Kevin

Egy hét múlva téli szünet, amit a gyerekek is nagyon éreztek már. Ilyenkor egyre nehezebb tanulással lekötni őket, ezért is terveztem, hogy a héten főleg kézműveskedni fogunk.

A mai napra egy rénszarvast terveztem, aminek a bemutató darabját tegnap el is készítettem nekik. A rénszarvas feje és szarva is miszlikre tépett barna papírból fog készülni. A szemét, orrát és a száját fehér lapra rajzoltam meg és kiszíneztem a megfelelő részeket feketével. A kis másodikosaim imádnak kreatívkodni, így biztos voltam benne, hogy ez se fog nekik gondot okozni.
Na, a papírtépkedés ment is, talán azt élvezték a legjobban. A szemeknél és a szájnál már többet kellett segíteni, de ennek ellenére bizakodó voltam. A ragasztással már voltak problémák, de folyamatosan jártam körbe, segítettem, ahol kellett. Azt kell mondjam az elkészült művek így is magukért beszéltek. Bár némelyik úgy nézett ki, mintha a kutya szájából szedték volna ki, és kevésbé hasonlított a télapó egyik szarvasára, ettől függetlenül igazán ügyesen dolgoztak.
Szépen felcsipeszeltük őket a falon lógó zsinórra, én pedig lefotóztam mindet. Gondoltam este, ha Máté hazaér, megmutatom neki az elkészült műveket.

A nap hátralévő része hamar eltelt. Délután készítettem egy hóemberes mintadarabot másnapra, főztem kétféle főételt is, hogy tudjak majd csomagolni magunknak, majd fürdés után beültem a nappaliba TV-t nézni. Az egyik bűnös élvezetem az értelmetlen, nyálas karácsonyi filmek, amikért Máté a mai napig cikiz, de ha egyszer imádom őket, akkor nincs mit tenni. Máténak ma csak magánrendelése volt, így hét körül már haza is ért. Ilyenkor mindig elvonul a hálóban lévő íróasztalához átnézi a másnapi rendelésre a kórlapokat, vagy az időközben beérkezett leleteket és utána ülünk le vacsorázni. Most se zajlott másképp, és mire végzett én már a gőzölgő levessel vártam a konyhában.

Vacsora után gyorsan lefürdött és együtt bújtunk be az ágyba.

- Mutattam tegnap a rénszarvast, amit meg akarok velük csinálni, ugye? - kérdeztem, miközben megnyitottam a telefonom galériáját.

- Igen-igen. Mi van vele? - kérdezte álmosan.

- Na hát elkészültek a művek, és gondoltam megmutatom neked. - bújtam hozzá vigyorogva és kezdtem el mutogatni a képeket.

Először a szebbeket mutattam meg, aztán jöttek az egyedi alkotások. Miért van az egyik szeme lejjebb? Miért néz ki úgy, mintha kiharaptak volna egy darabot a fejéből? Ennek miért nincs rendes füle? Miért a szeme mellől nő a szarva? Végig ehhez hasonló kérdésekkel bombázott, nekem pedig már fájt a hasam a nevetéstől.

- Ha nem lenne az osztályod, esküszöm ki kéne őket találni. - fogta már a fejét a végén.

- Most miért? - töröltem le a könnyeim. - Szerintem zseniálisak lettek.

- Az tuti. Simán elférnének egy kortárs művészeti kiállításon. - sóhajtott fel.

- De gonosz vagy! - csaptam meg játékosan.

- Éééén? - döbbent meg színpadiasan. - Nem nekem folynak a könnyeim a nevetéstől. – csóválta meg a fejét.

- De én rajtad nevetek, nem a műveiken. - védekeztem még mindig nevetve.

- Óóó, vagyis kinevetsz? - játszotta a sértődöttet. - Na majd, lesz itt ne mulass!

Kikapta a kezemből a telefont, letette az éjjeli szekrényre, majd rám vetette magát és csikizett, ahol ért. Én visítva próbáltam védekezni, de sokkal erősebb volt nálam. Amikor már alig kaptam levegőt, végre megkegyelmezett és elengedett. Szerelmes tekintettel nézett le rám, mire én csókra nyújtottam a számat, amire boldogan csapott le. Elalvás előtt még az utolsó gondolatom az volt, hogy mekkorát fognak nevetni bent a barátaim, ha elmesélem Máté megjegyzéseit a kis rénszarvasokra. 

Írta: ancsacsa85