Líviusz

A régmúlt idők hagyományait sosem követtem igazán, nem is ismerek olyat, aki mereven, csakis azt tartja manapság. Talán csak az igazán hívők, az idősebb generáció, de én személy szerint kialakítottam a saját ünnepi hagyományaimat. Van olyan, amit megtartottam, és persze van, amit átformáltam a magam ízlésére. Ilyen az adventi koszorú is. A gyertyák színéhez ragaszkodom, már csak azért is mert imádom a lilát és a rózsaszínt, de a díszítést a képzeletemre bízom. Minden évben újabb és újabb ötletet eszelek ki, és ez az első, amit megálmodok, és ehhez igazítom majd az egész dekorációt a lakásban. Peter eleinte furcsán nézett rám, nem értette miért is fontos ez nekem, de az évek múlásával már őt is átformáltam. Azonban nem is ez a lényeg, hanem az, ahogy a múlt üzenetét értelmezzük. Az pedig nem más, mint a szeretet és az egymásra figyelés fontossága. Fontos, hogy egy kicsit lassítsunk, magunkba nézzünk, elcsendesedjünk, ugyanakkor megnyissuk a szívünket a körülöttünk lévők felé is, mert ezektől lesz igazán meghitt a szeretet ünnepe.

Ma reggel is korán keltem, már csak azért is mert ezeregy dolgom van, de leginkább azért, mert ma már advent első vasárnapja van, és az én koszorúm még kész sincs. Előkotrom a dobozkáimat, amiben a kincseimet tartom, majd befoglalom a nappalit. Kipakolok mindent a szőnyegre, hogy lássam miből gazdálkodhatok. Sorra veszek minden díszt és mütyürt, amit összegyűjtöttem, majd színek szerint rendszerezem, hogy átlátható legyen. Mire végzek, már hallom is ahogy nyílik az ajtó, és az én álmos kis morgó medvém már meg is jelenik.

- Nézz a lábad elé, nehogy rálépj valamire és összetörjön! – szólok neki kedvesen, ő pedig hitetlenkedve néz szét a csatatérré vált területen.

- Hát...kezdődik. – törődik bele, majd elsétálva mellettem, megsimogatja fejemet, és célirányosan a kávéfőzőhöz lép.

Egy ideig csak csendben figyeli, ahogy válogatok, majd megunva a tanácstalanságom, leül mellém a földre.

- Kicsim, mit szeretnél? Mi bújik meg az okos kis kobakodban?

- Magam se tudom...

- Miért gondolkodsz annyit rajta? Válaszd a legegyszerűbbet, ne komplikáld túl. Nézd! – fogja meg a négy csavart mintázatú, hosszú gyertyát. – Hit, remény, öröm és szeretet. A szeretetnél, ha önzetlen, nincs nagyobb érték. Mert az öröm forrása, a remény éltetője, a hit megtartója. Mind-mind egyszerű, megfoghatatlan, megfizethetetlen, mégis a legértékesebb.

- Utána olvastál? – könnyesedik be szemem, hisz ez az apró figyelmesség megmelengeti szívem.

Apró csókot lehel a hajamba, közben pedig szedegeti össze a különböző méretű gömböket.

- Maradjunk a lilánál és egy kevés rózsaszínnél. Nem kellenek manók, fenyők meg virágok, csakis ezek, szépen elrendezve.

Hatalmas mosollyal, olykor bolondozva, viccelődve, egy egyszerű és mégis csodálatos adventi koszorút hoztunk létre. Közösen, sok szeretettel fűszerezve, egymásnak, magunknak. 

Írta: NSMara