*Harry szemszöge*

Egséz éjjel kerestük Tara-t,de sehol nem találtuk.Minden lehetséges helyet megnéztünk,de semmi.Nem tudom mit fogok csinálni ha bármi baja esik.Meg kell találnom,nem bírnám ki ha elveszíteném,végre minden helyre jött,és most megint,mintha ismét összeomlott volna minden.Tara szülei már egy csomószor hívtak,de képtelen vagyok felvenni.Bár már biztosan sejtik,hogy itt nincs minden rendben.Bele se merek gondolni,hogy mi lehet most Tara-val.Meg kell találnom,és ideje elmondanom neki,hogy ki is vagyok valójában.Megérdemel ennyit.Legfőképpen azért mert szeretem,és tudnia kell.

-Milyen helyek vannak még a térképen?Bármi!-kérdeztem Aubrey-t aki a térképet nézve,kutatott,hogy lehetnek-e még lehetséges helyek.-Valami gyár,vagy műhely,tök mindegy!!-sietettem.Minden perc veszélyes volt,és minden perc egy örökké valóság is.

-Semmi!Nem találok már semmit...-dobta el a térképet.Megálltam az út szélén.A térképet amit Aubrey eldobott,a kezembe vettem,majd kiszálltam a kocsiból,és a kocsimotorháztetejére terítettem.Először Aubrey habozott,hogy kiszálljon,de aztán mégis csatlakozott hozzám.Most még a hideg sem érdekelt,pedig majdnem megfagytunk mind a ketten.Aubrey oda állt mellém,majd felém nyújtott egy filcet.Kivettem a kezéből aztán pedig bejelöltem minden pontot,ahol már voltunk.Bejelöltük a pontokat,amikből egy kör jött ki.Ezt nem hsizem el,egész végig egy rohadt kört tettünk?!

Ledobtam a filcet a földre.A tarkómra tettem a kezemet,éskisétáltam az út legszélére,ahonnan simán elüthetett volna egy autó,de egyeltalán nem zavart.Aztán egy kezet éreztem a vállamon,és tudtam,hogy Aubrey az.Pontosan tudtam,hogy nem csak ő fél,hanem én is.Össze kellett tartanunk,csak így menthetjük meg Tara-t.

-Nagyon szeretem!Nem tudom elképzelni,most mi lehet vele.-rugdostam a köveket,és egy pár bele is ment a cipőmbe.

-Tudom!Én is aggódom érte,de egy nagyon bátor csaj,mint egy.....holló!-hirtelen felé fordítottam a fejemet.-Miaz?-nézett rám érdekesen.Valahonnan nagyon ismerős volt ez a szó,hogy "holló".Holló?!Csak ez a szó járt a fejemben.Holló!Aztán eszembe jutott.

-Aubrey!Egy zseni vagy!!-futtában megöleltem,majd viszafutottam a kocsihoz,és felvettem a földről a filcet.Megnéztem ismét a kört amit berajzoltunk.Nem tudom,hogy csak mítosz,de ez a kör ahhoz a mítoszhoz vezet vissza,amit még a szüleim mondtak nekem,amikor ideköltöztünk.Egy hollóról szól,egy bátor hollóról.Elkezdtem kapkodva berajzolni a vonalokat,miközben Audrey megállás nélkül kérdezgetett.

-Harry?Elmondanád mi a fenét csinálsz?-kérdezte,miközben a rajzomat nézte,amiből nem értett semmit.Ezt furcsáltam,hiszen neki is hallania lehetett a mítoszt.

-Nem hallottad?-kérdeztem egy percre felé billentve a fejemet.

-Mit?-értetlenkedett.

-Mikor ideköltöztünk a szüleim meséltek egy mítoszról,ami itt Californiában terjengett.Egy időben mindenki erről beszélt.-eközben továbbra is rajzoltam.A körből több vonalat rajzoltam,ami végül egy ponthoz vezetett.-Egy hollóról.A lényege az volt,hogy ez a holló egy kört tett meg,bizonyos épületek fölött,és egyszercsak leszállt.Ahol pedig leszállt,az ennek a körnek a középpontja volt.Ebben a pontban,pedig a föld alatt rejtőzik egy gyár,amit még talán a 70-es években fedeztek fel,de úgy gondolták,mivel értékes és sok látogatót hozhat,a föld alatt hagyták.-Aubrey el volt ámulva a mesénem,és nem tudtam hirtelen mit mondjon.

-És gondolod,hogy itt lesz Tara?-mutatott a pontra,amit berajzoltam.Alig láthatóan,de bólintottam,majd berajzoltam az odavezető utat.Aubrey kezébe nyomtam a térképet,majd mind a ketten beszálltunk a kocsiba,és teljes gázzal elindultam.Mivel nem tudtam,hol van-csak a térképen találtam egy kis sárgás utat,bejelöltem-ezért megkértem Aubrey-t,hogy mondja merre kell menni.

-Itt merre?-kanyarodtam be egy utcán,aminek a végén jobbra és balra is lehetett menni.Ez az egész út nagyon fura volot,igaz hallottam a mítoszról,de még soha nem jutott eszembe ide eljönni.De most,hogy éppen oda tartok,egyre furább.Nem is tudom,hogy egyeltalán jó helyen vagyunk-e.De talán csak azért gondolom ezt,mert egy árva lélek sem lakik itt,se házak,se emberek,mintha a 70-es években lennék.

-Balra.-elfordultam balra,és ahogy mentünk tovább,hirtelen egy földes útra tértünk rá.Egyik percben még semmi,mostmeg fák vesznek körül minket.Ez még ilyesztőbb látvány volt,mivel még sötét is volt.Nem tudom,hogy mostanra mit műveltek Tara-val,de bizots,hogy Chad nem kímélte.Ha csak rá gondolok,már felhúzom magam,és legszívesebben megölném.Egy jó kis kínozás kíséretében.-Állj!-Audrey figyelmeztetésére megálltam.Olyan sötét volt,hogy semmit nem láttam az ablakon keresztül.Aubrey-hoz fordultam,aki nagyon vizsgálgatta a térképet.

-Azt hiszem itt vagyunk.-tette le az ölébe a térképet,kinézett az ablakon,majd kiszállt a kocsiból,és elindult.Nem akartam még őt is elveszteni,ezért gyorsan utána iramodtam,de még így is alig tudtam kivenni az alakját a sötétben.Szerencsére a virító öve,megmutatta merre kell mennem.Egyből odafutottam hozzá.

-Picsába!-káromkodott Aubrey.

-Mi az?-léptem oda mellé.

-Hogy a farncba jutunk be oda?-mutatott a kis földbuckára,ami tényleg ennek a bejárata lehetett.Eszembe se jutott örülni,hogy idetaláltunk,hanem egyből elkezdtem egy kis bejáratot,vagy ajtót keresni.Aubrey is elkezdte a keresést,mikor egy elég érdekes kérdést tett fel.

-Nem volt abban az izében....tudod abban a mítoszban,hogy hogyan lehet bejutni?-egypercre megálltam.Pár percig gondolkodtam a válaszon.

-Nem ilyenre nem emlékszem.-ráztam a fejemet,de kétlem,hogy látta volna.Egy nagy sóhaj hagyta el a száját,majd pedig mnd a kettem tovább kerestünk,mikor egy kezdtem valamit ásni.Olyan gyorsan ástam amilyen gyorsan csak tudtam,majd pedig egy kis fa csapóajtó szerüségre találtam.

-Aubrey gyere ide!Azt hsizem találtam valamit!-kiabáltam,mert nem tudtam hol lehetett.Vártam,amikor valaki rám esett,egész biztos voltam benne,hogy Aubrey az,mert valaki elkezdett kuncogni.

-Bocsi.-mászott le rólam,majd a zsebéből elővett egy zseblámpát.Most így hirtelen nem tudtam,hogy legyek mérges mert ez eéőbb nem jutott eszébe,vagy egyszerűen csak hagyjam,és menjünk és mentsük ki Tara-t.

-Ez előbb nem jutott eszedbe?!-inkább mind a kettőt választottam.

-Nem,képzeld.-vágott hülye fejeket.

-Mindegy,csak menjünk!-kinyitottam a csapóajtót,majd először előre engedtem Aubrey-t,és aztán mentem be csak én.Hozzáteszem itt is elég sötét volt,de legalább már volt zseblámpánk.

-És most?-fordult meg Aubrey,hogy engem lásson,hátha előhúzom a zsebemből a térképet.De sajnos nem ez történt.

-Nem tudom.-vontam vállatt.-Oké,menjünk jobbra,csak kijutotunk valahol.-elmentünk jobbra,és nagy meglepődésünkre egy parkolóház egyik szintjén találtuk magunkat.Egy autó sem volt.Mind a négy irányba voltak lépcsők,ezért kitaláltuk,hogy mindenki menjen kettőbe,és a végén visszajövünk.Én két lepcsőn mentem fel,az egyik legvégén csak egy szoba volt,egy asztalall és két székkel.Elég bizar volt,de azért körülnéztem,bár nem találtam semmit.A másik lépcső tetején,egy egész könyvtár volt.Legalább vagy 200 vagy még több könyv is lehetett ott.De nem tartottam fontosnak,így visszamentem,és éppen akkor jött velem szembe Aubrey is.

-Semmi.-ráztam a fejem.

-Semmi.

Egy darabig még nézelődtünk,de annak semmi értelme nem volt.Mind a ketten elindultunk oda ahhonnan jöttünk,és mivel csendben voltunk minden zaj kivehető volt.Ennek most hasznát vettük,mert egy sikítást hallottunk valahonnan feljebbről.Gyors pillantást vetettünk Aubrey-val,majd elkezdtünk futni.Nem szüntek meg a hangok,így tisztán lehetett követni,én mentem elől,Aubrey pedig utánam.Olyan gyors tempóra váltottam,hogy nem tudta tartani az iramot velem,de végül beért,és egy ajtónál jukadtunk ki.Mutattam az ujjamal,hogy csend,aztán pedig benéztem a kulcslyukon.A lyukon kersztül megláttam..Tara-t,majd pedig felegyenesedtem.

-Mi a baj Harry?-kérdezte suttogva Aubrey.

-Ott van bent Tara.Láttam!-suttogtam vissza.Mivel az ajtó előtt acél szekrények voltak,amiket kisebb nagyobb csomagok helyezkedtek el,ezért pont betudtunk surrani úgy hogy ne vegyenek ésre.Halkan kinyitottam az ajtót,majd mind a ketten bessurantunk,és halkan vissza is zártam.A dobozok mögött guggolva araszoltunk végig,míg elértünk egy olyan ponthoz,ahol mindent pontosan lehett látni,de minket nem láttak.Néztem,néztem,mikor megláttam Tara-t,és Chad-et.Chat éppen egy késsel eklendezett előtte,majd végig símított vele a hasán.Eközben Tara fel volt kötözve,de csak a keze.A látványra legszívesebben kirontottam volna,de Aubrey vissza.fogott