Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Porszívó

Hetek óta full rohanás az életünk, mert mind a kettőnknek elég sok munkája van így év vége felé. Két hónapja költöztünk be a frissen vásárolt házunkba, de szinte csak aludni járunk haza. Reggel együtt indulunk és legközelebb vacsoránál találkozunk. Jobb esetben, mert sokszor nekem éjszakába nyúlóan is bent kell maradni, örülök ha éjfélre hazaérek. Az egész házban rendetlenség van, és még mindig van doboz amit nem tudtunk kipakolni.

Valamilyen csoda folytán ma korábban tudtam végezni, bár már így is öt óra volt,amikor kiléptem az irodából. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, az egyik közelebbi supermarket felé vettem az irányt az autóval, mert úgy döntöttem, hogy én bizony vacsorával fogom meglepni a páromat. Tegyük hozzá, hogy főzni nem tudok, ezért valószínűleg valami elősütött ételt fogok venni, amit még egy hülye is el tud készíteni. Vásárlás közben eszembe jutott még pár apróság, amit James mondott,hogy hiányzik a takarításhoz, ezért azokat is bepakoltam a kosárba. Választottam egy finom vörösbort is a vacsorához, hátha ellensúlyozni tudom vele a gyorsfagyasztott csirkemellett, amit mellé szántam.

Mire végeztem a vásárlással már kezdett bedugulni a hazafelé vezető út, és csak imádkozni tudtam,hogy időbe elkészüljek mindennel. Negyven perccel később le is parkoltam a házunk, aminek a feljáróján nagy meglepetésemre, már ott állt a kedvesem kis Fiat 500-a. Kicsit csalódottan éreztem magam, mert így lőttek a meglepetésnek amit terveztem. Kiszálltam az autóból,amikor meghallottam, hogy hangok szűrödnek ki a házból. Kivettem a szatyrokat a hátsó ülésről, majd felmálházva elindultam a bejárat felé. A házhoz közeledve egyre hangosabban szólt a zene, ezért lehetett az, hogy belépéskor hiába köszöntem, James meg se hallotta. Letettem a szatyrokat, lerúgtam a cipőm, és a zene forrása felé indultam. A nappalihoz érve megtorpantam az elém táruló látvány miatt. Jamesen egy feszülős fekete boxer volt, egy kinyúlt fehér póló, és a rózsaszín kötény,amit még poénból kapott tőlem Valentin napra. Porszívóval a kezében riszállta a kecses kis csípőjét, miközben a Queen híres számát énekelte.

I want to break free
I want to break free
I want to break free from your lies
You're so self satisfied I don't need you
I've got to break free

Vicces volt nézni, ahogy igyekszik a videóklipben is látott mozdulatokat utánozni. A kötény követte a csípője mozdulatait, libbent ide-oda, én pedig éreztem, hogy kezd egyre szűkebb lenni a nadrágom odalent. Hét éve vagyunk együtt, de még mindig nem szűnt meg közöttünk a pezsgés. Már annyitól ágyba akartam cipelni,hogy ilyen lelkesen takarít. Nekidőltem az ajtófélfának és vártam,hogy mikor veszi észre, hogy én is ott vagyok. A szám vége felé egyre jobban belemerült a táncikálásba, teljesen kizárva maga körül a külvilágot. Én áhítattal néztem, ahogy pörög-forog miközben a nappali minden négyzetméterét felporszívózza. Amikor vége lett a számnak akaratlanul is megtapsoltam, mire ő rémülten kapta felém a fejét.

- Úristen, megijesztettél. - nyögte ki, miután lekapcsolta a gépet.

- Sajnálom életem,de nem tudtam ellenállni a látványnak, amikor megláttalak. - kacagtam fel.

- Végignézted? - vörösödött el nyakig, miközben a köténye szélét markolászta.

- Végig, bizony. - léptem oda elé. - Máskor is megnéznék egy ilyen előadást.

Puffogva fordította félre a fejét,amin csak nevetni tudtam újra, majd hirtelen a feneke alá fogtam, és az ölembe kaptam.

-Teljesen megőrjítesz ezekkel a mozdulatokkal, amiket leműveltél az előbb. Remélem az ágyban is fogod riszálni magad nekem. - motyogtam bele a nyakába, mire ő huncutul csillogó szemekkel nézett le rám.

Egy perc múlva már egymás száját tépve estünk be az ágyba, és kapkodva próbáltuk meg egymást megszabadítani a ruháktól.

- Innentol kezdve csakis ebben porszívózhatsz, rendben? - lebegtettem meg a szeme előtt a kötényt.

- Úgy lesz! -kacagott fel James.

Áhítattal néztem végig az előttem heverő férfin, és a világ legszerencsésebb emberének éreztem magam. Az se érdekelt, hogy a szatyrok még mindig az előszobában vannak, James szájára hajoltam és forró csókokkal invitáltam meg egy másik táncba.

Írta: ancsacsa85

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro