk, mintha azt sem tudná, hol a fenében van, amiben mellesleg nem kételkedtem.

- Nem, éppen ki akartam nyögni neked, hogy sajnálom, de ha ennyire hidegen hagy, akkor inkább hagyom az egészet. - mondta, miközben a barátnője felé indult. Intettem Carolnak, miszerint jöhet. Elindultunk a másik irányba, Jacob pedig még egyszer visszapillantott, én pedig olyan lesajnálóan néztem rá, hogy szerintem abban a pillanatban szerintem legszívesebben elásta volna magát, mert gyorsan el is kapta a fejét.  A pláza felé haladva elmeséltem Carolnak a Jacobbal való beszélgetésemet.

A plázába érve megettünk egy fagyit, bepótolva azt, ami Jacobék miatt elmaradt. Utána majdnem az összes oltba benéztünk, amibe csak lehetett. Nekem egy fekete ujjatlan pólóra, és egy sortra esett a választásom, míg Carolnak egy fehér szoknyára. Miután fizettünk, kezdtünk éhesen lenni, ezért beültünk a mekibe.  Ezután hazafelé vettük az irányt, mivel ez a vásárlás délutánig húzódott, úgy terveztük, Carol nálunk alszik, amit már le is beszélt az anyukájával. Anyu már otthon volt, köszöntünk neki, majd fel is rohantunk a szobámba.