A rajtkőn állva mélyen letüdőztem az uszoda jellegzetes, klóros illatát. Fél évnek kellett a műtét óta eltelnie, hogy az orvos végre visszaengedjen úszni. Szemüvegem ráhúztam a szememre, pozícióba helyeztem magam, és egy határozott elrugaszkodással a vízbe vetettem magam. Ahogy a víz körbeölelte a testem, éreztem, hogy hazaértem. Amíg tüdőm engedte lent maradtam a víz alatt, majd a felszínre törtem, és lendületes karcsapásokkal elkezdtem róni a hosszokat. Nem tudom mennyit lehetettem a vízbe, csak amikor a jóleső fáradtság kezdett eluralkodni rajtam, akkor álltam le. Enyhén zihálva másztam ki a medencéből és ültem le a közeli székre, ahol a törülközőm hagytam. Levettem a szemüvegem, meg a sapkám, és a fejemre dobtam a törcsim.
- Nem gondoltam volna, hogy ember vagy. - hallottam meg egy hangot mellőlem.
Valószínűleg elég érdekes arckifejezéssel nézhettem fel rá, mert hangos nevetésben tört ki.
- Mi más lennék? – kérdeztem enyhén megütközve.
- Meg voltam győződve, hogy egy sellő került a medencébe. - kacsintott rám.
Enyhe pír futott végig az arcomon, mert miközben felegyenesedtem mohó tekintettel mért végig.
- Hát...mint láthatod nem vagyok az. – lőttem el a kicsit sem szellemes választ.
- Szerencsémre. - vigyorgott továbbra is. - Egy sellőt nem tudnék most magammal vinni.
Fejcsóválva nevettem el magam már én is a burkolt célzáson, és a törülközővel a vállamon indultam a távozó fiú után az öltözők felé. 

Írta: ancsacsa85