Kevin

A karácsonyi vásár forgataga mindig el tudott varázsolni. A rengeteg bódé, az illatok sokasága és a mutatós portékák között órákat tudtam volna bámészkodni.

- Vegyünk majd kürtőskalácsot? - kérdezte Máté.

- Igen! - válaszoltam lelkesen. - De majd csak hazafelé.

Máté egy gyors puszit lehelt a homlokomra, aztán kézen fogott és így indultunk tovább. Rengeteg minden volt, a szappanoktól elkezdve, a gumicukroson át, a kristályos bódéig, én meg nem győztem nézelődni, és lebeszélni magam arról, hogy mindenből is vásároljak egy picikét.

- Nem nézzük meg mi az a csoportosulás ott lejjebb? - rángatott vissza Máté hangja a valóságba.

- Tessék? Hol? - egyenesedtem fel és néztem körbe. - Ja, látom! Felőlem mehetünk!

Finoman átverekedtük magunkat a tömegen, és úgy álltunk meg, hogy pont rálássunk a műsorra. A betlehemes előadás nemrég kezdődhetett el, mert a háromkirályok pont most vették észre a csillagot. Akaratlanul is közelebb bújtam Mátéhoz, aki óvón ölelte át a vállamat és hagyta, hogy befészkeljem magam az ölelésébe. Az előadás nagyon igényes volt, szép kis dalokkal megtűzdelve, még Máté is áhítattal nézte a műsort.

- Szeretnék én is egy ilyen karácsonyi csodát. - suttogta hirtelen a fülembe.

- Egy mit? - néztem rá kérdően.

- Jól hallottad. Egy karácsonyi csodát. Gondolj csak bele! Nem lenne csodás, ha pár év múlva már egy kis csöppséggel nézelődhetnénk itt? Aztán hirtelen arra eszmélnénk fel, hogy ő az egyik király, mi meg büszkén videózzuk, ahogy lerakja épp az ajándékot.

Máté olyan áhítattal mondta ezeket a szavakat, hogy teljesen elérzékenyültem. Sose gondoltam volna, hogy ő fogja felhozni a gyerektémát.

- Az fantasztikus lenne. - mindössze ennyit tudtam kinyögni, miközben még szorosabban hozzábújtam.

Csendben néztük tovább a műsort, és magamban elmormoltam egy imát, hogy egyszer mi is átélhessük ezt a karácsonyi csodát. 

Írta: ancsacsa85