A férfi elképedve nézett rám, bólintott, és ismét a füzete szürke sorait kezdte el bámulni. Bele akartam kezdeni a mondandómba, de ekkor Levi hadnagy csendre intett. Türelmesen várakoztam, míg feldolgozza az információt, majd mikor jelzett, hogy folytassam ismét mesélni kezdtem.

Amióta belementem a kísérletbe hetente többször is el kellet járnom a férfihez. Egy nagy, nyirkos helyiségben gyűlekeztünk, valami hangárszerűség lehetett. Rajtam kívül kb. még 100 alany válalkozhatott arra, hogy megmentse a nemzetet. Többségük sovány, elszegényedett volt, akiken látszott, hogy mindenüket elvesztették. De tartózkodtak ott gyerekek is, akik még nem voltak elég idősek a katonasághoz, de valkt tenni akartak. Ugyanakkor láttam elszántsággal teli tekinteteket is, akik valószínű azért jelentkeztek, mert ezt tartják egyetlen jó megoldásnak. Nem csoda, 1 éve tart a háború, és napról-napra egyre több katonát veszítünk a túlerő és az országunk katonai fejlesztések elmaradottsága miatt.

Több hónapon keresztül folytak a kísérletek, de semmi használhatót nem találtak. Rengetegen meghaltak fertőzésekben. Ugyanúgy szokványos napról tértem haza, de mikor beléptem a házba egy katonatiszt ült az asztalnál. Annál az asztalnál, ahol anyám könnyes szemekkel hallgatta a honvéd beszédét. Édesanyám amikor meglátott egyből felállt, odasietett hozzám és megölelt.
A barátom elesett...

Reményvesztve mentem be másnap ugyanabba a dohos helyiségbe, ahova az elmúlt fél évben. Azt mondták, hogy most már biztosan megtalálták a szert. Na ja... Hányadszorra mondjál ezt? A 10. után már nem számoltam...
Egyre caak fogytak az emberek, így elkerülhetetlen volt, hogy egyszer én is sorra kerüljek, mint kísérleti patkány. Rajtam kívül még 20-30 embert oltottak be. Halvány lila gőzöm sincs, hogy mivel, de arra pontosan emlékszem, hogy kurvára fájt. Mivel senkivel nem történt semmi hazaküldtek minket.

Vacsora közben békésen beszélgettünk. Éppen emeltem a falatot a számhoz, mikor szörnyen rosszul lettem. Kihánytam mindent, hidegrázás jött rám, és a földön fetrengtem. Mindenki gyorsan odasietett hozzám. A nevemen szólítgattak... Majd hirtelen egy hatalmas sárga villanás és semmi...
Ennyi minden emberi emlékem.

Titánként hirdették a kísérleteket, mivel egy hatalmas, erős ember létrehozásával próbálkoztak.

A következő, egyben első pontos emlékem az az, ahogyan a ház romjaiban állok, vagy 15 méter magasan. A szüleim eszeveszetten rohannak el, míg a testvérem lesokkolódva hever a földön. Egy törmelék ráesett a lábára, nem tud megmozdulni. Lassan felé nyúlok és megérintem. Lehet meg is ettem volna, de a szer úgy van programozva, hogy akihez először hozzáérek az is titánná válik. Ez így megy minden titánnál, azoknál is, akik annó egy érintéstől váltak ilyenné. Pontosabban ha a "Tapintottak" először hozzáérnek valakihez, annak megvan az esélye, hogy hozzájuk hasonló lesz, de 67%-ban nem történik semmi.

A hadnagy mindeközben szorgosan jegyzetelt, és mivel láttam rajta, hogy kérdése van megvártam míg beér.
-Ezért emlékszel Adriánra?-bólintottam.

Ezek után a háború egyoldalú volt. Érvénybe lépett, a háborúban nincs vesztes mondás, de itt szószerint igaz volt. Nem tudtak irányítani minket. Mindent lerohantunk, mindenkit megettünk. Mígnem nem volt kit. Az emberiség elmenekült a falak mögé.

-Innentől már nem túl érdekes a történet. Csupán emberek zabálásából áll.-nevettem fel-Csupán egy dolog van, amit kiemelnék. A Mária-fal áttörése.-a férdi kikerekedett szemekkel nézett rám, én pedig egy nagy levegő után ismét belekezdtem.

Egy 14 méteres, nőstény óriás futott el előttünk. Testét nem borította bőr, szőke, válligérő haja volt, és messziről nézve is csillogó kék szeme.
Amint megjelent a láthatáron minden eszetlen titán rohanni kezdett utána. Egy magas fal felé tereltek minket. Megjelent egy hozzá hasonló, de magasabb, csaknem 60 méter magas egyed is, amely berúgta a falat. Mi beözömlöttünk a városba. Láttam, ahogy... Megeszik Eren anyját...

-Láttam az óriásokat ember formában... Tudom, hogy kik azok, akik betörték a falat...
-Ezzekkel mi is tisztában vagyunk.-sóhajtott-Tudsz valamit a titánok életmódjával kapcsolatosan?
-Fogjuk rá... A napfényből nyerünk energiát, onnan veszünk fel minden tápanyagot, viszont ez csak épphogy elég a test fentartásához, ami a titánban lakozik. Így mikor valaki visszaalakul teljesen kimerült. A gyakorlottabbak már nem annyira, de mikor én visszaváltoztam alig tudtam megállni a lábamon.-mutattam a hadnagy felé egy halvány mosolyt-És mondja csak... Most mi lesz?
A férfi az órájára nézett. Délután 3 volt. Jól elment az idő, mit ne mondjak.
-Nos-kezdett bele-Elmegyünk enni, mert éhen döglök, majd vagy végzünk pár kísérletet, vagy nem, ez a Pápaszemesen múlik.-morogta, majd elindult az étkezde felé-Gyere kölyök.

----------
GYEREKEK!
EZ VAN, HA SULIIDŐBEN NEM TUDOK ELALUDNI T~T
ÉS ENNEK MOST MINDENKI KURVÁRA FOG ÖRÜLNI, MERT ELŐBB FENT VAN A RÉSZ.
AMÚGY NEM TOM MIÉRT KIABÁLOK FuchidaReika0
FÁRADT VAGYOK...
🐏<-ÉS EZ EGY PUFFANCS