Máté

Nem tudom hány óra lehetett, de az biztos, hogy Kevin rég felkelhetett, mert az ágy már hideg volt mellettem. Nagyot nyújtózkodtam, és kimásztam a meleg paplan alól. A konyha felé indultam, ahonnan mindenféle hangok és zajok szűrődtek ki. Óvatosan benéztem, de a látványra, ami fogadott, na arra nem voltam felkészülve. A konyha, ami többnyire mindig csillog még a főzés alatt is, most romokban hevert. Az én kis konyhatündérem nyakig lisztesen próbált valamit gyúrni a deszkán, miközben olyan kétségbeesett arcot vágott, mint ha az élete múlna azon a tésztán.

- Jó reggelt! - köszöntem kedvesen, mire ijedten kapta rám a tekintetét.

- Megijesztettél! - nyögte ki. - Szia, neked is!

Majd visszahajolt a pult fölé, és tovább gyúrta a tésztát.

- Megkérdezhetem, hogy itt mi történt? - céloztam óvatosan a háborús övezetre, ami Kevin körül volt.

- Elmondjam mi történt? - kérdezte meg enyhe éllel a hangjában. - Azt történt, hogy már reggel nyolc óra van, és még nem tartok sehol. A függönyöket nem sikerült a héten kimosnom, nem vettem ki a karajt a fagyasztóból, a piskóta tekercsem eltört, a tésztám nem akar összeállni, elfelejtettem tejszínhabot venni a gesztenyepüréhez, és még csak négyféle ételt tudtam kitalálni, amikből nem tudom, hogy jó lesz-e minden mindenkinek. - Ezt szinte már kiabálta a végén. - És akkor te megjelensz ilyen kérdésekkel, hogy mi történt. Hát ez!

Végszóra felkapta a rongyot, berobogott vele a hálóba és becsapta maga után az ajtót. Döbbenten néztem utána, szinte felfogni se volt időm, hogy igazából min borult ki. Nagy levegőt vettem és utána indultam. Óvatosan benyitottam a szobába, és körbenéztem. Kevinnek csak orra hegye látszódott ki a paplan alól, amitől akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. Az ágy mellé sétáltam, leültem a szélére és finoman simogatni kezdtem a paplanon keresztül.

- Amiket felsoroltál azok mind olyan dolgok, amiket bármikor meg tudnál oldani. A piskótából csinálsz valami mást, a tésztához teszel még valamiből egy kicsit, hogy összeálljon, tejszínhabért le tudok ugrani a boltba, a függönyt senki se fogja nézni, a karajt pedig megcsinálod majd utoljára. Vacsoráig bőven van ideje kiolvadni. Nem szoktak rajtad az ilyenek kifogni. – magyaráztam neki megnyugtatóan. - Mi a baj, pukkancs?

Kevin szép lassan kidugta a fejét es egy nagyot sóhajtott.

- Csak szeretném, ha minden jól sikerülne. Tökéletesre akartam mindent, és semmi nem úgy jött össze, ahogy akartam. - a hangjából csak úgy áradt a kétségbeesés. - És a barátaid. Mi van, ha nem fognak kedvelni? Vagy a párjaik?! Simán előfordulhat, hogy nem leszek nekik szimpatikus. Akkor pedig kínos csendben fogunk egész este feszengeni.

Megcsóváltam a fejem, és bebújtam mellé.

- Gáborral már találkoztál, és láthattad, hogy nem harap. A többiek sem esznek embert. Egy csodálatos férfi vagy, aki hamar le fogja őket venni a lábukról. Nem lehet téged nem szeretni. Mi lenne, ha segítenék az előkészületekben, utána pedig közösen feldíszítjük a fát?

Kevin csak bólogatott, miközben belefúrta a fejét a nyakamba. Megpuszilgattam a fejét, ahol értem, és szorosan magamhoz öleltem. Pár percig feküdtünk így, majd a fészkelődésével jelezte, hogy menjünk.

Amíg én gyorsan megfordultam a boltból, ő elmosogatott és rendet tett maga körül.

A délelőtt folyamán teljes összhangban dolgoztunk, aminek köszönhetően két órára el is készültünk mindennel, ami a vacsorához kell majd.

Amíg Kevin csinált pár szendvicset, amivel kihúzzuk este nyolcig, addig én behoztam az erkélyről a fát. A talpát már a vásárláskor ráfaragtattam, mert volt elég dolgunk így is, nem hiányozna még egy agyvérzés a mai napból.

Megvártam míg Kevin elkészül, közbe előkotortam a díszeket és az égősorokat. Mosolyogva nyitogattam ki a dobozokat, és tekintettem végig rajtuk. A mi családunk mottója ennyi volt: „Minél színesebb, annál jobb." Kevin viszont nem osztotta ezt az álláspontot, így az első színpompás karácsonyfánk után közölte, hogy legközelebb egy egységes díszítést fogunk alkalmazni. Így történt, hogy az utóbbi két évben már lila-ezüst kombóban díszlett a fánk, amit egy hideg fehér égősor emelt ki. Az utolsó dobozt már Kevin nyitotta ki. Ezekben voltak a közös, egyedi díszeink, többek között a közös képünkkel ellátott ezüst gömb is.

Szerelmem csillogó tekintettel nézett fel rám, majd elkezdtük feldíszíteni a fát. Teljes harmóniában aggattuk fel a díszeket, bár amikor azt hitte, hogy nem látom, párat átrakott, amin csak mosolyogtam magamban. Tudom, hogy mennyire fontos neki, hogy minden tökéletes legyen, én pedig támogatni fogom mindenben, amiben tudom. Miután végeztünk, bedugtam az égősort, és egy szenvedélyes csókkal jutalmaztam az én kis pukkancsomat.

- Mit szólnál hozzá, hogy ha ebéd előtt lenne az ajándékbontás? – kérdezte Kevin hirtelen.

- Nekem megfelel úgy is. – nyomtam egy puszit az orrára, mire fülig érő szájjal berohant az asztalához.

Én is elővettem a neki szánt ajándékokat, és igényesen leraktam a fa alá. Kevin ugyanezt tette, amikor visszaért, és izgatottan várta, hogy nekiálljak bontogatni. A három ajándék közül a legnagyobbal kezdtem, amiben egy vadiúj orvosi köpeny volt. Az elejére pedig rá volt sötétkét cérnával hímezve a nevem. Adtam egy puszit Kevinnek, majd folytattam a következővel. Ebben az a szakállvágó szett volt, amit nemrég néztem ki magamnak.

- Tudom, hogy mennyire tetszett, így amikor Black Friday alkalmával le volt akciózva, egyből meg is vettem. – mesélte lelkesen.

- Köszönöm, szívem! – hálálkodtam, majd az utolsó, legkisebb dobozt vettem kézbe.

A méretéhez képest nehéz volt, így már nagyon kíváncsi voltam, hogy mit rejthet. Amikor kinyitottam a lélegzetem is elállt egy pillanatra. Egy Hugo Boss óra nézett velem farkasszemet, amiről még tavaly áradoztam. 

- Sajnálom, hogy csak most tudtam megvenni. – suttogta Kevin.

Félretettem a dobozt, karjaimba vontam a szerelmem és millió csókkal köszöntem meg neki az ajándékot. Nevetve viszonozta, majd segített felkapcsolni a kezemre. Ezután finoman az ajándékai felé toltam, amikre örömmel vetette rá magát. A legjobban a Star Wars könyveknek örült, és úgy szorította magához őket, mint ha egy rég elveszett kincset kapott volna vissza.

- Fantasztikus minden! Köszönöm! – bújt bele a nyakamba és ölelt át szorosan.

A szendvicseket végül a fa tövében ettük meg, és most már teljesen megnyugodva, boldogan vártuk, hogy a barátaim megérkezzenek. 

Írta: ancsacsa85

****

Hát ez a nap is eljött, méghozzá egy különleges nap formájában. A mai nap még három történet vár rátok, kedves olvasókra: érkezik még egy délben, egy négykor, este nyolckor pedig mindenkit szeretettel várunk a három páros közös vacsorájára. Tartsatok velünk! 🩷🎄🎁