Peter

Az év minden évszakának megvan a maga jellegzetes illata. Tavasszal a nyíló virágok, az orgona, a friss szél illatát élvezhetjük, nyáron a frissen vágott fű, a rózsa ontja jellegzetes illatát. Ősszel a sült tök, az avar, az alma illata kényeztet el minket. A télnek, de főképp a karácsonynak is megvannak a maga jellegzetes illatai. Amiket, ha megérzünk, azonnal az ünnepi hangulat, az advent, a szeretet ünnepe jut eszünkbe.

És hogy számomra mi is pontosan a karácsonyi illat? Sose gondolkodtam ezen mindaddig, míg be nem lépett az életembe kedvesem. Nálunk az ünnep is ugyanolyan nap volt, mint a többi, sose volt különleges. Persze volt karácsonyfa meg ajándékok, de semmi előkészület meg nagy dolgok. Ellenben Líviusz családjában minden erről szólt. Már december elején elkezdődött a rá hangolódás, előkerültek a díszek, fények és az illatok. Igen, illatok...például a forralt bor, melyet kedvesem annyira szeret. A fahéj, a szegfűszeg és a narancs, valamint a vanília keveréke még engem is elvarázsol. Vagy a mézeskalács fűszer eltéveszthetetlen illata, ami az egész lakást belengi, hisz folyamatosan készül az ajándékba sütött finomságok. Vagy a forró csoki pille cukorral, a mandarin, amiből sose elég, ami itthon van. Persze ha ezek a természetes illatok nem lennének elegek, akkor ma már lehet kapni sok fajta illóolajat, ami minden helységben ontja az erőteljes aromát. Én pedig amint meglátok egyet, már veszem is meg, hiszen tudom, hogy minden apróságnak örül, na meg az érte kapott jutalmat is szeretem...! Lív mellett nem nehéz ráhangolódni az ünnepekre. Amint belépek, már bele is csöppenek a mi kis varázslatunkba. Igen, mondhatom, hogy nekem ez varázslat, hiszen a zord, hideg utcáról belépve a mi kis fészkünkbe, nem fogad más, mint a melegség és a szeretet. Már előkerült pár dekoráció, fényfűzér, és igazán hálás vagyok, amiért apránként díszíti, csinosítja a lakást, nem pedig olyan durr bele bumm módjára. Nagyokat szippantok a levegőbe és mosolyognom kell, ahogy megérzem az illatot. Sejtem, hogy elfáradt a munkában, s most épp lazítani próbál. Nem csalódok amikor a kanapén egy plédbe kucorogva találok rá, és kezében ott gőzölög a forró csoki.

- Rumot is tettél bele?

- Hova gondolsz? – kuncog édesen, de látom, hogy nincs formában. – Bár most, hogy mondod nem is olyan rossz ötlet!

- Van jobb ötletem is – ülök le mögé és már masszírozom is a vállát.

- Hm, ...mesélj még?

- Készítek egy jó habos, forró fürdőt, majd végig masszírozlak tetőtől-talpig. Mit szólsz hozzá?

- Azt, hogy imádom az észjárásod.

Míg megengedem a vizet, gyorsan előkapom a most vásárolt illatgyertyát. Nem kell sok idő és már érződik is a vanília édes illata. Alighogy betölti a teret, már meg is jelenik Líviusz, aki elérzékenyülve szipog az ajtóban.

- Ugye ezek után csatlakozol hozzám?

Nem kell kétszer mondania és már egymásról hámozzuk le a ruhát. Ellazulva, ráérősen áztatjuk magunkat. Nem kellenek szavak, sem tettek, mert a hálószobában úgyis bepótolunk mindent... 

Írta: NSMara