Figyelem,mint észre vettétek Ariana Grande-nek és a többi szereplőnek nem úgy lesznek előadva a dalaik ahogy valójában követik egymást. Jó szórakozást a részhez!

Éppen egy új dalt írtam mikor csöngettek. Abba hagytam az írást. Leraktam a papírt és a tollat. Igen,tudom régimódi, de én így szeretem. Mellesleg van egy stúdióm.

Leballagtam a lépcsőn és az ajtóhoz léptem majd kinyitottam.

Az ajtóban Liam, Harry, Selena és Justin állt.

-Sziasztok! Miben segíthetek?-tettem fel eme fontos kérdést.

-Bejöhetünk?-kérdezte Harry.

-A többiek igen, de, te, Hazz, nem is tudom.-tűnődtem "véletlenül hangosan".

-Haha.-forgatta a szemeit.-És egy csókért bejöhetek?-huzogatta a szemöldökét.

-Ha megcsókolsz akkor maximum vissza anyádba.-vicsorogtam.

-Na.-nézett durcásan. Mire fel nevettem majd kijjebb tártam az ajtót hogy betudjon jönni a többiekkel együtt.

***

Liam bekapcsolt valami lassú zenét.

-Szóval álljatok párba.-mondta Liam.

-Justin kérlek.-néztem rá könyörgően. Mire vigyorogva megrázta a fejét.-Selena?-néztem rá. Erre felvonta a szemöldökét.-Liam?-próbálkoztam tovább.

-A-a Harry lesz a partnered.-kuncogott Liam. Erre a mondatra fujtattam majd oda léptem Harry elé. Ő pedig szorosan átfogta a derekam.
Ösztönösen átfontam a nyaka körül a karjaim. És úgy ringtunk a dal ritmusára. Nem is volt rossz. Azt be kell valljam.

***

-Oké! Sziasztok!-köszöntem el tőlük majd becsuktam az ajtót.

***

-Na neee.-nevetett Shawn.

-Én sikítok.-röhögött Charlie.

-Azért ennyire nem vicces.-forgatta szemeit Niall.

-Niall te megijedtél egy zsiráftól.-röhögte ki Louis.

-Ilyesztően stirőlt az a zsiráf!-akadt ki Niall.

-Niall....-kezdtem bele.

-Ariana SENKI SEM KRITIZÁLHAT. SENKI!-csóválta a fejét.Mire felnevettem.

***

-Ariana.-bökött meg Harry. Éppen órán ültünk.-Eljönnél velem a bálba?-kérdezte.

-Nem.-feleltem. Igazából nem tudom miért mondtam nemet. Én igent akartam mondani csak véletlenül vágtam rá. Ó a francba! Most meg nem mondhatom hogy héj bocsi, igen! Ahhhj mert akkor azt hinné hogy minden vágyam vele menni ami igaz.
De én nem akarom hogy tudja.

-Mi? Miért?-akadt ki. Erre már nem válaszoltam csak írtam tovább az egyenletet.

-Mr. Styles később udvaroljon. Most jöjjön és oldja meg az egyenletet.-diktálta a tanár. Majd vissza fordult a táblához. Én pedig megböktem Harry-t és a kezébe adtam egy cetlit a megoldással.

Harry szemszöge:

Nemet mondott. Ezt nem értem. Hisz még együtt is próbáltunk.

-Mi? Miért?-borultam ki.

-Mr. Styles később udvaroljon. Most jöjjön és oldja meg az egyenletet.-diktálta a tanár. Majd vissza fordult a táblához. Ariana megbökött és a szokásos cetlit nyomta a kezembe, a megoldással. Igazából én is jó tanuló vagyok. De régebben nagyon sokat hülyültem és sosem figyeltem és ezért Ariana segített.

Erre rámosolyogtam mire csak biccentett egyett. Kimentem a táblához és elővettem a cetlit. A tanár sosem figyel ezért nem veszi észre ha úgy mond puskázok. Elővettem a zsebemből a cetlit és felfirkantottam a megoldást a táblára. Majd elraktam, aztán a tanárhoz fordultam, és szóltam.

-Tanárnő készen vagyok.-szóltam, mire ide fordult és megnézte a megoldásom. Én addig Ariana-val tartottam szemkontaktust.

-A megoldás hibátlan.-mondta a tanár, mire Ari elmosolyodott. Én is félmosolyra húztam a számat.-Nem hiszem el. Maga nem figyel de a megoldások mégis jók hogyan lehet?-nézett rám a tanárnő.

-Csak túl jó vagyok.-kacsintottam a tanárnőre. Majd vissza mentem a helyemre. És a mellettem ülő lányra mosolyogtam. De ő csak megforgatta gyönyörű barna íriszeit.

***

Most az ebédlőben ülünk. Eszembe jutott valami. Nem akarok egyedül menni a bálba ugyanis Ariana elutasított. Most mondja meg valaki! Hogy ez hogyan lehetséges. Hisz nekem nem lehet nemet mondani.

-Taylor.-fordultam az említett személy felé.

-Igen?-nézett fel ebédjéből.

-Lenne kedved velem jönni a bálba?-kérdeztem. Mire meglepődött, de ez nem tartott sokáig ugyanis hamar "igen"-ezésbe kezdett. Átkaroltam Tay-t és nyomtam egy puszit arcára. Szemem sarkából Ariana-t néztem aki eléggé szomorúnak tűnt. Ezt neki! Érezze amit én!

Ariana szemszöge:

Nagyon bántott, hogy Harry direkt engem nézett.
Így hát se szó se beszéd rögtön felpattantam és elindultam. Viszont még hallottam ahogy barátaim próbálnak vissza hívni. Suliból kifele menet felhívtam Frankie-t.

-Szia értem tudnál jönni? Nem érzem jól magam.

-Persze.-válaszolta Frankie majd lerakta.

KB 5 percet vártam. Mikor leparkolt mellém az úton. Rögtön be pattanttam.

***

-Szóval mi a baj?-ült le mellém a kanapéra. Két bögre tea volt a kezében. Az egyiket át nyújtotta. Mire elmotyogtam egy "köszönöm"-öt.

-Csak nem érzem jól magam.-erőltettem egy hamiskás mosolyt az arcomra.

-Ariana, nekem nem tudsz hazudni, na, mond mi bántja a piciny lelked.-mondta mosolyogva.

Mire felsóhajtottam és bele kezdtem a mesélésbe. Frankie türelmesen végig hallgatta. Nagyon megértő volt.

-Ó. Ez megható.-szorította a kezét a mellkasára.

-Mi?-lepődtem meg. Ezt nem értem. Most mondtam el neki hogy mi bántja a szívem. Erre meghatódik?

-Az hogy velem élheted meg az első szerelmi fájdalmad.-magyarázta még mindig "elvarázsolva".

-Nem az első.-motyogtam, majd bele kezdtem ebbe a szörnyű történetbe. Nagyon sok régi sebet tépett fel. De úgy éreztem hogy Frankie-nek tudnia kell.

-Sajnálom, ez borzasztó!-mondta Frankie kiakadva.-De legalább volt egy ilyen csodálatos ember az életedben mint Diego.-folytatta. Átölelt és így beszélgettünk tovább.

***

Itt feküdtem az ágyban. Eszedbe jutott valami! Fogtam a lázmérőt és bele raktam a forró teába.

Majd be raktam a számba.

-Frankie gyere gyorsan!-kiálltottam. Mire berohant a szobába.-Azt hiszem lázas vagyok.-mondtam majd odaadtam neki a lázmérőt.

-Jézusom Ariana! Gyorsan! Mire vársz még? Vigyük a teát kórházba!-mondta Frankie. Szóval nem vette be. De még van remény!

-Igen! Induljunk!-pattanttam fel győztes mosollyal az arcomon.

-Hahaha. Nem. Aludj mert nekem mennem kell.-mondta, végén lebigyeztett ajakkal.

-Megint hova?-akadtam ki. Frankie alig van itthon, de megértem, dolgozik. Csak argh, szeretek vele lenni, de sajnos mostanában nem nagyon jön össze....

-Párizsba.-mormogta, miközben ujjaival babrált.

-Az tök messze van. Frankie ez így nem fair!-borultam ki.

-Én....-kezdett volna bele a magyarázkodásba de közbe szóltam.

-Ne! Ne magyarázkodj. Sajnálom. Hisz ez a munkád. Elnézést szeretnék kérni.-hajtottam le a fejem. De Frankie az állam alá nyúlt és fel emelte fejem, majd szembe nézett velem.

-Köszönöm, hogy megérted.-mondta majd átölelt. Nagyon jól esett.

***

Frankie elment így vettem egy gyors fürdőt. Az órára pillanatottam. Micsoda?! 01:11? Azt hogy?-kérdeztem magamtól. Na várjunk csak....megfordítottam 11:10, huh.-fújtam ki a levegőt.

Gyorsan az ágyba futottam majd megpróbáltam elaludni. De annyi kérdés volt még amin gondolkodni lehetett. Mint például Harry érez valamit Taylor iránt? Vagy csak engem akar bosszantani? Vagy a legjobb, hogy miért érdekel ez engem? Őszintén nem tudom. De már úgy is együtt mennek. Elcsesztem.

Hirtelen üzentem jött. Elvettem az éjjeli szekrényről a telefonom majd felnyitottam.

Frankie: Holnap suli 😉😂

Ari: Tudom😕

Frankie: Ügyes leszel. És semmi ne vegye el a figyelmed! Jó éjt!❤

Ari: Neked is❤

Lecsuktam a telefont. Ezzel a tudattal el is nyomott az álom.