~Még mindig Carol~
Tudtam, hogy magára zárta.
- Kate!! - üvöltöttem a nevét többször egymás után, de nem jött válasz. Most mit tegyek? Aggódom Kate-ért. Tárcsáztam Jacobot, ismét Kate telefonján keresztül.
- Haló! - szóltam bele. - Azonnal gyere Kateék házához, az ajtó nyitva! - kiabáltam a telefonba idegesen. 5 perc telt el, és Jacob lépteit hallottam a lépcsőn.
- Be van zárva, és nem válaszol! - már a sírás kerülgetett.
- Kate! - üvöltött Jacob zokogva. Majd mikor egy perc múlván sem jött válasz, fogta, és berúgta az ajtót. Gyorsan berohantam, és a látvány, ami fogadott, számomra hihetetlen volt. Lerogytam a földre, és zokogni kezdtem én is.
- Kate, ébredj! - üvöltötte Jacob, de semmi életjelet nem mutatott. Vérfürdőben úszott. Szerencsére Jacob még észnél volt, rögtön tárcsázta a mentőket, akik pár perc múlva itt is voltak. Én csak lesokkolódva ültem a földön, és úgy éreztem, rossz barát vagyok. A legrosszabb. Jacob leszaladt a lépcsőn, kezében Kate-el. El sem tudom képzelni, mi lesz most.

A kórház várótermében ülünk, ketten. Annyira aggódom Kate-ért. Bele sem tudok gondolni, mi van ha.. Ha meghal? Hosszasan gondolkodtam még, majd 1-2 óra múlva kilépett az ajtón az orvos. Mindketten ijedten néztünk fel.
- Maguk Kate Matthew hozzátartozói? - köszörüli meg a torkát a doktor.
- I-igen.. - feleli Jacob akadozva. Én csak bólintok.
- Bemehetnek hozzá. - a hangja érzelemmentes, monoton volt. Ahogy átléptem a küszöböt, szörnyű látván fogadott. Kate még eszméletlen, két karjából csövek lógnak ki. Szörnyen sok vért veszthetett. Érzem ahogy elgyengülök, de erősnek kell maradnom. Még soha nem láttam így a legjobb barátnőmet. Jacob bent maradt Kate-tel, míg én kiléptem a kórterméből és tárcsáztam az anyukáját.
- Há-háló! - mondtam nagy erőt véve magamon, a könnyeimmel küszködve.
- Carol! Hol a francban vagytok? - kérdezte Kate anyukája idegesen. Vettem egy nagy lélegzetet, majd elhadartam neki, hogy azonnal jőjjön a kórházba, és hogy mi itt várjuk Jacobbal.