funnyfuzzysongs remélem tetszik bár nincs benne +18☺️

-Rendben van fiatalok akkor kezdjük a könyvelemzést!-mondtam emelt hangon mert a hülyék rám se figyeltek.Kellett nekem tanárnak jönnöm.És ráadásul rendes állásom sincs csak lusta felnőtteket tanítok egy éjeli iskolában akiknek nem fűlött a foga az egyetemhez.
A legtöbbjük idősebb nálam de ezt jobb ha nem tudják.Így is elevenem felfalnak.
-Az első sorból már megint hiányzik az a srác?-kérdezem szemforgatva majd ránézek a papírjaimra.Horan.48 óra hiányzás.Ez az jelenti,hogy a tag egyszer sem jelent meg.Halványan emlékszem rá a beíratkozásnál de nem ugrik be hirtelen az arca.Utasítom a többieket,hogy elemezzék a Büszkeség és balítélet-et de elég nehéz úgy tanítani,hogy a legtöbben a könyvet se olvassák. 5 perc volt még az órából amikor hirtelen kivágódott az ajtó és egy szőke,kék szemű srác lépett be kb olyan fejjel mintha a fogát húznák.Gyorsan elfordítottam a fejem,hogy a diákjaim ne lássák zavarom.Mikor megbizonyosodtam róla,hogy senki se figyel szemügyre vettem a fiút.Széles váll,izmos test,szexi mosoly,vakitó kék szemek.Minden lány azonnal a bugyijába élvez ha meglátja.Sóhajtottam.Nem.Tartanom kell magam.Nem eshetek szét egy jó pasi láttán.Ettől azért keményebb fából faragtak.Ő lenne Horan? A tag aki egyszer sem jelent meg? Bosszúsan rá emelem szemeimet,felvonomna szemöldököm mire ő rám mosolyog.Nem olyan csábosan mint azt egy ilyen rossz fiús kinézetű férfitól elvárná az ember,hanem igazi,széles mosollyal mint a kisgyerek aki cukrot kap.Helyben elolvadtam attól a mosolytól,hogy őszinte legyek.Annyirá más volt mint ahogy a fejemben elképzeltem.
És ezt a pillanatot választotta a csengő,hogy mélázásomat megszakítsa merthogy elérkezett a 7 óra ami az esti iskola,egyben a műszakon végét is jelentette.Sóhajtva kapkodtam a könyveimet még csak véletlenül sem néztem a szőke irányába aki éppen félém tartott.
-Öhm...Jónapot!-kezdte zavartan,mintha nem tudná,hogy szólítson meg.Elvégre a tanára lennék.
-Szia!Miben segítehetek?-próbálok kedves lenni,és nem bosszankodni azon,hogy eddig egy órámon sem jelent meg.
Némán felém nyújt egy papírt én pedig csodálkozva átveszem és beleolvasok.
Az állt benne,hogy egy bajnokság miatt hagyott ki minden eddigi órát.
-Milyen bajnokság?-pillantok rá mire vállat von.
-Golf.-csak ennyit mond és már indul is kifelé.
Én pedig a papírt szorongatva nézek utánna.
Megrázom a fejem majd befejezem a cuccaim összerámolását.
10 perc múlva lépek ki az iskolából és csodálkozva veszel észre,hogy a szőke ott áll pont úgy mintha rám várna.
És rám várt.Odalépett mellém és szó nélkül kivett a kezemből a cuccaimat.
-Mi kéne?-szalad ki önkétlenül a számon majd gondolatban jól kupán vágom magam.Micsoda úrihölgy vagyok basszus!De ő csak áll és vigyorog majd mélyen a szemeimbe néz.
-Eljönnél velem vacsorázni?-na tessék itt a rosszfiús vigyor amit hiányoltam.
-Öhm izé...igen?-mondtam,vagy inkább kérdeztem mire mégjobban elvigyorodott és leintett egy taxit.Én meg csak álltam ott mint egy szerencsétlen és ámulva néztem rá.
-Még a nevedet sem tudom!-dadogtam.Vagyis eddig tudtam de most valahogy kikapcsolt az agyam.
-Niall Horan,szolgálatára hölgyem!-kuncog majd kezet csókol.Rámenős annyi szent.
-Én Bonnie vagyok!-mondtam és rámosolygok.
-Nagyon örvendek.
-Szintúgy!
És csak álltunk ott,két idióta és fogalmunk sem volt,hogy mit csinálunk de annyi szent,hogy már akkor élveztük.
Megfogott valamivel és azóta is boldogítja az életemet.