Kevin

Boldogan kaptam magamra a legvastagabb pulcsimat, és kiválasztottam a farmerjaim közül azt, amelyiket nem fogom sajnálni, ha baja esik. Mátéval szinte egyszerre készültünk el, és indultunk is a villamoshoz. A Városligeti Műjégpálya az egész szezonban népszerű, és már alig vártam, hogy odaérjünk. Mióta megismerkedtünk könyörögtem, hogy jöjjön el velem, de valahogy mindig kibújt alóla. Idén viszont végre beadta a derekát, velem pedig madarat lehetett volna fogatni. Igaz, hogy vasárnap délután volt, de reméltem, hogy ennek ellenére nem lesznek sokan, és nyugodt körülmények között tanítgathatom majd a kedvesem. Azt nem mondom, hogy én profi lennék, de minden évben kijövök valakivel korcsolyázni, és néha napján görkorcsolya partykra is el szoktam menni a barátaimmal. Amikor odaértünk volt már egy kisebb sor, de ennek ellenére hamar bejutottunk. A megfelelő korcsolya kiválasztása után pedig végre mehettünk a jégre. Máté előzékenyen felajánlotta, hogy nyugodtan menjek pár kört, amíg ő megszokja a lábán a korit, mire én mosolyogva nekiindultam. Nyilván tudtam, hogy ezzel a gyenge kifogással csak leplezni szeretné azt, hogy fél az egésztől, de tudtam, hogy a büszkesége nagyobb annál, mint hogy bevallja.

Szokták mondani, hogy a korcsolyázás olyan, mint a biciklizés: ha egyszer megtanulod, nem felejted el. Nekem is csak pár lökésre volt szükségem, és máris magabiztosan siklottam a jégen. Az első kör végeztével megálltam Máté előtt.

- Megpróbálod, vagy szeretnél még maradni? - kérdeztem bátorítóan.

- Menj még egy kört és csatlakozom.

- Rendben! - csaptam össze boldogan a kezem és már mentem is a következő körre.

Magabiztosan siklottam el az emberek mellett, és próbáltam minél gyorsabb lenni, hogy visszaérjek a szerelmemhez. Amikor közeledtem felé meglepve tapasztaltam, hogy nincs egyedül. Nem volt rajtam a szemüvegem, így elsőre nem ismertem fel az illetőt, csak, amikor már közelebb értem.

- Gábor?! - kiáltottam fel meglepetten és fékeztem le a férfi mellett, akit annyira közelről még nem ismertem. Máté sokat mesélt róla, de talán csak egyszer találkoztunk személyesen.

- Szia Kevin! - nyújtotta a kezét üdvözlésképpen.

- Hát te mit csinálsz erre? - kérdeztem.

- Kollegákkal leugrottunk egy kicsit csúszkálni, ilyen év végi zárásként, de én nem megyek a jégre Andris nélkül... ő most a barátjával ment vásárolni... - magyarázta. - Hogy sikerült Mátét rávenni, hogy eljöjjön? -terelte is el a témát.

- A négy éve tartó kitartó könyörgés meghozta végre a gyümölcsét. - nevettem fel.

- Idén merre karácsonyoztok? – kérdezte hirtelen Máté.

Mivel szerelmem által ismertem a történetüket, félve néztem rá Gáborra és vártam a reakcióját.

- Szerintem a szokásos felállás lesz. Otthon leszünk kettesben, meghitt körülmények között. – mondta Gábor, egy cinkos mosollyal az arcán, ami biztosított minket arról, hogy ő azt nem is bánja.

Ránéztem Mátéra, és éreztem, hogy ugyanarra gondolunk.

- Kevinnel már párszor szoba jött közöttünk, hogy elhívnánk titeket és Petereket Szentestére. Nekik is messze van a rokonság, Kevinnek is, és amúgy is már régen töltöttünk el együtt minőségi időt. Meg hát a párjaitokat is jobban meg tudnánk ismerni. - vetette fel az ötletet Máté.

Láttam Gáboron, hogy nagyon gondolkozik, majd óvatosan rábólintott a tervre.

- Szuper, ennek nagyon örülök! - csillant fel Máté szeme. - Mindjárt fel is hívom Petert, hogy mit szól hozzá.

Amíg a kedvesem telefonált, én pár mondatot váltottam Gáborral. Amikor Máté letette a telefont izgatottan fordultam vissza hozzá, és örömmel vettem tudomásul, hogy a másik páros is benne van a szentestei vacsorában. Miután Gábor elköszönt, én boldogan bújtam bele szerelmem ölelésébe és nyújtottam csókra a számat. Ezután az este csak úgy elrepült. Máté egész jól belejött a korcsolyázásba, bár amikor először dobott egy hasast, nem bírtam ki nevetés nélkül.

A legboldogabbá mégis azt tett, amikor már hazafelé utaztunk a villamoson, ahol hirtelen a vállamra döntötte a fejét, és közölte, hogy jöjjünk ki máskor is.

Írta: ancsacsa85