Mindenkinek van valami hobbija. Valakié menő, valakié nem. Például a szomszéd srác, Ray, imádja bütykölni a motorját, amíg az osztálytársaim kosaraznak, fociznak, de sokan számítógépes játékokkal játszanak. És én vagyok az ellenkezője, aki olyasmit szeret csinálni, amit jobb, ha nem hangoztat senkinek se. Hisz tizennyolc évesen vadgesztenyéből készíteni emberkéket nem éppen menő dolog, főleg nem pasis... Akkor szoktam rá erre a furcsaságra, amikor Ray kollégiumba költözött és a kistestvére engem kezdett el kitüntetni a figyelmével, én lettem a pótlék. Minden délután boldogan futott át hozzám, én pedig izgatottan vártam, hátha a kis cserfes kikotyog valamit a bátyjáról, aki nekem már jó ideje nagyon tetszik. Mondhatjuk azt, hogy cserekereskedelem folyt közöttünk, hisz mindenki megkapta, amit akart.

Mai nap valahogy izgatottabb vagyok a kelleténél, hogy miért azt nem tudom, de percenként lesem az ablakot. Vajon mikor bukkan fel a szőke kissrác?

- Lucas, Lucas itt vagyok- csapódik ki az ajtó.

- Hallom Tim- kacagok rajta - a szobámban megtalálsz. Hangos trappolással zúg fel a lépcsőn és lép be a szobámba.

- Lucas! - hadarta izgatottan- Ray itthon van.

- Persze hogy itthon van, hiszen hétvége van.

- Nem érted - ingatja fejét. - Itt van, és itthon marad.

Vajon végleg?! Láthatom minden nap s nem csak az álmodozás marad számomra?!

Tim bekucorodik a lábam közé és már lesi is az újabb bábukat, amit tegnap óta csináltam.

„Kicsi gesztenye, barna a szeme... „-kezdem énekelni a dalocskát, amikor meghallom valaki kuncogását...

- Pont, mint te!
Rémülten és elpirulva fordulok a hang irányába, és meglátom az ajtófélfának támaszkodni Rayt. - Alig értem haza, de már lepasszolt az öcsém. Most már értem miért... Ha vissza akarom szerezni a figyelmét, muszáj lesz több időt veletek töltenem.

Most erre mi a jó válasz? Egyáltalán mit kellene mondanom?

- Minket nem zavarsz, ugye kis haver, de valószínűleg te unatkozni fogsz!

Ő csak mosolyogva vállat vont, majd letelepedett mellénk. Így történt, hogy sok- sok órát együtt töltöttünk mi hárman, jobban megismerve a másikat, és egy idő után már akkor is kereste a társaságomat, amikor nem volt ott a testvére.

„Nem csupán azért szeretlek, amilyen vagy, hanem azért, amilyen én lehetek, míg veled vagyok. (Roy Croft)" 

Írta: NSMara