Tegnap volt életem legeslegjobb napja.Dereck-kel eszméletlenül jól éreztem magam.Ennyire még soha nem éreztem magamhoz közel,de most úgy érzem lényegesen jobban megismertük egymást.Igazán kár,hogy ma már vissza vár a jó öreg California.Kitudja!Lehet,hogy hamarosan majd ide kell visszajönnöm,azzal,hogy felvettek az egyetemre.Úgy érzem ezen a megbeszélésen az igazi énemet mutattam meg,egy percig sem kerteltem,arra a kérdésre is a lehető leghatározottabban válaszoltam,hogy miért szeretnék ide jönni.Aminek pedig rendkívül örültem,hogy úgy néz ki nem is leszek egyedül.Dereck tényleg egy remek barát,soha nem kellett tudnia éppen mi a bajom,mert egy pillantásomból kitalálta.Ez kölcsönös volt,ezért nagyon is rossz volt tőle elbúcsúzni.

-Hiányozni fogsz!-öleltem meg.Szorosan átfogta a derekamat,miközben én a vállába fúrtam a fejemet.Erősen beszívtam az illatát,hogy addig is megmaradjon nekem emlékbe még nem találkozunk újra.Hogy ez miért is így van?Kiderült,hogy Dereck nem kifejezetten az egyetem miatt jött ide,hanem végleg itt akar maradni.Meglepő volt,hogy erről egy szót sem szólt,én meg hivogattam mint egy őrült,hogy hol van.Nem akart szólni,még nem tudta biztosan mit fog dönteni,de végül így döntött,és akármi is lesz én támogatom őt.Már csak azért is mert azt mondta bármikor eljöhetek meglátogatni őt.Ez plusz pont.

-Te is!Vigyázz magadra!-még egy utolsó ölelés,és már dudált a taxi olyan "nem érek rá egésznap" stílusban.Felnevettem majd még egyszer utóljára megöleltem,és beszálltam a taxiba.Apu biztosan anyuval beszélt,mert hallottam az aggódó hangját.Tipikus anyu,muszály volt felnevetnem.Még mielőtt elindultunk volna,lehúztam az ablakot,és Dereck-kel egymást mosolyogva néztük.Mivel a taxis eléggé bepipult felhúzta csak úgy spontán az ablakomat mint akinek elég volt ebből,de előtte még meghallottam a legédesebb becenevet amit csak kitalálhattak volna nekem.

-Nem sokára hercegnő!-integetett Dereck.Hireteln ötlettől vezérelve feltérdeltem az ülésre és mint egy esze-veszett őrült elkezdtem neki integetni.Rázkódó vállal temette arcát a kezei közé.Szerintem eléggé feldobtam a napját ahhoz,hogy boldogan távozzak álmaim városából.Egy nagy sóhaj kiséretében vissza ültem a normális pózba,és pont akkor rakta le apu a telefont.

-Anyu?-kérdeztem teljesen feleslegesen mert úgy is tudtam.

-Igen.-fújta ki a levegőt.Reakciójára felnevettem.

-Jól érezted magad tegnap?-meglepetésként ért apu kérdése,de nagyon örültem,hogy megkérdezte.Egyszerűen csak belevágtam a közepébe és elmeséltem mindent.Egy kis részletet sem hagytam ki,és roppant érdekes,de úgy láttam,hogy aput tényleg érdekli.Ez azért nagyon fura,mert ha egy fiúval megyek bárhová,akkor inkább kerüli ezeket a beszélgetéseket,és megelékszik annyival,hogy "jól éreztem magam".

-Dereck rendes srác,örülök,hogy vele barátkozol.-WTF????Na ne!Hol van az igazi apukám?!Kérem vissza.Ez rémisztő.Még sem mutathattam,hogy mennyire meglepett,mert különben elkezdi kérdezgetni,hogy "miért?Eddig nem ilyen voltam?NA mesélj csak kislányom!",ezért érett nő módjára válaszoltam.

-Igen az!A legjobb akit ismerek.

Otthon

-Sshhhh!-mutattam az ujjammal apunak hogy végre maradjon már csendben.A lehető leghalkabban közeledtünk  a nappali felé,ahol anyu ült és nézte a tévét.A kedvenc sorozata ment,úgy hogy végre egyszer bejön a tervem és meg tudom ilyeszteni.Ha a sorozata megy,akkor se lát se hall,tiszta sor!A kanapé mögé settenkedtünk apuval,majd elszámoltunk háromig és kiugrottunk a kanapé mögül.

-Meglepetés!-kiáltottuk egyszerre apuval,mire anyu sikongatva felugrott a kanapéról.Apuval majd meghaltunk a nevetéstől,annyira vicces volt anya arca.Mikor már anyu is ráeszmélt mit csináltunk,akkor ő is elkezdett nevetni.Még jó,hogy nappal volt,és nem ébresztettünk fel senkit.Legalább három percen keresztül nevettünk,mikor már annyira fájt  a hasam,hogy szóltam,hogy hagyjuk abba,mire anyuék is egyetértettek velem.

Míg apu felvitte a csomagjainkat,én kimentem a konyhába és főztem teát.Hallottam,hogy anyuék kimennek a hátsó kertbe,így egy tálcára ráraktam a három csésze teát.Amint leraktam az asztalra,láttam hogy anyunak megcsillanak a szemei.Imádja a teát.Ráadásul a kedvencét csináltam.Almás fahéjas.

-A kedvencem!-most úgy éreztem magam,mint ha én lennék az ő anyukája,ő pedig a teáért remegő kisgyerek.Leültem anyuék közé,és anyu fejére hajtottam a fejemet.Imádtam ezeket a családi délutánokat.Nem beszélgettünk,mindenki csinálta azt amit szeretett volna.Együtt voltunk,de mégis olyan mintha egyedül lennél.Ilyenkor rendszerint apu valami elképesztően gyönyörűt rajzol,anyu olvas,én pedig gondolkozok.Ez anyut néha kiakasztja,nem akarja,hogy ilyenkor is járjon az agyam.Mindig azt mondja lazítsak,és ne gondoljak semmire.Eleinte nem érettem vele egyet,de most már megtanultam,hogy igenis kell lazítani.Ezért teljesen kiürítettem a fejemet,becsuktam a szemem,és beszívtam a teám nyugtató illatát.Nem sokáig tartott,mert egy ág reccsenésére kinyitottam a szememet,és Harry-t láttam magam előtt.Hirtelen nem tudtam,hogy örüljek,vagy sírjak,vagy éppen mindkettőt.Végül inkább egyiket sem választottam,csak leraktam a teámat a tálcára,és mielőtt odamentem volna hozzá,anyu erősen megszorította a kezemet,én pedig rámosolyogtam.

Szónélkül bementünk a házba,és leültünk a kanapéra.Azt vártam,hogy ő mondjon valamit,mert nekem semmi mondandóm nem volt számára.De ez a síri csend szörnyű volt.Ha egyszer idejön és akkar valamit,akkor mondja!De semmi.Nekem kellett lépnem.

-Miért jöttél ide?-kérdeztem,közben felé sem fordultam és rá se néztem.Nem akartam,egyszerűen nem akartam,hogy bármi féle érzelem elő jöjjön belőlem,nem akartam többé,hogy bármi érzelmet kiváltson belőlem.Meghallottam hatalmas nyelését,amiről arra következtettem,hogy valami fontos dolog miatt jött ide.

-Hallottam az egyetemről.Gratulálok!-mosolygott rám.

-Gondolom nem ezért jöttél ide,hogy ezt elmond!-közöltem flegmán.Őszintén?Kicsit megbántam.-Amúgy kösz.-próbáltam enyhíteni az előbbi mondatomat.

-Nem........csak gondoltam szólok.....hogy én..visszaköltözöm....Miami-ba.-mondta a térdén könyökölve.

-Hát.....én ha minden igaz akkor Londonba...szóval....-kezdtem,de egy kérdés azért ott motoszkált bennem.-Miért Harry?Azt hittem.....-belém folytotta a szót.

-Igen,de közben megváltozott a helyzet.-hirtelen felállt a kanapéról,és nekem háttal volt,amikor meghallottam,hogy halkan szipog.Kezeit pedig felemelte,feltételeztem,hogy letörölte a könnyeit.Én is felálltam,és mögé léptem.Nem tudtam mit kellene tennem,de aztán a vállára tettem a kezemet.

-Mi történt?-most már ránéztem.Nem tudtam nem rá nézni!Rám nézett a gyönyörű zöld szemeivel,amik egyszerre voltak tele bánattal,és hihetetlen csalódással,és bűntudattal.Nem akartam de mégis megtörtént.Ugyan azt éreztem minden egyes pillantásakor,vagy érintésétől.Tudtam,hogy nehéz lesz,de az hogy ennyi idő után is szerelmes vagyok belé,erre nem számítottam.Hirtelen minden bántó szavamat megbántam.

-Fredie.......Fredie meg-halt.-összetört bennem minden!Fredie?Miért pont ő?Nem érdemelte meg,neki élnie kellett volna,ez hihetetlen.Nem ez nem történhetett meg!!Szorított a mellkasom,és azt éreztem itt helyben megfulladok.Neki is és nekem ugyan arra volt szükségem.Minden szó nélkül megöleltem,ő pedig erősen szorított magához.Előtörtek belőlem az emlékek,és másra sem tudtam gondolni,mint amikor vele voltam,és.....boldog voltam.A legboldogabb!Aztán elhúzódott tőlem.

-Három nap múlva lesz a temetése,kedden.Ha......szeretnél eljöhetsz.Biztosan nagyon örülne neked,imádott téged.-újból elsírtam magam,és csak hevesen bólogattam,mikor közelebb hajolt hozzám.Én is közelebb húzódtam,aztán megcsókolt.Ebben a csókban,minden benne volt.Megértettük egymást,ezt afféle búcsú csóknak tekintettük.Harry felkapott az ölébe és elkezdett vinni,nem tudom hová,de amikor lerakott és elhúzódott tőlem,a bejárati ajtónál voltunk.Adott egy utolsó csókot,aztán engem nézve kilépett az ajtón,én meg csak annyit vettem észre,hogy becsukódott,és valószínűleg most láttam utoljára.Nem akartam,hogy vége legyen a csókunknak,vágytam rá!De elment,és talán így lesz a legjobb.

Letöröltem a könnyeimet,majd kimentem a teámért.Anyuék egy szót sem szóltak,hagyták had menjek be.Bent a síri csendben megittam a teámat,majd egy forró zuhanyban letusoltam,és befeküdtem az ágyba.Nem járt más a fejemben,csak Harry,a csókunk,Fredie,és ahogy becsukódik az ajtó.Vége?Vége!Mi van akkor ha nem akarom?Akarom én ezt?Itt a vége?Ennyi volt?

Könnyimet törölgetve,néztem anyu közeledő alakját a halvány fényben.Arrébb csúsztam az ágyban,és bemászott mellém anyu is.Átölelt,és nem mondta hogy mondjam el mi a baj,csak átölelt.Aztán olyannyira el voltam keseredve a sok érzelemtől,hogy kitört belőlem,és elkezdtem mesélni.Közben egész végig sírtam,nem tudtam abba hagyni,képtelenség volt.

-Nincs vége ugye tudod?Túlságosan szeretitek egymást ahhoz,hogy ennek vége legyen,de most mind a kettőtöknek térre van szüksége.Harry-nek leginkább,ő most élete legnehezebb szakaszán megy keresztül.-anyu mondatára halványan elmosolyodtam,majd szép lassacskán lecsukódtak a szemeim.

Haliii mindenkinek!:) Remélem tetszett ez a rész is,és kapok visszajelzéseket tőletek.Nos,nem szeretnék semmit sem mondani,de a következő rész már nem csak egy sima rész lesz,lehet hogy valakinek jó hír lesz ha meglátja,de lehet,hogy valakinek rossz.Kinek mi:) Remélem izgultok majd!:)

Puszi xx