Legjobb barátom megnősül, és egy oltári nagy legénybúcsút szerveztünk neki. Ment a találgatás a haverokkal, hogy hova is vigyük el, így utoljára, hogy tudnánk meg szívatni a legjobban. Carl persze egyből azzal jött, hogy - Menjünk egy sztriptíz bárba. - A többiek is helyeseltek, de én valamiért még nagyobb bulit szerettem volna szervezni neki, egy igazán emlékezeteset. Így, ha már félmeztelen felsőtestet akarnak látni, gondoltam elviszem oda, ahova én is mindig szívesen megyek. És mivel én meleg vagyok az csakis a város legjobb meleg bárja lehet. Nem is kell mondjam amint meglátták a neon betűket a bár fölött, arcukon nem az öröm látszott, mind a négy haverom barátom megrökönyödött.

-Most komolyan egy meleg bárba hoztál minket? -kérdezte meg, de látta arcomon a komolyságot így egyikük sem ellenkezett.

Igen fergetegesen éreztem magam, mint abba klubba általában, és meg kell mondjam barátaim is felszabadultak voltak úgy, mint a vőlegény is mert csak úgy döntöttük belé az italt. Carl és Matt mivel nekik mindegy, lyuk - lyuk csak egér ne legyen benne, így fel is szedtek egy Drag Kinget, és vele töltötték el hármasban az estéjüket. Természetesen én is ittam és mivel nincs komoly kapcsolatom nagyon is jól szórakoztam. Ismerős arcok, ismerős felsőtestek alfelek, a tömegbe én mégis valami új idegen arcot kerestem. Sajnos aznap este ez nem jött nekem össze. Így bár, a klub vécéjébe elvonultunk, ahol is egy vöröske jól leszopott, nekem is sikerült lerészegednem. A vécébe vonulás után a vörös teljesen rám tapadt gondolom azt hitte, hogy hazaviszem és majd egy éjszakát eltöltök vele, vagy talán már az esküvőnket tervezhette. Lényegtelen, de bosszúból, mert ez nem történt meg valamit az italomba kevert, amitől teljesen kiütöttem magam. Másnap hajnalban ébredtem csak fel, a fejem zúgott a testem minden porcikám úgy fájt mintha átment volna rajtam egy úthenger.

- Mi a faszom történt velem? -körülnéztem a kis szűk, el függönyözött helyiségben, ahol csak egy ágy és egy monitor volt. - Fasza kórházban vagyok. - végig néztem magamon, szerencsére a ruhám még rajtam volt, így nem lehetett komoly bajom. Lemásztam az ágyról, gyorsan a cipőmbe bújtam a kis szekrényből kivettem a dolgaimat és menekülőre fogtam. Gondoltam én legalábbis, de azzal nem számoltam, hogy annak a szernek, amit kaptam lehet valami mellékhatása. Sikeresen elhagytam a nővér pultot már épp a lift felé közeledtem amikor újra sötétedni kezdett minden előttem. Láttam egy fehér köpenyt egy fess, fenségesen magas férfit, majd éreztem, hogy dőlni kezdek. Szerencsére nem estem nagyot, valami puha meleget éreztem magam köré fonódni, nem a hideg kemény követ. És ekkor tértem észhez. Kinyitottam a szemem, és egy szürke örvénylő szempár volt az első, amit látni véltem. Pár pillanatig néztem azt a gyönyörű szempárt majd a megmentőm markáns állát homlokát, szemem pillanatok alatt levezettem hegyes órára telt ajkaira. Majd széles nyakát és megduzzadt ütőerét néztem.

- Szökünk, szökünk? - zavarta meg bambulásom furcsán magas hangján az illető. Zavarba jöttem mind a látványtól a hangjától és az izgalomtól, amit lábam között éreztem. Pedig még csak hozzám se ért úgy istenesen.

- Ez sztetoszkóp? - kérdeztem meg azt, ami hirtelen eszembe jutott. - Maga talán orvos? -újabb hülyeség hagyta el a szám, amin a megmentőm csak mosolygott.

-Nem! Tűzoltó! -válaszolt cuki hangján, és hallottam, hogy kuncog közben, majd visszakísért az ágyamhoz. - Elnézem magának a hülyeségeit, mivel LSDT szedett be.

- Erre van egy vicc! ...-néztem arcára hátha még a korábbi beszólásom szépíthetem. - De látom a tűzoltók nem szeretik a vicceket... - a férfi nevetett betakart, majd készült kimenni, magamra hagyni engem. Amikor is meggondolta magát, és visszalépett mellém.

- A te tüzed is kioltom, ha szeretnéd. - úgy súgta a fülembe, hogy ajka, lehelete érintette a fülcimpám, és azonnal igenre is nyílt a szám... De ő ezt már nem várta meg a felajánlása után, ahogy jött úgy el is ment. Ha nem egy elkülönített szobában vagyok biztos megfejelem a falat, mert olyan érzéseket váltott ki belőlem, amit addig még nem tapasztaltam. Bár korábban azt terveztem, hogy lelépek és majd otthon kipihenem a másnaposságom fáradalmait. De, a közjáték után mégis úgy döntöttem, hogy megvárom a sztetoszkópos tűzoltómat.

A telefonom egyfolytában rezgett barátaim kerestek, hogy hol vagyok mi történt velem. Persze én nem mondtam meg nekik, hogy kórházba kerültem, mert a kis vöröske elkábított engem, egy nagy kefélés reményében. Ez az én szégyenfoltom ne gondolják, hogy majd el is mondom nekik. Ráadásul, ha megtudják, hogy a kórházban vagyok bejönnek ide, és akkor nem látom újra azt a férfit. Már kivilágosodott ebédet is hoztak nekem és igazság szerint nem értettem, hogy miért is vagyok még mindig ott bent. Azonban nem zavart mert mindig vártam a sztetoszkópos férfire.

-Mister Hanks hazamehet! - rántotta fel a függönyt egy ápolónő, amitől én hirtelen össze is rezzentem.

- Mi? De még nem is látott az orvos! - panaszkodtam közben a takaróm a nyakamig felhúztam, jelezve, hogy én biztos el nem megyek.

- Az orvosa mondta, hogy haza küldhetem! - mondta ugyanolyan rezzenéstelen arccal, közben én egyre idegesebb voltam. Végre van egy férfi, aki beindít, erre eltűnik a szemem elől, úgy, hogy előtte felizgat. Csak elhúzta a mézesmadzagot előttem...- A nővérpultnál megkapja a papírjait, és az orvos írt magának egy jegyzetet is. - elhadarta a mondandóját majd már a függönyt vissza sem húzva, magamra hagyott. Így nem volt más választásom minthogy hazamenjek. Sokkal lassabban szedtem össze dolgaim, na meg magam is, mint korábban, amikor készültem lelépni. Már nem volt bennem az a lelkesedés, hogy egyedül hazamenjek. A nővér pult elé is úgy mentem mintha a vesztőhelyemre mennék majd, kértem a papírjaim. Nem néztem bele mert minek, biztos leírták, hogy LSD-zet, és tisztulni jött, már kerestem is a kukát, amibe ezt a papírt beledobom. A lift felé sétáltam már amikor egy laza mozdulattal lendítettem a mappát...

- Szépen vagyunk! -oldalról meghallottam azt az érdekes, mégis tetsző hangot. - Meg sem nézed a jegyzetemet? -rosszallást hallottam a hangjában, ezért gyorsan magam mellé húztam a karom ujjaim közt a mappával.

-Á sztetoszkóp! - játszottam a hülyét, amin ő megint jól szórakozott.

- Dr Elliot Park vagyok amúgy... - lépett hozzám közelebb. - És a tűzoltást komolyan gondoltam. – válaszolni készültem, valami olyan dolgot, amivel megint lejáraton magam, de mázlimra ez nem jött össze mert a lift csengőhangja meg megzavart. Szó nélkül léptünk be a felvonóba, és fel sem fogtam, hogy ő miért is tart velem. Végig néztem rajta, és az, hogy már civilben van, csak akkor tűnt fel csak.

- Végeztél mára? Mennyire vagy fáradt? Amúgy Zacknek hívnak...- rám jött a szófosás, ami olyankor szokott amikor zavarban vagyok. Oké ez ritkán fordul velem elő, de ezt hozta ki belőlem Elliot.

- Már régen végeztem volna...csak vártam egy fiúra...

- Hja...Értem...- én elmeroggyant idióta nem is gondoltam arra, hogy az a fiú én is lehetek, ezért nem is néztem rá, csak a lift kijelzőjére, hogy mikor érünk le. Csalódott voltam, mert ha tudom, hogy van valakije, már rég megszöktem volna!

- Te mindig ilyen lassú vagy, vagy most ez az LSD műve!? - válaszolni, ellenkezni akartam, de ajka, ami sajátomra tapadt meggátolt benne. – Rád vártam Zack! Hiszen a személyes tűzoltód lettem. - súgta ajkamra, nekem dörgölve kemény farkát közben.

- Igazad van! Hogy is felejthettem el...- motyogtam miközben körözni kezdtem a csípőmmel. Mivel egy gyors numerára nem volt alkalmas a hely, amint kinyílt az ajtó megszaporáztuk lépteinket. – Ugye a sztetoszkópod is itt van? – kérdeztem rá, amire a szeme azonnal fel is csillant.

- Most nincs, de majd legközelebb... Amúgy az a vicc is érdekelne. – fellelkesültem teljesen, hogy még a hülyeségeimre is vevő!

- Megkérdezi egy járókelő az árokban fekvőtől. LSD? El a kurva anyját...

Írta: Mamzi75