Andris  

Gondolom, úgy vigyorogtam álmomban, mint egy jóllakott napközis, ugyanis szerelmem tett róla, hogy maximálisan jól érezzem magam a hétvégén.

Nem sok dolgom volt, és írnom is sikerült a saját történetemhez, ráadásul ketten takarítottunk, vásároltunk be, és a hétvége mind a két napját egy-egy fantasztikus szeretkezéssel zártuk le. A takarítás alatt Gábor grincses dolgait pakolásztam, amelyeket tőlem és anyától kapott az évek alatt, ugyanis azt mondta a kapcsolatunk elején, hogy ő azonosulni tud ezzel a figurával. Eleinte nem értettem, miért mond magára ilyet, de idővel rájöttem... ugyanis utálta a karácsonyt és az előkészületeket! Sokat mesélt az egyetemről és a két barátjáról, akiket évek óta nem is látott, és arról, hogy ők voltak az egyedüli bizalmasai, akik tudtak a másságáról. Arcomon az elégedett vigyor lassan lekonyult, ugyanis azonkívül,  hogy sajnáltam szerelmem, anyu is eszembe jutott. Előttem van az arcuk, a mosolyuk és a szeretet, amivel egymás felé közelednek. Anyu mindenben a szépet és a jót látta, ezért is szidott meg anno, amikor a férjem által kedvelt karaktert kifikáztam.

– Andris, biztos annak is megvan az oka, amiért nem szereti az ünnepet! – súgta a fülembe, majd az akkor még csak udvarlóm felé fordította a fejem.

Gábor épp a fát díszítette, az összegabalyodott égősorral hadakozott, amitől anyával egyszerre elmosolyodtunk.

– Nem szerette, mert hiába volt ott a családja, nem volt velük boldog! De nézd meg most ezt a fiút! – simított végig a hátamon. – Ragyog, mert szerelmet, és új családot kapott!

Igazat adtam anyának, de nem azért, mert féltem vitába szállni vele! Nem! Hanem azért, mert akkor hallottam Gábort először önfeledten dudorászni! Egy régi karácsonyi dalt dúdolt, épp azt, amit az apró karácsonyi ajándékom is játszott. Anyától hasznos dolgokat kaptunk, úgymint: zokni, alsó, ágynemű és pulóver, mi pedig a rég áhított masszírozó gépet vettük neki meg együtt, egészen addig, amíg Gábor ki nem bontotta azt, amit én vettem neki: egy zenélő, táncoló Grincset.

– Imádlak, Andris! – nevetett az ajándéka láttán, majd megölelt. – Otthon tisztességesen meghálálom szívem! – súgta az ajkamra, majd figyelmét már anyának szentelte.

Bár szép az álom, mert emlékszem a hálára, amit kaptam tőle... mégis anya miatt álmomban potyogni kezdett a könnyem! Amíg a maflám már szereti az ünnepeket, és szívesen segít is az előkészületekben, az én szívemben az űr ebben az időszakban egyre csak mélyebb...

– Miért sírsz, szívem? – hallom maflám álmos hangját, és érzem, ahogy magához ölel, én azonban nem válaszolok, és ő sem faggat tovább, hiszen tudja, a férje miért sír álmában. – Tudod, hogy anyukád mérges lenne... – csuklott el az ő hangja is, majd lecsókolva a könnyeim, próbált engem elaltatni. 

Újra álmodtam, azonban már mást... A laptopom előtt ültem, és újabb Grincses dolgot kerestem a férjemnek, hiszen ez nálunk már szokás lett. Azonban ez nem egyszerű feladat, mert már van ágynemű, díszpárna, bögre, táncoló baba, toll, telefontok, amelyeken a zöld manó vigyorog rá vissza.

Na, Andris, holnaptól újra kutathatsz, milyen Grincses dologgal lepd meg a párodat... Na, szép! Még álmomban is beszélek magammal!

Reggel szerelmem úgy ment el mellőlem, hogy én azt észre se vettem, majd amint kipattant a szemem, és kimásztam az ágyból, azonnal keresni kezdtem. A konyhában találtam rá, ahogy álmosan a pultnak dőlve a kávéfőzőt szuggerálta, de én mégsem a még nyúzottan is gyönyörű arcát figyeltem, hanem jóval lejjebb... a grincses alsóba bújtatott ágyékát! Nem zavart a zöld manó sem, csak a látványon legeltettem a szemem!

Nyugodj meg, András, mert elkésik a férjed! – nyugtattam magam, de az ágaskodó farkáról le sem vettem a szemem.

– Tetszik az alsóm, szívem? – rántott magához Gábor, a hangján pedig hallottam, hogy már igencsak éber. – Azt hittem, utálod a Grincset! – lehelte az ajkamra, majd máris hajkurászni kezdte a nyelvem, én persze azonnal elgyengültem, elfelejtve az ajándékot, az álmot, és átadtam magam a férjemnek. 

– De azt... nem, amit az az ocsmány feje elfed! – válaszoltam az alsójába csúsztatva az izgalomtól már remegő kezem. 

Közben a kávé lefőtt, és mi is, mert szerelmem a konyhában esett nekem! Csodásan –dehogyis – mókásan indult a hét, a nap, de én még mindig nem tudtam, mit kap tőlem a férjem!

Talán írok neki egy mesét, amiben Nemes Gáboré – alias Grincs – lesz a főszerep! 

Írta: Mamzi75