-H-HADNAGY!-kiáltottam fel, majd a kezem testem elé téve próbáltam takarni magam.

-Mi van?-nézett rám olyan fejjel, mintha mindennapos dolog lenne félmeztelen nőket nézegetni. Báááár... Mégiscsak ő az emberiség legerősebbje... Biztos sokan levetkőznének neki...- Azért vagyok itt, hogy felügyeljelek titeket, nem fogok elfordulni.-nézett még mindig rám fapofával. Bele kellett törődöm, hogy nem fog félrenézni, így én fordítottam hátat neki. Míg felvettem a pólót lopva Erenre pillantottam, aki éppen engem stírölt. EREN BAZD EZÉRT MÉG KAPNI FOGSZ!! Gyorsan magamra húztam az anyagot, majd befeküdtem az ágyba.

-Nadrág dísznek van ott?-nézett rám kérdően Levi hadnagy.

-Nem fogom Ön előtt átvenni a nadrágom...

-Merthogy?-erre csak pirulva dőltem bele a puha ágyba. Egy halk "tch"-t hallottam, majd mikor felnéztem a férfu becsukott szemekkel ült.-Mi lesz már kölyök? 1 percet kapsz.-Erre a kijelentésére észvesztve kezdtem el öltözni. Épphogy belefértem az időbe de az a lényeg, hogy sikerült.

-Köszönöm...-suttogtam mosolyogva.

-Mi a faszt köszönsz?-nézett rám dühösen a hadnagy. Úgy tűnik nem szereti, ha hangsúlyozzák, hogy segített...

-Mindegy. Jó éjt!-mondtam, majd szinte azonnal el is aludtam. Így nem hallottam Levi hadnagy válaszát.

Reggel arra keltem, hogy Hanji lépett be a cellába.

-Jó reggelt!-köszönt halkan, mivel Levi még aludt. Szegényem, biztos sokáig fentlehetett. Annyirs aranyos, amikor alszik... Bárcsak láthatnám így többször...

-Neked is!-köszöntem vissza, miközben nem vettem le a szemem a férfiról.

-Úgy látom te is eléggé belehabarodtál!-nevetett Hanji

-N-nem! É-én nem...-mondtam, majd elgondolkodtam-Úgy értem, még nem is ismerem... És nekem volt egy barátom...

-Aki meghalt.-mondta rezzenéstelen arccal a nő-Figyelj, tudom, hogy ez nehéz, de ez a világ sem sokkal jobb, mint a tied. Itt is meghalnak az emberek. Így amíg lehet boldognak kell lenned! Ne hátrálj meg a kihívások elől! Megígéred, hogy nem fogsz?-kérdezte, míg a kezét a vállamra tette. Nem volt más választásom, bólintottam.-Szuper! Akkor ma délután megpróbálsz átváltozni, addig pedig ismerkedj a 104-es kiképzőosztag tagjaival! Oh! És kérd meg Levit, hogy vezessen körbe!-bólintottam, majd mikor Hanji kimemt elkezdtem felvenni egy tiszta ruhát. És mit ad Isten? Hát nem épp akkor kel fel Levi, amikor a nadrágom veszem le? Levi egy ideig csak nézett rám, mint borjú az új kapura, majd mikor leesett neki, hogy félmeztelen vagyok, hirtelen elkapta a fejét. Gyorsan felöltöztem, majd ki mentem a fogdából.

-Jó reggelt!-köszöntem, míg a hadnagy még mindig nem volt hajlandó rámnézni. Halványrózsaszín foltokat véltem felfedezni az orcáján. Elpirult volna? Csak egy halkat morgott a köszönésemre, majd nagy nehezen felém fordult.

-Mit akarsz kölyök?-öööö... Kicsit pontosabb is lehetne a kérdés... Főleg téged akarlak, de nem hiszem, hogy az olyan hú de jó lenne, hogyha ezt mondanám.

-Hanji azt mondta körbevezetsz.

-Hülye pápaszem. Gyere, ma még sok dolgom van.-gyors tempóban sétált, miközben darálta nekem, hogy mi hol van. És mikor mondtam, hogy ez nekem gyors, akkor csak ismét "tch"-högött egyet, majd folytatta az útját. Utolsó megálló az ebédlő volt. Leültünk, majd hogy megtörjem a kínos csendet megszólaltam.

-Lehet 2 kérdésem?

-Egyet már el is lőttél.-íncselkedett velem.

-Ez esetben 3.-a férfi sóhajtott, amit én igennek vettem.-A többieknek beszélhetek a képességeimről?

-Ne is álmodozz róla. Se Erennek, se senkinek nem mondhatod el.-bólintottam, jelezve, hogy megértettem.

-És oda mehetnék hozzájuk?-böktem a fejemmel a mellettünk lévő asztalra, ahol Eren, Armin, Mikasa és még pár kadét ült. A hadnagy tekintete egy pillanatra mintha fájdalmat sugárzott volna, majd visszatért a semmibenéző arc.

-Pont leszarom.-mondta. Fájt a kijelentése... De én vagyok a hibás, biztos neki se esett a legjobban, hogy el akartam innen menni. Odamentem a szomszéd asztalhoz, hogy kicsit barátkozzak.

-Sziasztok! Leülhetek?

-[T/N]! Persze!-üdvözölt Eren, akire gyilkoy pillantást vetettem a tegnap esti ügy miatt.

-Nem kellene minket bemutatnod, Eren?-kérdezte fagyos tekintettel a fekete hajú lány, feltehetően Mikasa.

-Én is tudom! Nos, Arminnal már találkoztál, ő itt Mikasa, Sasha, Connie és Jean.

-Örvendek!-köszöntem a többieknek. Még egy ideig beszélgettünk, és az egész délelőttöt velük töltöttem. Jól éreztem magam velük.

-[T/N], beszélhetnénk négyszemközt?-jött oda hozzám Eren.

-Persze.-arrébb mentünk, mélyen belenéztem a fiú kékeszöld színű szemeibe, jelezve, hogy kezdheti.

-Miért vagy velem a pincében? Úgy értem... Én azért vagyok ott, mert veszélyes lehetek... Akkor te...

-Figyelj Eren-megfogtam a fiú vállait-Még én sem nagyon tudom, hogy mi folyik itt, ezért nem mondhatok semmit.-mosolyogtam rá. Talán ez elég hihető, és részben igaz is. Eren csak sóhajtott erre.-Gyere, menjünk Hanjihoz kísérletezni.

-Te miért jössz? Te is...?

-Majd most kiderül.-mosolyogtam rá, majd elindultam.

-------------
Sziasztok! 🙋🐏
Remélem tetszett ez a rész!
Ha tetszetz kommenteljetek, és voteoljatok!😊😉★☏
Találkozunk legközelebb puffancskák!😘😘🐏