Másnap mikor felkeltem, nagy nehez kikászálódtam az ágyból, és a telefonomat felfogva elindultam lefele, a konyhába. A nyáriszünet most kezdődött, ezért már 8 óra volt. Anyut nem találtam sehol, viszont a konyhapulton egy cetli várt rám.

Kicsim, megbeszélésre kellett mennem, kaja a mikróban, délután tudok csak hazaindulni! Átmehetsz Carolhoz is, vagy ahogy gondolod.
                                   Puszi, anya
 
Miközben kivettem a mikróból a tojást, és leültem megenni, azon gondolkodtam mit fogok ma csinálni. Evés közben előkerült a telefonom is, amin rögtön azt a 10 üzenetet, és 7 hívást láttam, és amin még meglepődtem, hogy egy üzenet kivételével, ami Caroltól jött, az összes hívás és üzenet Jacobé volt. Felvont szemöldökkel nyitottam meg az üzeneteket, ami nagyrészt abból állt, hogy sajnálja. Carol üzenetében az állt, hogy nem lenne-e kedvem vásárolni menni, nekem pedig már gondolatban megvolt a délutáni teendőm. Közben elfogyott a tojás is, ezért a szobám felé vettem az irányt, és kiválasztottam a ruháimat, ami annyit takar, hogy egy pasztell színű szoknya, és egy fehér ujjatlan, csipkés felső, amihez egy gallér is társult. Gyorsan felkapkodtam magamra a ruhákat, majd a fürdő felé vettem az irányt. Felkentem magamnak egy 'szolidabb' (nem tudom magam jobban kifejezni xdd szerk.) sminket, és letrappoltam a lépcsőn. Beültem a TV elé, miközben Carollal megtárgyaltam, hogy mikor menjek, és hova. A háza előtt fogunk találkozni, ami azért is jó, mert pár háztömbre lakik. Még egy fél óráig eszegettem az adiggra előkeresett nutellás dobozt, közben pedig néztem a TV-t. Ezután már indulhattam is Carolhoz, gyorsan felkaptam a Vansemet, és már indultam is, a kistáskámmal a vállamon, amiben a pénztárcám, papírzsepi, szájfény, és egy rágó lapult.
Carolék nem laknak messze (ahogy említettem), ezért egy röpke 10 perc alatt náluk voltam. Mikor odaértem, szó szerint ráfeküdtem a csengőre. Carol anyukája nyitott ajtót.

- Szép napot, Mrs. Jennings, Carollal..- kezdtem volna, de félbeszakított.

- Tudom, említette, hogy vásárolni mentek. - mondta mosolygósan.- A szobájában van. - tette hozzá, majd beengedett a lakásba.

Ledobtam a cipőmet, és felszaladtam Carolhoz.

- Mehetünk! - nyitottam be a szobájába.

- Rendben. - pattant fel lelkesen az ágyáról, és leszaladtunk a lépcsőn. Mindketten felkaptuk a cipőnket, ő pedig kiabált valami 'Elmentünk'-öt, és már indulhattunk is. Úgy gondoltuk vásárlás előtt még megeszünk egy gombóc fagyit, ami jó is lett.. VOLNA, ha nem látjuk meg a fagyizónál Jacobot, és a kis barátnőjét. Rögtön elkezdtem másik irányba húzni Carolt, aki először nem értette mi a helyzet.

- Jacob. - sziszegtem a fogaim között, ő pedig visszanézett a fagyizó felé, és csak bólintott, de már késő volt. Jacob megpillantott minket, és felénk sietett, barátnőjét a padon hagyva, teljesen tudatlanul. Ő is csak egy újabb szőke liba, aki csak a hírnév miatt van Jacobbal. Ettől a gondolattól akaratlanul is elmosolyodtam, Carol szerintem hülyének nézett, miközben épp Jacob elől menekülünk, én pedig mosolygok, mint valami tejbetök.