Peter

Igyekszem Édesemet minden évben meglepni minél több olyan programmal, amit csak télen lehet űzni. Igaz, hogy én jobban szeretek a meleg szobában lenni, de az ő öröme nekem mindennél fontosabb. Ilyen a szánkózás és a jégkorcsolya is, de mivel ezek már ki vannak pipálva így idén valami egészen mást kell kitalálnom. Egy hete ő lepett meg egy feledhetetlen utazással, így most rajtam a sor, hogy emlékezetes randevút szervezzek neki. Hiába töröm a fejem semmi sem jut eszembe, pedig próbáltam kutakodni az interneten is, de semmi sem volt elég jó. Kollegákat is próbáltam óvatosan faggatni, de rá kellett jönnöm, hogy vagy túl régóta házasok, vagy nem elég romantikusak ehhez a dologhoz. Tehát ugyan ott voltam, mint eddig, vagyis rohadtul nincs ötletem! Míg nem egy isteni szikra meg nem gyújtotta a fényt a fejembe...ugyanis eszembe jutott egy réges régi emlék. Még az egyetem első évében, a fiúkkal elmentünk kirándulni egy kis vidéki városba, ha emlékezetem nem csal talán Máté volt az, aki ismerte azt a helyet, bár ebben sem vagyok biztos. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ott volt egy lovarda, és mintha említették volna, hogy télen milyen jó is a lovasszán. Lovasszán... még a hangzása is légies, könnyed. Nem is gondolkodtam túl sokat, már hívtam is barátomat, hogy valami távpontot kapjak, hogyan is jussunk el oda.

Sikerült mindent letárgyalni, még azt is felajánlotta, hogy beszél a tulajjal, hogy minden elő legyen készítve mire odaérünk. Édesem ma csak délig dolgozik, így mire haza ér, már én elő is készítek egy kis piknik csomagot. Teszek bele egy kis mandarint, a tegnap sült mézeskalácsot, termoszba forró teát, bár tudom, hogy a forralt bornak jobban örülne, de mivel én vezetek, így ezt most nem lehet. A sarki kisboltnál árulnak sült gesztenyét, így gyorsan beszereztem azt is, majd épp indultam volna ki amikor megpillantottam valami ismerős dolgot. Habcsók. Vajon Gábor még most is élvezettel rágcsálja ezt a vackot?! Az emlékre elmosolyodom, majd sarkon fordulok és rohanok is haza. Gyorsan előkészítek egy vastag, meleg plédet a biztonság kedvéért, majd éppen annyi időm maradt, hogy mindent bepakoljak a kocsiba, amikor is megérkezik szerelmem. Kicsi kezével már át is ölel, hideg arcocskáját kabátomba fúrja.

- Hiányoztam?

- Minden percben. Csak úgy éltem túl a mai napot, hogy tudtam itthon vársz engem!

- Akkor siess be. Öltözz fel jó melegen, aztán indulhatunk is.

- Hova megyünk? Mit tervezel? – faggat folyamatosan, de nem adom meg neki az örömet.

- Titok! – puszilom meg nóziját, mire ő durcásan bevonul a házba.

Nem tehetek róla, de imádom húzni az agyát. Bármennyire cuki is most nem engedhetek neki, nem szabad, hogy levegyen a lábamról, mert akkor oda a meglepetés. Az úton végig próbált puhítani, keresztkérdésekkel bombázni, de álltam a sarat. Mereven csak az útra figyeltem, nehogy megtörjek. Persze erre ő még jobban megsértődött, s az utolsó negyedórát már csendben tettük meg.

Amint oda értünk kissé felélénkült, igyekezett elnyomni magában a kíváncsiságot, de nem igazán sikerült. Izgatottan nyújtogatta nyakát, nézelődött, próbált rájönni, hogy mit is keresünk itt. Kiszállva az autóból, a csomagtartóhoz léptem és kihalásztam, amit elrejtettem ott. Majd kézen fogtam és elindultam az egyetlen helyhez, ahol egy halvány fényt láttam. Amint az istállóhoz értünk megtorpantam.

- Készen állsz?

- Mire?

- Majd meglátod, gyere!

A nehéz faajtót kinyitva elénk tárult a csoda. A szán szépen feldíszítve állt ott, girlanddal, gömbökkel, a két gyönyörű fekete ló már befogva várt ránk. Az idős tulaj mosolyogva fogadott minket, és tudtam, hogy nagyon jó döntést hoztam.

- Peter... ez... csodálatos! – elakadt a szava és ez nagy szó, így gondolatban büszkén veregetem vállba magam.

Felsegítem a szánra majd mellé ülök jó szorosan, magunkra terítem a plédet és átkarolom. Érzem, ahogy ellágyul, szemei csillognak ahogy elindulunk. Csak úgy siklik a szán a havon, lélegzetelállító a környezet. A fákon, fenyőkön legalább öt centis hó van, ezáltal lehúzza az ágakat. Az égalja narancssárga, még szebb, káprázatosabb látványt biztosít. De a legszebb az egészben mégis az a férfi, aki mellettem ül, aki csak az enyém, és hozzám tartozik. Össze bújva élvezzük a kilátást, egymás társaságát, és azt ahogy a szán sebesen siklik a havon. 

Írta: NSMara