-Ne, ne, kérlek ne! - könyörögtem az autómnak, mert nagyokat köhécselt, amikor megpróbáltam újra beindítani a motort.

A negyedik próbálkozás után feladtam és összetörten dőltem a kormányra. Nem elég, hogy fingom nincs hol vagyok: mert hát ugye a telefonomnak is most kellett lemerülnie, most még az autó is bemondta az unalmast. Sejthettem volna, hogy történni fog az úton is valami, mert már a reggelt is ilyen balszerencsésen indítottam. A kávéfőzőm darálója tönkrement, majd, amikor lementem a kisboltba, kutyaszarba léptem, otthon pedig magamra öntöttem a dobozos kávém felét. Napközben sorra ilyen dolgok történtek velem... Szóval ez az autós dolog, már csak hab a tortán. Éreztem, hogy a szememet elkezdik marni a könnyek, majd egy két csepp le is gördült. Pedig annyira boldog voltam az elmúlt három hétben, hogy az a kiskutya, akit a neten hirdettek az enyém lehet végre. De így biztos nem érek oda. Telefonálni sem tudok, ezért tuti el fognak könyvelni egy megbízhatatlan alaknak. Nem tudom mióta ülhettem ott, de már a nap is kezdett lemenni, amikor két fényes pontot láttam meg a visszapillantó tükörben. Egyből ki is szálltam, hogy jobban szemügyre tudjam venni. Egy traktor döcögött felém szép lassan az úton. Hálát adtam az égnek, hogy küldött erre valakit, mert már azon tanakodtam, hogy miként fogom az éjszakát az autóban tölteni. Pár perc múlva oda is ért az óriási járgány, és mielőtt leinthettem volna már lassított is, és nem messze az autótól megállt. Nyílt az ajtó, én pedig nem hittem a szememnek, amikor a járművet vezető illető kiszállt. Az emberben megvan az a tévhit, hogy egy traktort vezető személy csakis egy hatvanas kopaszodó, pocakos, vénember lehet. Na az, aki most felém sétált, ennek teljesen az ellenkezője volt. A férfinak napbarnított bőre volt, vidám barna szeme, és szőke, szénakazal szerű frizurája, de még ez is jól állt neki. A póló, ami rajta volt, kiemelte izmos felsőtestét, míg az elnyűtt farmer minden mást...

- Na, átmentem a vizsgán? - kacsintott rám, és közben játékosan illegette magát, mint egy modell.

Éreztem, ahogy felforrósodik az arcom, és zavartan köhögtem egy sort, mielőtt megszólaltam volna.

- Tóth Szilveszter! - nyújtottam a kezem.

- Kincses Dávid! Örülök, hogy megtaláltalak. Anya már kezdett aggódni, miután kis késéssel se értél oda. - rázta meg közbe a kezem. - Fogadni mertem volna, hogy rossz helyen fordultál le. S lássanak csodát igazam is lett.

Miközben magyarázott végig vigyorgott, amitől nekem a bensőm folyamatosan ficergett, és azt kívántam bárcsak az idők végezetéig hallgathatnám a csodás baritonját.

- Visszafordultam volna, de... - szedtem össze a hangom, majd a kocsi felé néztem -...bemondta az unalmast, és az Istennek se akar beindulni.

- Ezesetben elviszlek hozzánk. Szerintem ott is tudsz aludni, aztán holnap meg rendbe tesszük az autódat. Megfelel?

Csillogó tekintettel várta a válaszomat, amit csak nyekegve tudtam volna kinyögni, így inkább csak bólintottam egyet. Visszamentem az autóhoz, kivettem belőle a holmimat, majd miután bezártam, elindultam a traktor felé, ahol már várt. Laza mozdulatokkal ugrott fel a fülkébe, és a kezét nyújtotta, hogy én is fel tudjak mászni. Dávid az ölébe ültetett, beindította a traktort, és pár perc múlva már zötyögtünk is a tanya felé. Közbe végig beszélt, flörtölt velem, nekem pedig csak az járt a fejemben, hogy nem fehér lovon jött a herceg, hanem egy óriási traktoron. Így már együtt robogtunk a leendő kiskutyám felé... 

Írta: ancsacsa85