Köszöntök minden új és régi olvasót!

Az elmúlt napokban kaptam pár kommentet és üzenetet (amelyekért rendkívül hálás vagy) azzal kapcsolatban, hogy most mi történik a Just be FREE történettel? Szeretnék választ adni néhány kérdésre.

A történet továbbra is az ONGOING státuszban van, amely azt jelenti, hogy aggodalomra semmi ok, még mindig íródik.

VISZONT, már látom a végét. A történet kezdete óta megvan, hogy mit szánok az utolsó részekre, amik hamarosan bekövetkeznek. A Just be FREE blog második évada a 20. résszel be fog fejeződni. Tudom, hogy nagyon sokatok a karantén alatt, vagy csak mostanság talált rá a blogra, de jönnie kell egy új korszaknak, ezt pedig méltóan le fogom zárni.

DE, nem tudom észrevettétek-e, a tegnapi nap folyamán publikáltam azt a 2014-ben megkezdett történetemet, amelyről már párszor hintettem el megjegyzéseket. Óriási készülődéssel, és nagyon nagy kedvvel ontom magamból a részeket. A történet ezúttal a 5 Seconds of Summer Ashton Irwinjére éleződik ki, de természetesen az egész banda jelentős szerepet játszik benne. Nem tudom miért, de úgy érzem amikor oda írok, hogy ismét 2014-ben vagyok. Nosztalgiával és valami elmondhatatlan kellemes érzéssel tölt el. A történet egy könnyed tinisztori, gördülékeny, kevésbé fájdalmas, de hasonlóan drámai, mint a Just be FREE (és valamiért nem tudtam elengedni Luke másodlagos főszerepét :D). Megtalálhatjátok már a Prológust és az első részt az adatlapomon, de megpróbálom ide is lelinkelni, illetve hozok belőle egy kis ízelítőt.

A történetről:

,,Éppen csak elkezdődik a következő év a Laguna High Schoolban, amikor Grace Cooper, élete legdurvább időszakával és a hozzá tartozó démonokkal próbál megküzdeni. Mindennapjai azonban hatalmas fordulatot vesznek, amikor váratlanul egy idegen karjaiba omlik.

Lehet amnéziásan emlékezni valakire, akit az állítások szerint egykor ismertél?

Le lehet porolni a régi emlékeket, vagy egyszerűbb újakat gyártani? - kockáztatva azt, hogy ezentúl máshogyan kezelnek majd.

Egyszerűbb felejteni, mint érezni a fájdalmat?

Az emlékezet elvesztése valahogy mégis egyfajta halált jelent, nemde?"

Prológus részlet:

,,- Rendben lesz, Ashton - súgtam. Erősen megrázta fejét, s az eget kémlelte.

- Egy ideje nem látom.

- Mert be van borulva - néztem fel utána én is, mintha valójában az égről lenne szó és nem kettőnkről. - Nincs szivárvány eső nélkül...

- Utálom a viharokat! Már pedig mostanság elég sok van. Nem bírok a viharban sétálni, szemembe fújja az esőt.

- Akkor töröld meg a szemed - másik kezemet arcára vezettem és végig simítottam hüvelykujjammal orcáján.

- Grace - szorított rá összekulcsolt kezeinkre. Szemeit lesütötte, megbánás volt leolvasható arcáról. Megtört. - Én magam vagyok a vihar."

,,Pedig csak egy meg nem fontolt mondat volt - s, az illető elvesztette az összes emlékét rólam."

Első rész részlet:

,,- Lucy? Már megint mit csinálsz a gépemmel! - bukkant fel Luke a barátnőm háta mögött. Szívem nagyot dobbant, amint megláttam barátnőm mögött a kusza, szőke tincseket. - Azonnal add vissza! - a szőkeség kék szemeivel szikrákat szórt, csak úgy, mint hangosan sikoltozó húga. Másodpercekig csak pislogtam mikor szembesültem, hogy az idősebbig Hemming egy szál fekete alsónadrágban, vizes hajtincsekkel, törölközővel a vállán lépked nagyokat húga felé."

,,- Nem megyek - ráztam meg fejemet a sokadik ruhaválasztásom után, a második idegösszeomlásom közben. - Nem akarok vele találkozni, nem akarom kitenni innen a lábam! Visszafekszek és elindítok valami sorozatot. Te menj csak nyugodtan, érezzétek jól magatokat! - Átvonszoltam magamat az ágyra é nyakig betakarózva, megsértetten, de nem Summer által, sokkal inkább magam által, durciztam.

Summer óvatosan az ágyamra térdelve lehámozta rólam a meleg takarót. Éreztem törődését a simításából, ahogyan végig húzta kezét hátamon.

- Grace, tudom, hogy nehéz. Több okból is kifolyólag, de ne legyél ennyire bezárkózva! Lehet meglepetéseket tartogat számodra az este. Ezt te sem tudhatod...

- Ó, én nem fogok meglepődni Luke megalázó pillantásától, és attól sem, ha ma este megint egyedül kell éjszakáznom itthon! Ismerd be Summer, más a helyzetem, mint neked, nektek. Nem tudom meddig bírom így."

,,Gúnyosan meggyőző vigyorral meredt rám. Nála nagyobb manipulátort még nem látott a világ. Olyankor csak vigyorog, és megpróbálja elhitetni velem, hogy egy ártatlan lény, pedig rohadtul egy báránybőrbe bújt farkas.

- Luke imádni fogja!"

És ugyan a második rész még nincs kint, de szeretnék onnan is hozni egy kis folytatást. :)

Második rész részlet:

,,- Neked vannak eseteid? Wow, észvesztő! Persze, gondolom ehhez hozzátartozik a nap barnította bőr és az ezer wattos mosoly is, ami körül huncut gödröcskék helyezkednek el.

- Igen! Az egy álom lenne... - lelkesen egyetértettem barátnőmmel, aki ezek után, nemes egyszerűséggel kiröhögött. Értetlenül pillantottam felé. - Most mi ebben a nagy cucc? Csak létezik ilyesmi, nem? - sóhajtottam nagyot miközben jobban összehúztam magamon a dzsekit.

- Biztos létezik, de semmi esély arra, hogy pont egy ilyen srác fog besétálni az ajtón. Ne álmodozz feleslegesen Grace. Sőt, átgondolva... Ilyen tökéletesség tuti nem létezik. Mellesleg, ha belegondolok hónapokkal ezelőtt még nem egy ilyen gyerekért voltál oda - utalt vissza enyhén Luke-ra.

- Luke már a múlt - szóltam közbe gyorsan, ezzel remélve, hogy elterelődik a téma a fájdalmas múltamról, ami egyszerűen annyi szenvedést okozott nekem, amit egy normális lány egész életében kap a viszonzatlan, plátói szerelem által."

,,- Megőrültél Lucilla? Mégis minek itatsz te engem? És miért egy ásványvizes palackban tartod a vodkát!?- töröltem meg számat. Nem mintha annyira ellenezném az alkoholt, csak hirtelen ért, és mondjuk semmi kedvem nem volt becsiccsentve ismerkedni.

- Nyugi már! Csak egy kis kedvcsináló. Illetve, hogy anyámék ne higgyenek alkoholistának, mellesleg Luke-é, asszem'... - magyarázta ki magát. Megittam a pohár tartalmát és úgy döntöttem, hogy nekem elég is volt ennyi. Azonban miután Summer és Lucy pohara is kiürült, szőke barátnőm ismét öntött, ekkor már nem használt narancslevet.

- Lányok... - húztam szám szélét.

- Lazíts! - állt meg mögöttem Lucy és kezeivel masszírozni kezdte vállaimat. - Gracy, próbáld meg élvezni egy kicsit. Nagyon feszült időszakon vagy túl, gondolj arra, hogy mennyivel jobb kedved lesz ettől! valahogyan nekünk is le kell zárnunk a nyarat, alig pár nap múlva mehetünk vissza a falak közé."

Elmondhatatlanul hálás lennék, ha kapnék pár véleményt, vagy visszajelzést, hogy milyennek tartjátok az új blogot. Valószínűleg hasonlóan hosszú részekre és sztorira lehet számítani az Amnesiában is, mint amelyek a Just be FREE-ben voltak. Remélem ti is annyira fogjátok szeretni Grace és Ashton történetet, mint amennyire én imádom, hogy most nem ,,felnőtt fejjel" kell gondolkodnom írás közben, hanem egy fiú és egy lány meglehetősen viharos barátságát kell elétek tárnom tinédzser szemmel.

Ha gondoljátok írok bővebb, kifejtettebb beszámolót, hogy még is miről fog szólni az Amnesia, bár elég beszélő címmel rendelkezik. ;)

Köszönöm a rengeteg támogatást, és ne aggódjatok, a napokban érkezik a Just be FREE következő része! A karantén rásegített arra, hogy visszarázkódjak az írás világába.

Várom a véleményeket, kérdéseket akár a Just be FREE-vel, akár az Amnesiával kapcsolatban. Vagy csak szimplán írjátok meg, hogy nektek, hogyan telik ez a bezárt időszak. Remélem mindenki ép és egészséges.

Lishiza xx.

Ui.: Ha valaki nem tudná mégis ki/mi az a 5 Seconds of Summer, de érdekli a blog témája, akkor annak ezt a számot ajánlom:

https://youtu.be/DCCJCILiX3o

A blog linkje pedig: https://www.wattpad.com/story/221478763-amnesia-%E2%94%82ashton-irwin-ff%E2%94%82

Illetve megtaláljátok a profilomon is. :)