Líviusz

Hamarosan itt a karácsony. Folyamatosan dolgozni fogok, így ezt a hétvégét megkaptam szabadnak, utána már úgyse lesz pihenés. Agyam egyből elkezdett terveket szőni, és egy kis segítséggel, sikerült egy meghitt kis faházat kibérelni a hegyekben, ahova, én már péntek este, munka után leutaztam, hogy kellemessé, romantikussá varázsoljam a helyet. Peter csak holnap érkezik meg, és alig várom, hogy lássa a végeredményt. Mindenhova fényfüzért aggattam, puha párnákat szórtam szét a földön, a kandallóba már bekészítve a tűzifa és az illatmécsesek is kikészítve. Reggel az ablakon kinézve csodálkozva látom, hogy az éjjel esett a hó, sőt még mindig nagy pelyhekben szakad, csodás látványt kölcsönözve a tájnak. Halk motoszkálást hallok az ajtó felől, s tudom, érzem, hogy megérkezett a szerelmem. Olyan sprintet levágok, hogy a tesi tanárom is megirigyelné. Feltépem az ajtót és ott áll Ő.

- Peter!

- Líviusz! – szorít magához és ha nem lenne farkasordító hideg még most is ott állnánk.

Beljebb lépve ámulattal néz körbe, szeme csillogásából tudom, hogy sikerült a tervem.

- Ezt te csináltad?

- Egyedül, csakis neked. Hisz a legjobbat érdemled.

Kezét megfogva húzom egyenesen a kandalló elé, kabátjától megszabadítva ültetem le a párnák közé. Be akarom gyújtani a tüzet, de sehol se találom a gyufát, és én egyre idegesebb leszek, hiszen úgy érzem ezzel rontok az összhatáson.

- Mi a baj édesem?

- A gyufa. Nem találom a gyufát! – kezd síróssá válni a hangom.

- Lív, hiszen ott van az asztalon! – kacag fel, majd meg is gyújtja és már kézen fogva együtt dobjuk a gyújtósra.

A tűz elkezd szép lassan ropogni, hangulatot teremtve nekünk. Peter hirtelen magához ránt és lassú, de annál érzelmesebb csókba hív.

- Szeretlek. - suttogja ajkamra majd hátra dönt és életem legszebb, legvarázslatosabb élményében részesít.

Csodás két napot töltöttünk együtt, jó volt kiszakadni a mindennapi robotból és feltöltődve, új reményekkel indultunk haza. Mint egy matrica, úgy tapadtam kedvesemre, el sem engedve kezét, pilledtem el az autóba. Még halványan hallottam, ahogy megcsörren a telefonja, hogy majd hosszasan beszél valakivel, de a szavak nem jutottak el a tudatomhoz... Már sötét volt, amikor haza értünk, Peter óvatosan vitt be a karjaiban, én pedig félálomban próbáltam kielégíteni a kíváncsiságomat.

- Kivel beszéltél, míg én aludtam? Talán az új szeretőddel?

- Buta fiú, miket beszélsz. - nyom egy puszit orromra. - Máté hívott. De majd megbeszéljük, ha kialudtad magad. – fészkeli be magát szorosan mögém, majd azonnal ölelésébe von engem, ahol a legédesebb álmaimat élem meg. 

Írta: NSMara