-Ami azt illeti,tudom hogy egésznap el akartad terelni a szót az Aubrey-s dologról.-francba.Azt hittem nem fog eszébe jutni.Pedig már éppen kezdtem elfelejteni,és erre megint előhozza valaki.Ezzel pedig az is járt,hogy ismét eszembe jutott Harry.-De azt is látom,hogy nem csak ez a bajod.Na kivele!Megbízhatsz bennem.-könyörgött,vagyis inkább kérlelt.Nem tudom,hogy elmondjam-e neki,ez túl bonyolult,és a Harry-s részletebe nem akarom bele avatni,ahhoz még túl friss ez a barátság,márha ez annak nevezhető.

-Oké,de ne itt.-elsétáltunk egy közeli parkba,ami éppen aházunkkal szembe volt.Nem akartam a ház előtt,anyu bármelyik pillanatban észre vehet,és azt hiszi túlléptem Harry-n,pedig ez képtelenség lenne.

-Mesélj csajszi.-támaszkodott a lábain.

-Aubrey-val összevesztünk egy dolgon.Elhanygoltam...egy fiú miatt.Nem akartam,és nem is így terveztem,csak aztán minden a feje tetejére állt,és így alakult.Mérges rám,és ezt meg is értem.Aztán mielőtt haza jöttem volna,szakítottam a barátommal,Harry-vel.-nehéz volt visszagondolni rá,megint az arcom előtt láttam Harry kétségbe esett arcát.

-Harry?

-Harry Styles.-helyeseltem.

-Nemár!Harry!A legjobb haverom volt Miami-ban!-kapta fel a fejét.Hát ennek nem igazán örültem.Miért mondtam el a nevét?!!!

-És mi történt?-de azért kíváncsi voltam.

-Ide költözött.Olyan volt mint a tesóm,és elterveztük,hogy együtt akarunk menni egyetemre,mindkettőnket ugyan az érdekelte.A sport.Amióta csak ismertem Harry-t a sport volt az élete.Beleértve engem is,de aztán egyiknapról a másikra elköltözött és azóta nem láttam.-vidáman mesélte el az emlékeit Harry-ről.Nem is tudtam,hogy szereti a sportot,vagyis mindig fiú szereti,de,hogy sportolt.Valahogy nem tudtam elképzelni róla.

-Nekem nem is mondta.-mondtam szomorúan,és eleve halkan terveztem mondani,de végül hangosra sikeredett.Dereck a mondatomra átölelt.-Mesélj még!-tudtam,hogy csak kínzom magam vele,de tudnom kellett,hogy mit szeretett régen.Így úgy éreztem legalább egy kis darab maradt belőle,nekem.Dereck.Legjobbarátjaként mindent tudhatott róla,és akartam hallani.Nem bírtam tovább,egyszerűen hallanom kellett a nevét,más szájából,de hallanom kellett.

-Ha te akarod!-minden félét elmesélt Harry-ről.A követjező két órában csak róla beszélgettünk,és ha eddig is szerettem,akkor most többszörösen is belezúgtam.Hihetetlen,milyen menő volt a suliba.Ő volt a nagy Harry Styles,aki mindenkit ismert.Elképzeltem ahogy a kis Harry átvonul az egész iskolán,kis általános iskolás léttére.A gondolatra muszály volt elmosolyodnom.Nagyon hiányzott.Ezek után csak magányra vágytam,ezért elköszöntem Dereck-től,majd haza sétáltam.El sem tudom mondani,mennyire hiányzott.Széthasadt a szívem.Amint beléptem a házba,elsírtam magam.Leborultam a földre,és csak jöttek a könnyek,de meg nem álltak.Felnézve megláttam anyut,aki azonnal leguggolt,és magához ölelt.Erre volt most szükségem,törödő érintésekre,ennél több nem is kellett.

*Reggel*

Egész este Harry-n járt az agyam,de már nem tudtam sírni,az elmúlt hetekben annyit sírtam,hogy már nem jött ki több.Kiszáradtak a könnycsatornáim.Amilyen gyorsan elaludtam,olyan korán ébredtem.Hogy kicsit felpörgessem a napomat,bekapcsoltam a Greenday-American Idiot-t.Felöltöztem,megcsináltam a hajamat,és egy kis szemspirált is felraktam.Nem akartam úgy kinézni mint egyes lányok akiken annyi a szemhélytus,meg a szempillaspirál,meg az isten tudja mik azok,hogy egy tatarozás is rájuk fér.Ahogy vége lett a számnak,felkaptam a telefonomat,és indultam volna,ha a kezemben nem kezd el csörögni a telefonom.Ránézve a kijelzőre,könnyes lett a szemem.Harry hívott,mint mindennap.Muszály volt!

-Tara!-meghallva a hangját,nem érdekelt hallja-e,de elkezdtem ennél is jobban sírni.-Kérlek beszéljük meg,nagyon hiányzol!Nem bírom tovább,szükségem van rád.Éppen Californiába tartok,kérlek találkozzunk.-szavai hallatán,nem bírtam tovább.Megadtam magam,ez az idő amit nélküle töltöttem a legrosszabb 4 hét volt az életemben.

-Rendben.-mondtam halkan.

-Érted megyek!Mikor végzel?-kérdezte mstmár boldogabb hangnemben.Ettől én is boldog lettem.Látni akartam,megölelni,és megcsókolni.

-1-kor.-mondtam.Elköszöntünk egymástól,majd leraktam a telfont egy nagy sóhaj kíséretében.Letöröltem a könnyel telt szemeimet,majd beléptem a suliba,ahol Dereck várt rám.Na igen,Dereck.Nem tudom,hogy elmondjam-e neki,hogy a legjobb haverja itt van Californiában.Talán először Harry-nek kellene megemlítenem,aztán pedig ő majd elintézi Dereck-kel.De Dereck-nek is joga van tudni róla.Basszus!Állandóan csak a gond.Megrázva a fejemet,mosolyogva megöleltem Dereck-et.Boldogan ölelt vissza,majd megpillantottam Aubrey-t is.Egy pillanatra felém fordította a fejét,de amint meglátta,hogy Dereck a vállamnál átkatolva beszél hozzám,elfordította a fejét,egy grimasszal az arcán.

-Hahó,Tara!-lengette a kezét az arcom előtt Dereck.

-Mi?Bocs ne haragudj.-fordítottam felé a fejem.

Alig vártam,hogy kicsöngessenek ki az óráról,és végre láthassam Harry-t.Egyfolytában az órát néztem,mire megszólalt a csengő én pedig elsőként rohantam ki az osztályból,egyenesen a bejárathoz,ami most kijáratként funkcionált.Feltéptem az ajtót,és megláttam a göndör hercegemet a kocsijának dőlve,elmarathatatlan bandanájával a fején,és a barna bokáig érő csizmájával a lábán.Legyökerezett a lábam,de aztán észbe kaptam,hogy a többiek is-mint Deereck,Cyrus,Aubrey-végeztek mára,ezért bármelyik pillanatban megjelenhetnek,szóval észbe kaptam,és odafutottam Harry-hez aki tárt karokkal várt rám,majd a karjai közé vetődtem.Olyan szorosan öleltem,mintha az életem múlna rajta.Olyan jó volt újra érezni azt a férfias illatát,és a göndör fürtjeihez hozzáérni.Míg én csak élveztem az érintését,ő a fülembe súgott.

-Nagyon hiányoztál!-puszilt meg a nyakamon,amibe beleborzongtam.-Szeretlek!-még mindig ölelt.Soha nem szerettem ennyit senkire mint őt.Úgy éreztem ez mind csak álom lenne,ha nem fogna és nem ölelne meg.

-Te is!Én is nagyon szeretlek!-engedtem el,hogy a szemébe tudjak nézni,majd mosolyogva összeérintettem a homlokainkat.Mindketten mosolyogtunk,majd Harry egy puszit adott az orromra.Mire felkuncogtam.Ez is azok a dolgok közé tartozott,ami nagyon hiányzott,de leginkább ő maga volt az.

Mikor kezdet kicsődülni az emberek,gyorsan beszálltunk a kocsiba,és Harry elhajtott.Közös megegyezésre a Starbucks-ba mentünk,mert mindketten úgy gondoltuk,hogy van mit megbeszélnünk.Amíg oda nem értünk,Harry egyfolytában fogta a kezemet,és ami azt illeti utána is végig.Annyira boldog voltam,hogy azt nem lehetett szavakkal kifejezni.