Nagyszüleimtől sokszor hallottam gyerekként szólásmondásokat. Úgy gondolták, ezzel is fejlesztik a tudásomat. Egyetlen egy volt, ami igazán megmaradt bennem:

„Minden zsák megtalálja a foltját."

Vajon én is megtalálom a foltomat? Vagy én leszek valaki foltja?!

Teljesen mindegy, hogy melyik szerepet töltöm be, csak legyen egy társam, akivel tökéletesen kiegészítjük egymást.

Teltek múltak az évek, egyik ember jött a másik után, mégsem éreztem azt a pluszt, amire szükségem lett volna. Míg nem egy szép esős napon betoppant egy srác a kávézóba, ahol dolgozok. Szőke, hosszú hajából csöpögött a víz, pólója átázva tapadt izmos mellkasára és én éreztem, hogy ő az, nem lehet más, csakis Ő. Felkaptam egy törülközőt a pult mögül és pár lépéssel elé álltam. Érdeklődve figyelte a felé tartott anyagot, majd mikor kezünk egymáshoz ért, mint egy áramütés úgy cikázott végig az érzés a testünkön. Fejemet egyből felkaptam, tekintetünk egymásba fonódott, s létre jött az a bizonyos kapcsolat, ami azóta is töretlen közöttünk. Szerelem volt első látásra, a zsák végül megtalálta a foltját.

„Amikor beléd szerettem, akkor ébredtem rá, hogy nem szerettem még soha senkit igazán". (Ismeretlen.)

Írta: NSMara