Minden ötödik történet azzal kezdődik, hogy: Az ébresztőm ideges hangjára keltem fel. Na rám ez pont nem igaz, mert én már jóval előtte fent vagyok, mondjuk ez régebben nem így történt. Csakis azóta, hogy egy késésem alkalmával, amikor az autóm is szervizben volt, megláttam őt a villamoson. Emlékszem rohantam a villamoshoz, és mielőtt az orrom előtt bezáródott volna az ajtó, ő berántott a járműbe engem. Olyan hirtelen történt minden, hogy a mellkasának csalódtam, és csak hebegtem neki köszönetképp. Zavaromban előre is szaladtam, ami ma már tudom, hogy életem legnagyobb hibája volt.

Azóta minden reggel azzal a villamossal megyek, hogy láthassam. Ő ugyanott áll minden alkalommal, majd ahogy felszállok egy széles mosollyal jutalmaz. Amint viszonoztam, előre is mentem, hogy onnan titokban figyelhessem. Aznap is ez történt. Magasabb nálam és alkatra is nagyobb, mint én. Testét mindenhol piarcingek, tetoválások díszítik, még a szájában is! Haja pedig mindig más színben pompázik. És épp ez az, ami annyira beindít. Én jó fiú lévén szeretem a rosszakat. Aznap a haja már kék volt, mellé a pólója is hasonló színű, és fekete térdnél szaggatott farmert vett fel. Szálkás alkata, illata pézsma és kókusz, amit én nagy levegőt véve szívtam magamba mindig. Majd a szokásos helyemről őt figyeltem. – Vajon van piarcing a nyelvében is? – ábrándoztam, amitől a farkam éledezni kezdett. Táskám azonnal az ölembe húztam, hogy takarjam vele a kicsi énemet. Már tudtam mikor szál le, így aznap utoljára még felé néztem, ő az ajtóban állt már, döglesztő mosolyával az arcán, és a telefonját nézte. – Biztos a barátnőjével beszél! – gondoltam letörten, majd el is fordultam tőle. Mivel nekem ez az út hosszabb az egyetemig, elővettem a francia könyvem, tudtam az majd segít, hogy gondolataim eltereljem. Alig nyitottam ki, amikor megállt a jármű, majd pár perc múlva tovább is indult. Nem nézelődtem már, hiszen aki érdekes volt számomra, már nincs a villamoson.

-Je préfère aussi le français... – kíváncsian néztem fel ki beszél hozzám kétértelmű célzásokat adva. Ő magasodott felém, közben arcom fürkészte.

- Oui?... – ennyit tudtam kinyögni csak...

- Igen! Nekem is jól megy a francia... – rám kacsintott, majd ahogy megállt a villamos kézen fogott és magával rángatott. –Két hónapja járok ezen a villamoson miattad! – mondta mosolyogva. –Pedig én a másik irányban dolgozom. Nem lehetne esetleg...

- De! – vágtam rá azonnal, azt sem tudtam akkor még mire. – Két hónapja korábban indulok, hogy lássalak... – nevettünk mind a ketten ezen az abszurd történeten, majd magához húzva megpuszilt engem. Gyorsan számot cseréltünk, megbeszéltük egy randit, majd elindult ellentétes irányba.

- Amúgy Leo vagyok! – kiáltotta nekem a kékhajú fiú.

- Sam! – válaszoltam én is, egy bárgyú vigyor kíséretében.

Azóta nagy ívben elkerülöm a villamost. Mint korábban is autóval járok, és csak egy utasom van. Leo.  

Írta: Mamzi75