Folyamatosan szakad az eső, a levegő pedig egyre hidegebb, ami néhol már az útra fagyott, de jelen pillanatban az sem érdekel. Menekülni akarok, minél messzebb, amilyen gyorsan csak lehet. Folyamatosan növelem a sebességet, az se érdekel, hogy a jeges szél már az arcomra fagyasztotta a könnyeimet. Egy éles kanyarban a szemembe világít egy reflektor fénye, megvakítva egy pillanatra, s ez pont elég, hogy elveszítsem az uralmamat a motor felett.
Hatalmas csattanás, testemben szétárad a fájdalom, majd megszűnik a kapcsolat a külvilággal. Nem érzek mást csak a hideg, kemény betont alattam. Mozdulni próbálok, de nem megy...
Kiáltani szeretnék vagy ordítani, de a hang már nem jön ki a torkomon. Csak a sötétség az, ami körbe vesz és a kétségbeesés. Nem a haláltól félek, hanem hogy talán már nem láthatom őt soha többé, hogy nem mondhatom el, hogy tévedtem. Hogy szeretem...
Furcsa melegség járja át a testem, mintha apró áramütést kapnék, igaz csak nyomokban érzem, de kifejezetten jól esik. Izgató, bizsergető, gondolkodni se tudok, annyira mámorító. Apró kezek siklanak a nyakamra, majd lefele vándorol a mellkasomra. Bimbómnál elidőzik, ingereli, míg kemény nem lesz. Kéjes sóhaj szakad fel a torkomból, s ennek hatására egy édes puha ajak birtokba veszi sajátom. Nyalogatja, szívja, fogaival karcolja, miközben keze egyre lejjebb kalandozik. Szemem kipattan, amikor a kényeztető kezek nadrágom alá simítanak. Látni akarom az arcát, hisz érzem, csakis ő lehet...de nem látok senkit sem!
Csak a fehér falakat, a plafonon pislákoló neont, mellé gyógyszer szag leng körbe és a hamisítatlan pittyegés, ami a gépekből jön. Csak egy álom volt! Álom, amelyben újra érezhettem őt! Álom, ami egy hete minden pillanatban kísért engem. Aznap éjjel nem csak őt veszítettem el, hanem a reményt is, hogy valaha is visszaszerezhetem. Rengeteg, munkát és időt kell arra fordítanom, hogy újra járhassak. Azonban, mégha sikerül is, az a hosszú sebhely a combomon örökre emlékeztetni fog arra az éjszakára, amikor elveszítettem MINDENT!
A szerelmet, a boldog életet. Vele!

Írta: NSMara