A nyár mindig is a kedvenc évszakom volt, mégis az augusztust várom a legjobban egész évben, hisz a hullócsillagok mindig is lenyűgöztek. Minden évben a kertben feküdtem várva a csodát, s ha egy-egy fel is tűnt az égen, én összeszorított szemekkel suttogtam el a kívánságomat. Tudom, butaság, még is hiszek benne, hogy egyszer teljesül. Nem kívánok lehetetlent soha, csak egy párt, aki mellettem lenne, s olyan hévvel szeretne, ahogy én is tenném.
Az idei évben különösen izgatott vagyok, hiszen egész évbe gyűjtöttem a pénzt, hogy
végre egy olyan helyre tudjak elutazni, ahol minden adott egy fantasztikus élményhez.
Épp ezért böngésztem a neten, hogy vajon melyik hely lenne számomra a megfelelő.
Így történt, hogy a Zselici Csillagpark felé tartok éppen. Ott nemcsak a nyári hullócsillagok látványát élvezhetem, hanem akár a szabad szemmel is kivehető Tejútét is. Az egyszerű, pléden heverős csillagnézésnél jóval többet ad ez a park, hiszen távcsövekkel is vizsgálhatom a csillagos égboltot, felmehetek a kilátóba. Mind-mind olyan dolog, ami eddig kimaradt az életemből. Izgatottan terítem le a harmatos fűbe a pokrócom, majd leülve nézek szét a tisztáson. Keserű szájízzel veszem tudomásul, hogy körülöttem mindenki párban van, édesen összebújva, halkan sutyorogva. Szívem szomorúan dobban, mégis hiszem, hogy ez az éjszaka különleges lesz. Elterülve a szikrázó égboltot lesem és szép lassan megnyugszik a lelkem. Néhány óra után, már
szedelőzködnek a környezetemben, én pedig rádöbbenek, hogy bár sok hullócsillagot láttam, mégis annyira belemerültem a saját világomba, hogy a kilátó nyitva tartásáról lecsúsztam. Csalódottan szedem össze a cuccaimat, majd a parkoló irányába indulok, amikor megpillantom az egyik távcsövet. Mellélépek és tétován belenézek. Nem értek hozzá, így nem is tudom mit kell pontosan néznem. Egy apró szellő bele kap a hajamba, majd egy óvatos érintést érzek a hátamon, melytől borzongás fut végig testemen.
- Segítsek?
- Tessék? – dadogom halkan, mint akinek elvitte a cica a nyelét.
- Látom, hogy érdekel, de tanácstalan vagy. Egész este figyeltelek.
- Engem?! Miért?
- Mert elbűvölt az arcod, ahogy az égboltot figyelted.
Hatalmas szemekkel néztem az előttem álló fiúra, kinek szeme ugyan úgy csillogott,
mint az égen a csillagok. Az én csillagom, ami talán végre rám talált.

Írta: NSMara