Előbb elszabadultam a munkából, így a tervezettnél korábban tudtam elhozni Jackie-t anyától. Lassan három éve, hogy a nővérem meghalt, és ez a csöpp ember bekerült az életembe. Most már 6 éves, fél év múlva kezdi az iskolát, amit már nagyon vár. A héten nem volt óvodában, mert összeszedett valami vírust, ezért egész héten anya volt vele. Aki kapva kapott az alkalom után, mert így több időt tudott vele tölteni. Ennyi maradt már csak neki Carolból, a sok-sok emlék mellett.
- Lássuk mi kell még... - tűnődtem hangosan a bolt közepén.
Imád velem vásárolni jönni, ez már bevett apa-fia program volt nálunk.
- Megvan... Papírtörlő! - mondom ki hangosan, és körbenéztem, hogy merre hagytam a kosaram.
Jackie valószínűleg meghallhatta, amit mondtam, mert nekiiramodott a bolt közepén toronyba rakott papírtörlőnek, és mielőtt bármit is szólhattam volna, kikapott a legaljáról egyet. Boldogan fordult felém, én pedig éreztem, hogy a szívem megállt egy pillanatra, ahogy a torony elkezdett összedőlni. Egy sötét árnyék suhant el Jackie mellett, és az ölébe kapva ugrott félre. Ekkor tértem magamhoz, és futottam oda a fiamért.
- Jackie, Jackie, jól vagy?! - vettem át a rémült gyereket a másik karjából.
Kisfiamnál ekkor tört el a mécses, és keserves zokogásban tört ki. Magamhoz öleltem, csitítgattam, hogy nincs semmi baj, tudom, hogy jót akart, na meg az a fő, hogy nem sérült meg. Ekkor egy meleg, mély hang csendült fel a hátam mögött.
- No, semmi baj, katonadolog! A nagyobbakkal is megesik! – vigasztalta, és egy zsebkendőt nyújtott át nekem.
Megköszöntem, majd elpirulva fordultam vissza a fiamhoz. Ilyen jó pasit is ritkán lát az ember. Napbarnított bőr, meleg, csokoládébarna szemek, nevető ráncok az arc egészén. Igazi bakfisnak éreztem magam. Pár perc kellett amíg szemem fénye végre megnyugodott. Vigasztalás közben fél szemmel követtem az eseményeket, ahogy az idegen az eladókkal beszélt, ahogy bocsánatot kért a nevünkben is, mindezzel olyan hatást váltott ki a dolgozókból, amit belőlem is. Amikor visszatért hozzánk, kezet fogtam vele, hálásan megköszöntem a segítségét, és visszaindultam a kosarunkhoz. A vásárlást végül további izgalmak nélkül bonyolítottuk le. Fizetés után odaadtam Jackienek az általa választott nyalókát, így újra olyan volt minden, mintha mi sem történt volna. Az autóhoz érve beültettem a kis csodabogaram a gyerekülésbe, bekötöttem, majd gyors bepakoltam a csomagtartóba.
- Elnézést, ne haragudj! - hallottam meg a hátam mögül a boltban megismert mély hangot.
Megfordultam, és megint szembe találtam magam a csokoládébarna szemekkel, amik már bent is úgy megbabonáztak.
- Tudom, hogy hülyének fogsz tartani, hiszen csak most találkoztunk először. De esetleg megadnád a számodat? - hadarta el egy szuszra.
Én a döbbenettől szóhoz sem jutottam hirtelen. Kellett egy kis idő, mire észbe kaptam, majd gyorsan elővettem a telefonom. Reméltem, hogy nem döntöttem rosszul, amikor lediktáltam neki a számom. A kocsiba beszállva még intettem neki, majd elindultam Jackie-vel haza. Az úton végig mosolyogtam, áldva a szerencsém, hogy egy ilyen férfival hozott össze a sors.
A napok gyorsan teltek, és az első randi után, egyre több időt töltöttünk együtt. Először csak kettesben találkozgattunk, egy idő után pedig Jackie-t is egyre többször vittük magunkkal. A fiam nagyon hamar szívébe zárta Leo-t, még engem is meglepett az a harmónia, ami kialakult köztük. Ahogy teltek a hónapok, a mi életünk is egyre több szálon kapcsolódott össze. Egy szép tavaszi napon történt közös életünk egyik sorsdöntő lépése, amikor is vidáman léptük át hárman az új házunk ajtaját.
****
- Leo, elpakoltad az ebéded? - kiabáltam ki a fürdőből.
- Igen, drágám! - hallottam a hangját az előszobából.
- Vanessa fellépése ötkor lesz. Fél öttől van kapunyitás, addigra szerintem odaérünk Jackel. Négyig van az edzése, érte megyek, és összeszedem. Valószínűleg nem fogja értékelni. Múltkor is a fejemhez vágta, hogy már tizenhat éves, megoldja egyedül a hazautat. Hihetetlen, hogy elrohant az idő. - magyaráztam megállás nélkül, amíg odaértem elé.
- Megint túlgondolod a dolgokat. - nyomott egy csókot a számra. - Drága férjecském, nálad jobb apát nem ismerek. Ezt Jack is tudja, csak szimplán a kamaszkori hév beszél belőle. Amúgy is úgy imádja Vanessat, hogy örülni fog, hogy elmész érte. Legyen szép napod! - vont a karjaiba.
Szorosan hozzásimultam, közben pedig magamba szívtam fanyar illatát. A nyakára csúsztattam a kezem, majd csókra hívtam édes ajkait. Minden szenvedélyem beleadom a csókba, amiből pár másodperc múlva kuncogva hátrál ki.
- Kanos kis angyalkám! Ha most nem indulok, tuti el fogok késni, mert az ágyig biztos nem állnánk meg. - az orromra koppintott, majd kislisszolt az ajtón.
Nevetve integettem neki, majd bezártam magam után az ajtót. A nappaliba mentem, ahogy minden nap, és mosolyogva álltam meg a közös képünk előtt, amin négyen nevettünk bele a  kamerába .

Írta: ancsacsa85 🩷