Sajnálom amiért ennyit késtem a sztorival, csak elég húzós a suli jelenleg:(

----

- Adrien! Szia. Na mi volt tegnap? - Fogta karon Alya a fiút az iskola folyosón.
- Szia. Semmi, elég kínos volt a helyzet.
- Hogy értve kínos? - Húzta össze szemöldökét.
- Nem tudtam mit mondjak. Megkérdezte jobban vagyok e, mondtam hogy persze, megköszöntem, aztán mennie is kellett, viszont azt mondta még beszélünk.
- Látod, látod! Ez haladás!
- De.. Hogy-hogy ilyen hirtelen érdekelni kezdett ez az egész?

Hirtelen nem tudta mit válaszoljon, ki kellett találnia valami okot.

- Tudod, hogy engem érdekelnek az ilyen pletykák. Marinettet is folyton faggatom. - Mosolygott
- Tényleg, ő merre van? - Kérdezte Adrien.
- Valószínűleg késik, ismét. De nemsokára itt kell lennie. - A lánynak egy jó ötlete támadt. - Jut is eszembe! Már mondani akartam, de valamelyik nap el akartunk nézni a vidámparkba, ami nem rég nyílt. Elmehetnénk együtt. Te, Nino, Marinette, és én. Mit szólsz?
- Remekül hangzik. Részemről rendben. - Válaszolt örömmel.

Marinette csendben figyelte a beszélgetést az ajtó mögül, és hallgatózott. Legbelül ujjongott, amiért együtt mennek, másrészt kicsit furcsállotta mindezt.
Alya mostanában többet lóg Adriennel..
Mikor a két barát elindult ellenkező irányokba, Marinette teljes nyugodtsággal sétált be a terembe.
- Épp időben kislány. - Köszöntötte barátnője, mire a lány bólintott.

  ...

- ... Apropó, akkor mi lesz a vidámparkkal? - Hozta szóba Marinette, reménykedve abban, hogy Alya mesélni kezd.
- Azt csiripelték a madarak, hogy együtt megyünk! - Szólt bele Nino, még mielőtt Alya válaszolhatott volna. A lány ezt tudta, de meglepetést színlelt. - Tényleg? Ez jó ötlet.
- Alya, te, én és Adrien. - Folytatta. - Tesó, hivatalosan is üdv a csapatban! - ütögette meg barátja vállát, aki ezt egy mosollyal nyugtázta.
- Mint egy dupla randi. - Futott ki Alya száján. Marinette egy másodperc alatt paradicsom pirossá vált, így inkább lehajtotta fejét miután egy gyilkos pillantást vetett padtársára.
Nino nevetésben tört ki, Adrien kissé elvörösödve, csak kínosan mosolygott, közben tarkóját vakargatta. Aranyosnak tartotta Marinette reakcióját.

- Szóval, akkor szombaton találkozunk . Hol legyen a találkozópont?
- A pékség? Onnan nincs olyan messze, és mindenki tudja hol van. - Vetette fel Nino.
- Nekem megfelel. Alya? - Adrien szólt, amire lány bólintott.
- Tökéletes. Onnan tud Marinette a legkevésbé elkésni. És ha kell felmegyek érte.

A kékszemű fejét lehajtva halkan nevetett. Mikor már érezte hogy enyhült a vörösség, felnézett.

...

Chloe félszemmel figyelte Adrient. Valami furcsát érzett. Féltékenység, vagy irigység? Hülyeség. Nem lehetek féltékeny, hisz senki sem jobb nálam. De.. akkor miért velük beszélget? Mindegy is, nem érdekel.

Abban a pillanatban találkozott a tekintetük a fiúval, de Chloe rögtön elnézett.
Adrien kissé elszomorodott, és össze volt zavarodva. Mi történt Chloe-val? Olyan más..

- Lányok, lehet egy kérdésem? - Szólt nagyon halkan.
- Mondd csak. - Könyökölt közelebb Alya.
- Nem tudjátok mivan vele? - Bólintott a szőke lány felé enyhén. - Napok óta hozzám sem szól, rám se néz. Tettem valamit?
Marinette szíve összeszorult. Ajkába harapott, miközben a padot nézte. Nem akart válaszolni. 
- Fogalmunk sincs. Nem túlzottan beszélünk vele. De kétlem hogy tettél volna bármit is, mindenkivel ilyen. Üdv a csapatban.
- Értem. - Szólt, majd még mielőtt visszafordult volna, észrevete Marinette arckifejezését. Egy másodperc alatt ellenkezőjét tükrözte. Mintha a sírás ellen kűzdött volna, így inkább el is takarta arcát. Ez elgondolkoztatta a fiút.

...

- Akkor holnap találkozunk! - Köszönt el egymástól a négy barát.

Marinette a nap végére szörnyen elfáradt. Ahogy hazaért, leült, hogy gyorsan végezzen mindennel, majd siethessen aludni. Miközben írta a házidolgozatát, Tikki majszolta a sütijét. Nem beszélgettek, a lány próbált koncentrálni. Egyszer csak a kis kwami hangos szuszogásra lett figyelmes. Marinette elaludt, fejét a papírra döntve. Arra jutott, hogy nem ébreszti fel. Kijár neki a pihenés.

Ezzel egy időben egy újabb akuma támadta meg az embereket. Alya épp otthon szerkesztette blogját, mikor meghallotta a hangzavart. Telefonját szorosan fogva rohant ki az utcára, ahol felfigyelt Macskára, aki egy óriás szörnnyel harcolt megállás nélkül.

Bizonytalan volt, félt hogy megsérül valaki. Katica nem volt sehol. Egy pillanat leforgása alatt csak egy nagy vas oszlopot látott zuhanni az égből.
- ADRIEN, vigyázz! - Kiáltotta el magát, majd ijedtem szájához kapta kezeit. A fiú időben elugrott, először nem tűnt fel neki. Majd megfordult, és egyenesen Alya-ra nézett. Épp szólt volna, mikor egy újabb támadás érte, ami letaszította a földre. Úgy tűnt eszméletét vesztette, de megmozdult. Nem érezte egyik karját, súlyosan megsérült. Katica utolsó percben tűnt fel, és a meglepetés erejével győzte le a gonoszt. Sosem látott ilyen mértékű haragot a lányban eddig.

Ahogy a kis pillangó elszállt, mind két lány Macskához rohant.
- Annyira sajnálom! - Szólt Katica.
- Minden rendben van bogaram.. Elvégre még van nyolc életem. - Próbált viccelődni. A lány könnyes szemekkel nézett rá. - Ilyen többet nem fog előfordulni, igérem. - Suttogta.
- Alya..- Nézett oldalra a zöld szempár. - Tudnánk majd.. beszélni?
- Persze, keress fel, akármikor. - Válaszolt, és kezét a vállára tette, majd elindult haza.

Marinette felsegítette társát, aki kapaszkodva talpra állt, de mindene égetett. A lányra nézve egy ismerős arckifejezés tülröződött vissza az emlékeiben. Bánat, visszatartott könnyek.
- Ne aggódj miatta, én jól vagyok. - Szólt.
- Nem követhetek el még egy ilyen hibát. Nem veszíthetem el a társam. - Suttogta, miközben megálltak a kihalt úttest szélén.
- Nem fogod. - Szólt, majd nyomott egy puszit társa arcára. Ez a lányt meglepetésként érte, de nem zavarta, amin csodálkozott. Sőt, örült. Másodpercekig a fiút nézte. Valamiért máshogy látta mint eddig. Sosem figyelte meg jobban őt. De amióta megtudta, hogy Adrien mást szeret, és nincs esélye.. Felfigyelt a részletekre.

- Mi ez az arc, bogaram? - Emelte feljebb fejét kezével a lánynak, hogy szemébe nézhessen.
Marinette nem válaszolt, csak szorosan átölelte a fiút. Mintha sosem akarná elengedni. Adrien is összezárta karjait a lány körül, mit sem törődve a fájdalommal, és úgy álltak hosszú másodpercekig. Amikor viszont a lány elhúzódott, Adrien egy töredék másodperc alatt döntött, és állát fogva visszahúzta a lányt, míg szájuk össze nem ért.

Marinette tudta, hogy már egyszer megcsókolta a fiút, mikor Kimet megszállta egy akuma, de most más volt. Érezte, hogy ez nem egy hirtelen ötlet, hanem egy meggondolt vallomás, amiket szavakkal nem tudott volna kifejezni.