- Szia, Kate! - szólt bele a telefonba lelkesen. - Mesélj! Milyen napod volt?
- Nem valami jó. - válaszoltam halkan.
- Jacob.. - kezdtem volna, de Carol félbeszakított.
- Nem jól kezdődik. - gondolom a szomorú, letört hangomból kivette a helyzetet.
- Szóval - kedztem bele másodjára. - Jacob.. Jacob megint megalázott. Épp be akart mutatni a fiúknak.. Benyitottunk a szobájukba, és egy lány.. Egy lány közelített Jacob felé, majd.. Megcsókolta. - mindtam a végén már minden szóba beleakadva a zokogástól.
- 10 perc múlva nálatok vagyok! - mondta gyorsan, és már le is tette a telefont. Ugh, Carol mindig meg tud nyugtatni. Nem véletlenül vagyunk vele legjobb barátnők. Anyunak már megint megbeszélése volt, hiszen irodában dolgozik, apu pedig még mindig nem ért haza külföldről.

Carol már egy ideje nincs itt, lehet hogy ő is elfelejtett. Leszaladtam a lépcsőn, majd sokáig kutatva, de megtaláltam a pengét. Felszaladtam vele a fürdőbe, bezárkóztam. Kerestem valami gyógyszert, majd egy maréknyit öntöttem a számba. Beleültem a kádba, majd először a combomra, majd a karomra is több, mély vágás került. Aztán szépen lassan elhomályosult minden, a szemeim pedig elnehezedtek, és lecsukódtak.

                 ~Carol szemszöge~
Útközben egy régi ismerősömmel futottam össze, ezért egy kicsit kések. 20 perc múlva Kateék háza előtt termettem. Kopogtam, többször is egymás után, de senki nem nyitott ajtót. Aztán csöngettem, de ismét semmi válasz nem jött. Pánikolva emeltem fel a virágcserepeket, tudtam, hogy Kate anyukája od relyti a pótkulcsot. Nagy nehezen, de megleltem a kulcsot, gyorsan elforgattam a zárban, majd felrohantam a lépcsőn. Kate nem volt a szobájában, ezért rögtön a szobája melletti fürdőtt vettem célpontnak.