-Nos, akkor kezdjünk bele!-mondta, miközben felült az asztalra, és elővett egy kis jegyzetfüzetet.
-Re-rendben. Az emberi múltamat is mondjam?-kérdésemre a férfi csak bólintott.

~Timeskip, 725, [hó/nap], 17. Születésnap~

Szűk, családi körben ünnepeltük a születésnapomat. Ott voltak a szüleim, az öcsém és a barátom.
-Boldog szülinapot!-kiáltotta a nálam csak 1 évvel fiatalabb öcsém, Adrián.

-Honnan tudod az öcséd nevét?-szakított félbe rövid időn belül a hadnagy.
-Van erre egy feltevésem... De azt ha lehet később mondanám.-Erre bólintott, én pedig visszatértem a meséléshez.

-Köszönöm szépen!-mosolyogtam. A családunk nem tartozott a vagyonosabbak közé, de mégis sütöttek nekem tortát, és egy kis összejövetelt ia rendeztek. Nagyon boldog voltam. Estefele a barátommal elmentünk az erdőbe sétálni. Egy öreg fa árnyékában megálltunk, a fiú pedig csókolgatni kezdte a nyakam, és a pólom alatt simogatott, amit én halk nyögésekkel díjaztam.

-Hé, kölyök, lesz itt több is?-szólt közbe Levi hadnagy. Valószínű észrevette, hogy teljesen elpirultam. Ez amiatt lehetett, hogy ugyanúgy élem át az emlékeimet, mintha most történne meg, így az érzéseim nem nagyon tudom elrejteni.
-Nem... Csak ennyi történt...-válaszoltam, miközben a szememben pár könnycsepp összegyűlt.

A romantikus pillanatot egy lovon száguldó katona szakította meg. Kiálltása messzire elhallatszott, miközben a ló patájának dobogása fokozta a feszültséget. Azt ordibálta: „Kitört a háború!" Párommal sebesen rohantunk haza. Szerencsére hozzánk még nem értek el az ellenséges katonák. A pincébe bújtunk a harc elől.

-Mi ez a pincemánia?-horkantott fel-Na, de komolyra véve a szót: Kik harcoltak?-kérdezett ismét a szorgosan jegyzetelő férfi. Szinte fel sem nézett a füzetből.
-A mi és egy szomszédos ország... Sajnálom... Nem emlékszem a nevére...
-Semmi gond...-mondta egy halk sóhaj kíséretében-Folytasd.

Gyűlöltem odalent lenni. Gyakran voltak a házunk közelében csaták. Naponta vagy 50 ember halálának lehettem fül- és szemtanúja. Tenni akartam ellene. Így egyik nap elmentem a katonasághoz jelentkezni a kiképzésre. Ilyenkorra már 18 lettem, ahogy a barátom is, aki nem mellesleg hadköteles volt. Ez is befolyásolta a döntésem. Mindent megtettem, hogy ne dobjanak ki, de végül nem sikerült elérnem, hogy bevegyenek a táborba.
Búsan tartottam hazafele a városon keresztül, mikor egy középkorú férfi leszólított.
-Mi a baj, kislány?-szólt nekem a beesett arcú, kissé borostás alak. Csak most kezdtem el furcsálni, hogy nem riadtam vissza tőle.
-Nem vettek fel a seregbe, mert nem tartanak elég erősnek...-itt bőgni kezdtem- Deh... Éhn megh akahrom védheni a cshaládhom! (De én meg akarom védeni a családom)-üvöltöttem a világba, miközben el kesdett esni az eső.

Hé, kölyök, nyugi!-szólt rám Levi hadnagy. Csak ilyenkor vettem észre, hogy mindenem reszket.-Ne félj, nem lesz semmi baj.-Bólintottam, majd folytattam.

-Én segíthetek neked!-nyugtatott a férfi-Van egy kísérletünk, amivel leverhetjük az ellenséges országot. Ha csatlakozol hozzánk megmentheted a szeretteidet!

...és én naívan belementem.-fejeztem be a múltam elmesélését.
-Pontosan mibe is?-nézett a szemembe a férfi. Tekintetébe reményt fedeztem fel... Valószínű sejti mit fogok mondani, de reméli, hogy rosszul gondolkodik.
-Abba, hogy részt vegyek egy kísérletben... Amiben titánná változtatnak...
-

-------------
Ahoy Kid~!🙋
Nem nagyon volt időm sztorit írni😂😂
Vagyis már meg volt írva... Lapon... Csak ugye azt be kéne gépelni...
Szval... Faszsetudja hány szavas lett ez, de nem hiszem hogy olyan hú de hosszú😅😅 (vagy de xdd)
Direkt itt kell abbahagyni😈
Nos a jó vagy rossz hír az az, hogy nem valószínű, hogy elmehetek Erdélybe osztálykirándulásra... DE NEM ADOM FEL!!!
Emiatt pedig mivel KIZÁRT hogy bemenjek az a-sokhoz itthon leszek (persze már vannak nekem programok szervezve) de sok időm lesz írni.
Bár remélem nem eljuthatok a kirándulásra...
Nos asszem ennyi voltam
Bye-bye puffancsok! 😘🙋
† (most vettem észre ez milyen kurva jól néz már ki *-*)